Hím polip megtermékenyít párt akkor is, ha nem látja szexuális partnerét
Amikor a polipok párzanak, a hím szó szerint karnyújtásnyira tartja a nőstényt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ehhez a hímnek van egy különleges karja, a hektokotilusz, amellyel egy spermazacskót juttat be a nőstény szaporítórendszerébe.
A tudósok azonban eddig nem értették pontosan, hogyan találja meg ez a kar a megfelelő helyet, amikor a hím nem látja, mit csinál. Egy új kutatás most feltárta, mi irányítja a hektokotiluszt.
Hím polipok „kóstolják” a nőstény hormonjait
Párzás közben a hím polip a hektokotiluszt a nőstény köpenyébe vezeti – ez a szemek mögötti, zsákszerű képződmény tartalmazza a fő szerveket, köztük a szaporítószerveket is –, majd tapogatózik, amíg meg nem találja a petevezetéket.
Hogy ezt miként teszi, egy, a Science folyóiratban ezen a héten megjelent tanulmányból (forrás: angol) derül ki.
A kutatók megállapították, hogy a párzókarként szolgáló végtag érzékszerv: akárcsak a polip többi karja, tapadókorongok borítják, amelyek kémiai és tapintási ingereket érzékelő receptorokat tartalmaznak.
A másik hét karban ezek a receptorok segítik az állatokat abban, hogy „megkóstolják” környezetüket: nyelvként működve segítik az élelem felkutatását és a káros mikrobák azonosítását.
A hektokotiluszban azonban – amelyet a hím párzáson kívül általában a teste mellett tart – a receptorok szerepe eddig nem volt világos.
A kutatás során a tudósok felfedezték, hogy a nőstény polip petevezetéke olyan enzimeket termel, amelyek a progeszteron nevű nemi hormont állítják elő.
Kiderült, hogy ezek a receptorok lehetővé teszik, hogy a hím párzókara érzékelje a progeszteront, vagyis akkor is meg tudja termékenyíteni a nőstényt, ha egyáltalán nem látja a párját.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a hím polipoktól leválasztott speciális karok mozgásba lendültek progeszteron hatására – más, hasonló hormonokra viszont nem reagáltak.
Három egyed hektokotiluszából származó sejteket vizsgálva a kutatócsoport akár háromszor annyi kémiai és tapintási ingereket érzékelő receptort, valamint háromszor annyi neuront talált a párzókaron, mint egy átlagos karban.
Polipok látás nélkül párosodnak
Az állatvilágban gyakori, hogy a párzási folyamatban hormonok érzékelésére támaszkodnak, ám az érzékelőszerv rendszerint nem ugyanaz, mint amelyik a spermát kibocsátja.
A hím polipoknál viszont a hektokotilusz mindkét feladatot ellátja; a kutatók szerint ez összefügg azzal, hogy a polipok magányosan élnek.
„Érthető, hogy ez a kar egyszerre érzékszerv és párzószerv, mert ezekben a véletlenszerű találkozásokban a karnak képesnek kell lennie gyorsan bemérni a nőstényt, megtalálni a petevezetéket, majd azonnal elindítani a párzást – vagy továbblépni” – mondta Nicholas Bellono, a Harvard Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője a brit The Guardiannak.
A polipok függetlenségre való törekvése a laboratóriumi kísérleteket is megnehezítette.
Egy hím–nőstény párt egy akváriumba helyeztek, és egy válaszfallal választottak el egymástól, mivel ezek az állatok hajlamosak agresszívvé válni, és akár meg is ölhetik egymást.
A válaszfalon lyukak voltak, amelyeken keresztül a polipok át tudták dugni a karjukat, és fokozatosan „hozzászokhattak” egymáshoz.
A kutatók eredetileg azt tervezték, hogy a polipok ismerkedése után eltávolítják a válaszfalat, ám meglepve tapasztalták, hogy a hím már korábban átnyújtotta párzókarját az egyik nyíláson, és a nőstény köpenyébe vezette.
A kutatók más párokat is ugyanebben az elrendezésben vizsgáltak, és ugyanilyen viselkedést figyeltek meg.
Fontos megfigyelés volt az is, hogy teljes sötétségben is ugyanígy viselkedtek, ami alátámasztja azt a feltevést, hogy a polipok úgy is képesek párosodni, hogy közben egy pillantást sem vetnek egymásra.