Pistorius milliárdokat fektet be a német haderőbe, de vajon miért nem csak német gyártóktól vásárolnak?
A Bundeswehrnek modernizálódnia kell, mégpedig gyorsan. A német szövetségi haderő 2025-ös beszerzési mérlege szerint a modernizáció a magasra szabott igények ellenére is jól halad, elsősorban az egyszerűsített eljárásoknak és a Bundestag idevágó határozatainak köszönhetően.
A Bundeswehr 149 beszerzési projektet hajtott végre 2025-ben, összesen mintegy 24 milliárd euró értékben. Számos új rendszert már átadtak a hadseregnek, mások épp bevezetés alatt állnak.
A hazai beszerzés fő nyertesei a KNDS Deutschland és a Rheinmetall Landsysteme, jórészt a Puma harcjármű miatt. A Bundeswehr viszont nem csak Németországból szerzi be az eszközeit. A beszerzési szerződések többsége európai gyártókhoz kerül, és csak mintegy nyolc százalékát vásárolják meg az Egyesült Államokban - amint arról az Euronews még szeptemberben beszámolt.
Ahol Németország képességei elérik határaikat
A Németországon kívül gyártott fegyverrendszerek közé tartoznak az F35-ös vadászrepülőgépek, a haditengerészetnek szánt P-8A Poseidon tengeri felderítő repülőgépek és az USA-ból származó Tomahawk cirkálórakéták. De Európában is történnek beszerzések, mint például a Bundeswehr P8-as pisztolya, amelyet a cseh CZ P13-asra cserélnek. A német légvédelmi rendszerek, például az Iris-T mellett a Bundeswehr az USA és Izrael együttműködésében készült Arrow-3 rakétavédelmi rendszert is vásárolt.
A rendszerek hatalmas jelentőséggel bírnak a Bundeswehr számára, ilyen például az F35 vadászrepülőgép, melynek háttérrendszere összetett, ráadásul rengetet minősített adatot rejt, épp ezért tilos az Egyesült Államokon kívül gyártani.
Az már korábban is felmerült, hogy az európai repülőgépek, mint például a svéd Gripen, helyettesíthetnék-e az F-35-öst, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik: Az F-35A - vagyis az a típus, amelyet a Bundeswehr is kapni fog - alkalmas az amerikai B61-12-es atombomba hordozására, tehát a gép egyaránt képes hagyományos és nukleáris fegyverek hordozására, így a NATO nukleáris megosztási programjának részeként a régebbi nukleáris képességű repülőgépek, például a Tornado potenciális utódplatformjának tekintik. Egy másik alternatíva a francia-német-spanyol Future Combat Air System(FCAS) volt, amely a "jövő légi harcának" újradefiniálását tűzte ki célul, miközben megőrizte függetlenségét a nem európai partnerektől. A projekt azonban még mindig nehéz szakaszban van: bár a három ország politikailag továbbra is elkötelezett mellette, a folyamatban lévő ipari konfliktusok - különösen az Airbus és a Dassault Aviation között a vezető szerepek és a munkamegosztás miatt a Next Generation Fighterben - késleltetik az előrehaladást.
Az FCAS célja nem egyetlen vadászrepülőgép, hanem egy hálózatba kapcsolt rendszer (a "rendszerek rendszere"), amely egy személyzettel ellátott vadászrepülőgépből, pilóta nélküli kísérő drónokból és egy digitális harci felhőből áll. Az új repülőgép első repülése legkorábban 2030 körül várható, a hadrafoghatóság pedig 2040-től valószínűbb. Nem világos azonban, hogy az ütemterv és a költségek teljesíthetők-e.
Politikai egyensúlyozás
Egy december eleji NATO-találkozón Christopher Landau amerikai külügyminiszter-helyettes bírálta az európai országokat, amiért saját védelmi iparukat az amerikai beszállítók fölé helyezik. Felszólította Európát, hogy védelmi kiadásait alakítsa át műveleti kapacitásokká, és ne zárjon ki egyetlen amerikai vállalatot sem a piacról. Landau hozzátette, hogy a nemrégiben közzétett amerikai nemzetbiztonsági stratégia kimondja, hogy "a katonai szövetségektől kezdve a kereskedelmi kapcsolatokon át az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodni fog ahhoz, hogy más országok tisztességesen bánjanak vele. Nem tűrjük tovább, és nem is engedhetjük meg magunknak az ingyenélést, a kereskedelmi egyensúlytalanságokat, a rabló gazdasági gyakorlatokat és más olyan kényszerítő intézkedéseket, amelyek nemzetünk történelmi jó hírnevét és az érdekeinket is sértik."
Ben Hodges, az Egyesült Államok hadseregének nyugalmazott altábornagya az Euronewsnak adott interjújában azt mondta, hogy "annak, hogy Németország hol vásárol védelmi felszereléseket, elsősorban attól kell függenie, hogy mi biztosítja a Bundeswehr számára a legjobb képességeket". Ugyanakkor elismeri, hogy vannak olyan rendszerek, amelyeket Németország jelenleg nem tud - vagy nem akar - előállítani.
Dr. Christian Mölling biztonságpolitikai szakértő a Bild című lapnak szintén kifejtette, hogy a tisztán németországi gyártás az időkorlátok miatt sem lehetséges. Ha a csapatoknak szánt új pisztolyt Németországban gyártották volna, ahhoz új üzemeket kellett volna építeni, illetve állami előlegre és időre lett volna szükség.
Az európai védelmi képességek egységesítése
Az európai beszerzések másik oka az európai fegyveres erők közötti nagyobb szabványosítás és jobb együttműködés iránti vágy, az EU épp ezért kifejezetten támogatja a védelmi felszerelések közös beszerzését, hogy egységesítse a korábban igen széttagolt európai felszereléseket, és csökkentse a duplikált rendszerek számát. Ha több hadsereg ugyanolyan, de legalább kompatibilis rendszereket használ, az nagyban megkönnyíti a közös műveleteket, ennek megfelelően az olyan programok, mint az EDIRPA vagy az Európai Védelmi Ipari Program (EDIP) arra hivatottak, hogy a tagállamokat arra ösztönözzék, hogy többé ne nemzeti beszerzésekben, hanem közös beruházásokban gondolkodjanak. Az uniós stratégia szerint ez hosszú távon nemcsak a hatékonyságot és a szolidaritást erősíti, hanem Európa katonai integrációját és közös védelem képességét is.