EU-s olajcégek naponta további 81,4 millió euró profitot húznak az üzemanyagár-robbanásból, szakértők sürgetik extraprofitadó bevezetését
Az uniós kormányokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy „sürgősen adóztassák meg a fosszilis energiahordozók profitját”, és így csökkentsék az energiaszámlákat, valamint felgyorsítsák a hazai megújuló energiaforrásokba irányuló beruházásokat.<\/p>
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Greenpeace civil szervezet új tanulmánya szerint az EU-ban működő olajóriások a nap minden egyes napján további 81,4 millió euró profitot zsebelnek be, miközben az Irán elleni háború az egekbe hajtja az árakat. Ez március hónapra vetítve körülbelül 2,5 milliárd euró extra nyereséget jelent.<\/p>
Az EU már korábban figyelmeztetett, hogy az olaj- és gázárak<\/a> belátható időn belül nem fognak csökkenni, még akkor sem, ha véget ér a közel-keleti konfliktus. A tagállamokat ezért felszólították, hogy vázolják fel, milyen intézkedésekkel mérséklik az olaj- és gázfelhasználást, különösen a közlekedési ágazatban.<\/p>A tanulmány szerint a jelenlegi extraprofit-szint mellett a kormányok havonta 60 millió ingyenes havi tömegközlekedési bérletet biztosíthatnának, vagy az EU-ban élő, energiaszámláikkal küszködő 40 millió ember mindegyikének havi 60 eurót adhatnának a kiadások csökkentésére.<\/p>Melyik ország nyer a legtöbbet az extraprofitadón?<\/h2>A Greenpeace<\/a> szerint az Irán elleni háború kezdete óta Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban keletkeztek a legnagyobb extra nyereségek az EU-ban.<\/p>Mint az EU legnagyobb üzemanyagpiaca, Németország vezeti a listát, és márciusban az átlagosnál nagyobb mértékű profitráta-bővülést mutat mind a dízel, mind a benzin esetében. <\/p>A literenkénti dízelárrés legnagyobb növekedése Hollandiában, Svédországban, Dániában és Ausztriában volt megfigyelhető, míg a benzinnél Németország, Ausztria, Spanyolország és Dánia áll az élen.<\/p><\/cstm>„Miközben emberek halnak meg a Közel-Keleten, és Európában milliók küzdenek az elszabaduló üzemanyagárakkal, a kormányok hagyják, hogy az olajvállalatok tömjék a zsebüket” – mondja Ariadna Rodrigo, a Greenpeace EU politikai kampányfelelőse.<\/p>„Sürgősen meg kell emelniük az összes fosszilis tüzelőanyagból származó profit adóját, és a bevételt az emberek energiaszámláinak csökkentésére, olcsó, biztonságos, hazai megújuló energiaforrások kiépítésére, valamint a klímaválság által sújtott közösségek támogatására kell fordítaniuk.”<\/p>Csökkenti az EU a megújuló energia adóját?<\/h2>Az energiaszámlák tartós leszorításának megoldása, amint az Spanyolországban már látható<\/a>, a hazai megújuló energiaforrásokba való beruházás, ami csökkenti a behozott fosszilis energiahordozóktól való függést. A felhajtott árak miatt az EU-nak az Irán elleni háború első 10 napjában további 2,5 milliárd eurójába kerültek az importált fosszilis energiahordozók.<\/p>A rövid távú megoldás, amelyet a kormányok akár egyik napról a másikra bevezethetnek, az, hogy csökkentik az emberek által fizetett adókat. <\/p>Az IEA adatai szerint tavaly az átlagos európai fogyasztó villanyszámlájának 28 százaléka adókra és illetékekre ment el. <\/p>Sokan ezt különösen igazságtalannak tartják, mert az áramot jóval magasabb adó terheli, mint a fosszilis tüzelőanyagokat – pedig ezek a klíma- és biodiverzitási válság legfőbb okozói. Spanyolországban 2025-ben az áram adóterhe 4,2-szerese volt a földgázénak, Németországban pedig 3,2-szerese. <\/p>Miközben az öt legnagyobb olajcég 2024-ben több mint 88 milliárd eurót keresett, a magasabb adóztatás mellett is bőven nyereségesek maradnának. <\/p>A gáztüzelésű erőművek áramának költsége 55%-kal emelkedett az Irán elleni háború kitörése óta<\/caption>A gáztüzelésű erőművek áramának költsége 55%-kal emelkedett az Irán elleni háború kitörése óta<\/alt><\/cstm>Az európai kormányok kreatív módon csökkentik az áram adóját<\/h2>Az Ön villanyszámlája három részből áll: az energiaköltségből, a hálózati vagy rendszerhasználati díjakból és az adókból. Ahogy az Európai Klímaakció Hálózat (CAN Europe) rámutat, a számla minden egyes eleme „a kormányok politikai döntéseitől függ”. <\/p>Az energiaköltség<\/a> az az összeg, amit a ténylegesen elfogyasztott áramért fizetünk, és amelyet számos változó tényező határoz meg, például a nagykereskedelmi áramár, a napszak vagy az időjárási viszonyok. A hálózati vagy rendszerhasználati díjak a villanyvezetékek, oszlopok és egyéb infrastruktúra fenntartását fedezik, amelyek az áramot az otthonokba és a vállalkozásokhoz eljuttatják. A számlára rakódó adókat pedig a kormányok határozzák meg.<\/p>Az áramárakat több strukturális tényező alakítja, amelyek mind megjelennek a számlán. Valamennyi elem a kormányok politikai döntéseitől függ.<\/caption>Az áramárakat több strukturális tényező alakítja, amelyek mind megjelennek a számlán. Valamennyi elem a kormányok politikai döntéseitől függ.<\/alt><\/cstm>Ha az átlagos háztartás vagy vállalkozás kevesebb adót fizet, a kormányoknak várhatóan pótolniuk kell a kieső bevételt. A CAN Europe szerint a megoldás az, ha „az adóztatást az áramról a fosszilis tüzelőanyagok felé csoportosítják át”. <\/p>Néhány kormány már sikeresen csökkentette az áram árát adóváltoztatásokkal. Németország, ahol Európában a legmagasabbak a villanyszámlák<\/strong><\/a>, azzal, hogy a megújulók támogatására kivetett pótdíjat levette az áramszámlákról, és az általános adóbevételekre terhelte, 16 százalékkal tudta mérsékelni az éves számlákat. <\/p>Dánia pedig azt a ravasz megoldást választotta, hogy olcsóbbá tette a fűtésre használt áramot, ezzel jutalmazva azokat a háztartásokat és vállalkozásokat, amelyek hőszivattyút szereltek fel. <\/p>„A dán kormány úgy véli, hogy az adómentesség részben felelős a hőszivattyú-telepítések 2019–2021, illetve 2023 közötti jelentős növekedéséért” – áll az NGO Regulatory Assistance Project jelentésében.<\/p>„Kezdjék el megadóztatni a klímaválságot tápláló cégeket”<\/h2>A Hormuzi-szoros gyakorlatilag lezárt, a közel-keleti energiaexport visszaesése miatt kialakult jelenlegi energiaválságra válaszul több tucat ország – köztük a legtöbb európai állam – rekordmennyiségű olajat szabadított fel stratégiai tartalékaiból.<\/p>A 350.org<\/a> környezetvédelmi szervezet szakértője, Fanny Petitbon szerint ez olyan, mintha „sebtapaszt tennénk egy tátongó sebre”.<\/p>„Ha a G7-országok komolyan gondolják a piac stabilizálását, abba kell hagyniuk a profit védelmét, és el kell kezdeniük megadóztatni azokat a vállalatokat, amelyek a klímaválságot táplálják” – mondja.<\/p>„A dolgozó embereknek nem szabadna megfizetniük az árát annak, hogy az olajóriások lottónyereményként tekintenek a közel-keleti háborúra.”<\/p>Áthárítják-e a fosszilis óriások az adókat a fogyasztókra?<\/h2>Érthető az aggodalom, hogy ha az olyan fosszilis óriáscégek<\/strong><\/a>, mint az Aramco vagy a Gazprom, magasabb adók miatt kevesebb profitra tennének szert, akkor az ebből fakadó kiesést magasabb fogyasztói árakkal próbálnák meg pótolni – vagyis a fogyasztókra terhelnék az adót.<\/p>A CAN Europe elemzése szerint azonban ez nem valószínű: „A közgazdasági bizonyítékok azt mutatják, hogy a nyereségre kivetett adókat – a fogyasztási adókkal ellentétben – általában nem hárítják át sem a fogyasztókra, sem más vállalatokra, mivel az árakat elsősorban az üzemanyagköltségek, a piaci struktúra és az infrastrukturális korlátok, nem pedig a társasági adóztatás alakítják. Nincs érdemi összefüggés a magasabb társasági adók és a magasabb áramárak között az uniós országokban sem.”<\/p>Mi áll az egekbe szökő európai áramárak hátterében?<\/caption>Mi áll az egekbe szökő európai áramárak hátterében?<\/alt><\/cstm>A megoldás az állandó extraprofitadó<\/h2>Az EU legutóbbi nagy energiaválsága idején, a 2022-ben kitört ukrajnai háborút követően<\/strong><\/a> a blokk „szolidaritási hozzájárulást” vezetett be – egy átmeneti extraprofitadót a fosszilisenergiaszektor nyereségére –, hogy segítse a háztartásokat és a vállalkozásokat a megugró energiaárak kezelésében. Az intézkedés 28 milliárd eurót hozott, amelyet az uniós tagállamok többségében az energiafogyasztók, különösen a sérülékeny háztartások támogatására fordítottak.<\/p>Számos, a klímavédelemhez igazodó szervezet követeli, hogy ezt az extraprofitadót<\/strong><\/a> vezessék be újra, és tegyék állandóvá, hogy tartós forrást biztosítson a tisztaenergia-átmenethez. <\/p>
„Rövid távon az áramot terhelő adók csökkentése, valamint a fosszilisenergia-ipar túlzott profitjának megadóztatásából finanszírozott célzott támogatások átmenetileg levegőhöz juttathatják az embereket. Hosszú távon azonban a fosszilis energiahordozókból származó profitot tartósan meg kell adóztatni, és a bevételeket arra kell fordítani, hogy jövőállóvá tegyük Európa energiarendszerét: beruházásokkal a megújulókba, az energiahatékonyságba, a hálózatokba és az elektrifikációba” – mondja Seda Orhan, a CAN Europe energiaprogramjának vezetője.<\/p>
<\/p>178be0fc6b763ad6e3b9865de22cd915<\/hash>