A 2026-os játékokra nem építettek felesleges épületeket, az olimpiai faluból például diáknegyed lesz.
A 2026-os téli olimpia az olimpiák történetének földrajzilag legjobban szétszórt téli játéka volt, a helyszínek Milánó, Cortina d'Ampezzo, Livigno és Predazzo között oszlottak meg. A szervezők kezdettől a "fenntarthatóság" jegyében beszéltek a játékokról, és arra törekedtek, hogy a meglévő létesítmények kihasználásával és az új építkezések korlátozásával minimalizálják a környezeti lábnyomot. A verseny végéhez közeledve a figyelem az olaszországi infrastruktúrára hagyott örökségre irányul.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az új fejlesztések hosszú távú közösségi és turisztikai igényeket szolgálnak
A több várost érintő modellt a szervezők úgy tervezték meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jóváhagyasával, hogy a meglévő létesítmények maximálisan kihasználhatók legyenek, az infrastrukturális beruházásokat pedig oda irányították, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk, nagy hangsúlyt fektetve a játékok utáni funkcionalitásra. Cortina régóta az alpesisí világkupa helyszíne, a játékok miatt pedig felgyorsították a tömegközlekedés, a közterületek és a sportlétesítmények fejlesztését. A NOB szerint a stratégia a meglévő infrastruktúra korszerűsítésére és annak biztosítására összpontosít, hogy az új fejlesztések a hosszú távú közösségi és idegenforgalmi igényeket szolgálják, ahelyett, hogy a jövőben korlátozottan használható, önálló olimpiai helyszíneket hoznának létre.
Cortina megerősödött téli sportközpontként - de az éghajlatváltozás árnyékot vet rá
Gianluca Lorenzi, Cortina polgármestere szerint a legjelentősebb örökség a mindennapi infrastruktúrában lesz érezhető. "Jobb utak, jobb létesítmények, új sífelvonó. Mindezt közvetlenül a polgárok élvezhetik, de azok is, akik Cortinába jönnek" - mondja Lorenzi, hozzátéve, hogy a játékok megerősítették Cortina téli sportok központjaként betöltött szerepét. A hegyvidéki klaszter egyik legjelentősebb egyedi projektje az új Cortina Sliding Centre, amely a bob, a szkeleton és a szánkó sport számára épült.
A NOB megerősítette, hogy a pálya a játékok után is nemzetközi szintű csúszópálya marad, amely a történelmi Eugenio Monti pályát váltja fel, és célja, hogy a jövőben világkupa- és világbajnoki versenyeket rendezhessenek a régióban.
A gondos tervezés ellenére is van egy valami, ami probléma, hogy a klímaváltozás átformálja a téli sportok életképességét - mind verseny-, mind turisztikai szempontból. A telek egyre rövidebbek és enyhébbek lesznek, Európában pedig egyre kevesebb hó esik, ezért a legtöbb síközpont már hóágyúkra és a technikai hóra támazskodik. A megnövekedett turizmus rövid távon gazdaságilag előnyös, de valószínűleg növeli az ország szén-dioxid-kibocsátását.
Városfejlesztés Milánóban
Milánóban a játékok örökségének középpontjában a városfejlesztés áll. Az olimpiai falu a Porta Romana területén, egy korábbi vasúti pályaudvar helyén épült fel, egy szélesebb körű rehabilitációs projekt részeként, amely már a játékok előtt is létezett, de az olimpiai menetrend miatt az ingatlanfejlesztés felgyorsult. A komplexumban a játékok ideje alatt a sportolók célzottan erre épített lakótömbökben laknak, a tömböket pedig 2026 után tervezték átalakítani. A NOB megerősítette, hogy a játékok befejezése után a falut diák- és lakóházakká alakítják át. Több ezer ágyat osztanak majd ki elsősorban egyetemi hallgatóknak, ezzel kielégítve a régóta fennálló igényeket egy olyan városban, ahol olyan jelentős intézmények működnek, mint a Bocconi Egyetem, a Milánói Egyetem és a Politecnico di Milano.
A fejlesztés magában foglalja a közhasználatú zöldterületeket, szolgáltatásokat és vegyes használatú épületeket is, amelyek célja, hogy a területet integrálják a környező városrészbe. A brutalista esztétikával kapcsolatos kritikák ellenére a projekt célja, hogy elkerülje a korábbi olimpiai létesítmények sorsát, azaz hogy üresen álljanak. Dino Ruta, a Bocconi Egyetem sportrendezvényekkel foglalkozó professzora szerint az átalakítás sikere döntő fontosságú lesz a játékok örökségének hazai megítélése szempontjából.
Egy másik kulcsfontosságú létesítmény, a 16 ezer férőhelyes Arena Santa Giulia a jégkorongnak adott otthont, ezután koncerteket, sporteseményeket, kongresszusokat és showműsorokat rendeznek majd itt.
Ellentétben néhány korábbi olimpiai helyszínnel, amelyek egyetlen sportágra épültek, az arénát kezdettől fogva úgy tervezték, hogy egész évben, és több ágazatban is használható legyen.
Fenntartható beruházás
Az olimpiai játékok más helyszínein a szervezők nagymértékben támaszkodtak a meglévő vagy korszerűsített létesítményekre, csökkentve az új építkezéseket és a kapcsolódó kibocsátásokat. Milánóban az Assagóban található Mediolanum Forum, amelyet régóta kosárlabdára, koncertekre és műkorcsolyázásra használnak, most pedig ideiglenes átalakításokkal adott otthont egyes olimpiai eseményeknek.
A hegyvidéki helyszíneken a már meglévő sípályákat és jégpályákat korszerűsítették az olimpiai szabványoknak megfelelően, a korszerűsítések során a biztonságra, a technológiára és a nézők befogadóképességére összpontosítottak, nem pedig teljesen új építkezésekre.
Ruta számára azonban az örökség nem kizárólag anyagi jellegű. "A játékok nagyon is inspirálóak. Az öt gyűrű, az olimpiai zászló hat színe, ez olyasmi, amire az emberek örökké emlékezni fognak" - mondta. Mégis, a játékok környezeti hatásait vizsgálják. A téli sportok természetüknél fogva energiaigényes hóágyúzást és infrastruktúrát igényelnek, és az éghajlatváltozás felgyorsulásával egyre bizonytalanabbá válik a jövőbeli olimpiák hosszú távú fenntarthatósága a hegyvidéki régiókban.
A szervezők remélik, hogy Milánó-Cortina precedenst teremt, és megmutatja, hogy a gondos tervezés és a többcélú infrastruktúra minimalizálhatja a kibocsátást, miközben maximalizálja a közösségi hasznot. Az örökség végső mércéje nem csupán a létesítmények nagysága lesz, hanem az, hogy ezek a létesítmények aktívak, környezeti szempontból felelősek, pénzügyileg életképesek és a lakosok számára elérhetőek maradnak-e még jóval az olimpiai láng kialvása után is.