Szakértő: a klímaalkalmazkodás a segélyezés szerves részévé válik, miközben a konfliktusok és a globális felmelegedés költségei összeadódnak.
Az éghajlatváltozás súlyosbítja a humanitárius válságokat Gázában és azon túl is, mivel a rendkívüli hőség, a megrongálódott infrastruktúra és a járványkitörések az amúgy is törékeny rendszereket egyre közelebb taszítják az összeomláshoz.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A London Queen Mary Egyetemének vezetésével készült új kutatás becslése szerint az izraeli–gázai háború eddig mintegy 33 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket (CO₂e) termelt.
Ez nagyjából Jordánia teljes éves kibocsátásának, illetve az utakon közlekedő 7,6 millió benzines autó kibocsátásának felel meg.
A tanulmány, amelyet áprilisban publikáltak a One Earth (forrás: angol) című tudományos folyóiratban, megállapította, hogy már önmagukban az aktív katonai műveletekből – például a tüzérségből, rakétákból és más katonai eszközökből – származó kibocsátások is meghaladták az 1,3 millió tonna CO₂e-t.
A kibocsátás más része a védelmi infrastruktúra kiépítéséhez, valamint a megrongálódott utak, épületek és más létfontosságú létesítmények újjáépítéséhez kapcsolódó, jelentős szénlábnyomhoz kötődik.
A háború „elhanyagolt” környezeti hatásai
„Ha teljes képet akarunk kapni az éghajlatváltozás mozgatórugóiról, elengedhetetlen, hogy megértsük a fegyveres konfliktusok környezeti hatásait” – mondja Frederick Otu-Larbi, a Lancasteri Egyetem, valamint a ghánai Energy and Natural Resources Egyetem kutatója.
„A katonai kibocsátások nagyobb átláthatósága segíthet abban, hogy ezek a hatások ne maradjanak tovább a háttérben.”
Az utóbbi években egyre erősebbek azok a felhívások, amelyek szerint a katonai kibocsátásokat is be kellene számítani az egyes országok szén-dioxid-lábnyomába, és hivatalosan ismerni kellene a fegyveres konfliktusok éghajlati hatását.
Ukrajna tavaly 37 milliárd eurós, megdöbbentő összeget követelt Oroszországtól a háború miatti klíma-kártérítés első, precedensértékű eseteként, az ország teljes körű inváziójának globális környezeti hatásai miatt.
Klímaváltozás által fűtött szélsőséges időjárás Gázában
Maga a globális felmelegedés is súlyosbítja az olyan válságokat, mint a gázai helyzet, ezért humanitárius szakértők azt sürgetik, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás váljon a segélyezési erőfeszítések szerves részévé.
A múlt nyáron egy halálos hőhullám idején Gázában 40 °C fölé emelkedett a hőmérséklet, ami növelte a kiszáradás veszélyét, és tönkretette az alapvető élelmiszerkészleteket. A gázaiak kénytelenek voltak elviselni a perzselő forróságot: a kényszerű lakóhelyelhagyás és az áramellátás hiánya miatt ezrek maradtak védelem nélkül az extrém hőségben.
Ahogy az üvegházhatású gázok tovább melegítik a bolygót, a hőhullámok gyakorisága és intenzitása a jelenlegi előrejelzések szerint tovább romlik.
Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) szerint 91 százalék az esélye annak, hogy a következő öt évből legalább egy túllépi az 1,5 °C-os küszöböt, és 86 százalék annak a valószínűsége, hogy ezzel együtt megdől a Föld eddigi legmelegebb évének, a 2024-esnek a rekordja.
Minden 1 ℃-os hőmérséklet-emelkedésnél a légkör körülbelül 7 százalékkal több nedvességet tud magában tartani, ami intenzívebbé, hevesebbé teheti a csapadékot.
Márciusban heves esőzések alakították a utcákat pangó tavakká, és megrongálták több mint 3000 kitelepített gázai menedékét.
Az UNICEF adatai szerint február elejéig legalább 11 gyerek, köztük több újszülött halt meg hipotermiában, miután hosszan tartó hidegnek, nedvességnek és erős szélnek volt kitéve.
Az ENSZ humanitárius koordinációs hivatala (OCHA (forrás: angol)) szerint mintegy 800 000 ember, vagyis a gázai lakosság csaknem 40 százaléka él jelenleg árvíznek kitett területeken.
Az éghajlatváltozás súlyosbítja a népegészségügyi kockázatokat
A hőmérséklet emelkedése, valamint a vízhiány, a túlzsúfoltság, a szennyvíz túlcsordulása és a megrongálódott higiéniai rendszerek súlyos népegészségügyi kockázatokat teremtenek.
„A humanitárius szervezetek ismételten figyelmeztetnek, hogy a hőség és a nem biztonságos ivóvíz hozzájárul a hasmenéses megbetegedések, a hepatitisz A, a bőrfertőzések és más fertőző betegségek terjedéséhez” – mondja Asif Hussain, a brit SKT Welfare segélyszervezet vezérigazgatója az Euronews Earthnek.
Hussain hozzátette: rágcsáló- és rovarinváziókról is egyre többször érkeznek jelentések, amelyek a gázai környezeti válság részévé váltak.
„Amikor a hulladék felhalmozódik, a szennyvízrendszerek összeomlanak, a hőmérséklet emelkedik, és a lakosság nagy csoportjai zsúfolódnak össze, a járványok terjedésének kockázata drámaian megnő” – fogalmaz.
A probléma azonban nem korlátozódik Palesztinára. Hussain rámutat: Jemen bizonyos részein, Pakisztánban és más „törékeny helyzetben lévő” országokban az éghajlatváltozás miatt átalakuló csapadékmintázatok, az elhúzódó aszályok és az emelkedő hőmérsékletek már nem időszakos kilengések.
„Ezek egyre inkább tartós, szerkezeti feltételekké válnak, amelyek közvetlenül befolyásolják a vízhez és az élelmiszerhez való hozzáférést, a megélhetést és a helyi gazdaságokat” – figyelmeztet.
„A hatóságoknak és a humanitárius szereplőknek fel kell hagyniuk azzal, hogy a klímaalkalmazkodást az azonnali válságkezeléstől elkülönített feladatként kezelik.”
Klímasokkok és humanitárius válságok egymásra rakódnak
Az SKT Welfare arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy fektessenek be ellenálló víz- és szanitációs rendszerekbe, erősítsék a járványügyi megfigyelést, és bővítsék a fenntartható energiaforrásokhoz való hozzáférést például a napenergia segítségével.
„Ha az infrastruktúra a háború és a klímaválság együttes nyomása alatt összeomlik, a népegészségügyi következmények nagyon gyorsan súlyosbodnak” – figyelmeztet Hussain.
A humanitárius szakértő attól tart, hogy a válságok egyre összetettebbé és elhúzódóbbá válnak, miközben a világ olyan valóság felé sodródik, ahol a fegyveres konfliktusok, az élelmiszer-bizonytalanság, a lakóhelyelhagyás, a környezetpusztulás és a klímasokkok egymást erősítve jelentkeznek.
„A közösségek ismétlődő vészhelyzetekkel szembesülnek majd, egyre kevesebb idővel és erőforrással a két krízis közötti talpra állásra” – teszi hozzá.
„Amikor az egészségügyi rendszerek meggyengülnek, a szennyvíz- és higiéniai infrastruktúra megrongálódik, a hőmérséklet emelkedik, és az embereket zsúfolt környezetben telepítik át, a járványkitörések megfékezése sokkal nehezebbé válik.”
„Éppen ezért a klímaállóságot már nem lehet a humanitárius segítségnyújtás kiegészítő elemének tekinteni. Sok helyen magának a humanitárius rendszer működésének előfeltételévé válik.”