Miközben a civilizált világ a Megváltó születését ünnepli, 2025-ben több mint 380 millió keresztény, vagyis a világ Krisztus-hítűinek egytizede szembesül magas vagy extrém szintű üldözéssel és diszkriminációval világszerte, az állami korlátozásoktól kezdve a fegyveres csoportok célzott terrorjáig.
Hogyan telik a világ üldözött keresztényeinek karácsonya?
A leginkább szemléletes példa az iraki Moszul városa, ahol a korábbi ötvenezer keresztény családból mára mindössze 70 maradt meg. Közülük sokan meghaltak vagy menekülésre kényszerültek, másokat rabszolgaságba vetették, vagy gyakran szerv- és szexkereskedők kezére adták.
Az üldöztetés eseteit folyamatosan regisztráló amerikai Gatestone Intézet havonta tesz közzé jelentéseket a keresztényeket ért támadásokról és jogsértésekről szerte a világból. Legutóbbi értékelésük riasztó képet fest a vallásellenes erőszak folyamatos szélesedéséről, és az ellenintézkedések hiányáról.
A vallási kisebbség elleni erőszak összefolyik „a felkelés logikájával”, és a totális ellenőrzés, megfélemlítés és erőforrás-szabályozás eszköze lett. Következménye a tömeges belső menekülés és az egyházi infrastruktúra szisztematikus rombolása, papok, szerzetesek, apácák lefejezése, a keresztény tanítók és segélymunkások legyilkolása és a kegyhelyek felgyújtása.
A terrorcsoportok gyakran hivatkoznak a gyarmati múltra vagy saját népük szabadságjogaira, és akcióikat legitim függetlenségi céllal magyarázzák
A legfőbb felelősök a különféle iszlamista terrorszervezetek (al-Káida, ISIS, Boko Haram), de az ügyek mögött egyre sűrűbben tűnnek fel különféle kormányok, hatóságok és vallási hangadók is. Gyakori jelenség a muszlim lakosság hergelése és buzdítása az erőszakra, ami miatt a konkrét felelősök gyakran nem állapíthatók meg.
Néhány eset a több tízezerből
Nigériában két hónap alatt hét iskolát és 12 templomot támadtak meg. Az elrabolt diáklányok száma 590, nekik csak egy részük került vissza, a többiek sorsa ismeretlen. A hatalmas és népes ország több régiójában keveredik a fegyveres banditizmus, a milíciák és a szélsőséges csoportok általi erőszak. A keresztény közösségeket ez kifejezetten súlyosan érinti.
Fő célpontok a templomok és az iskolák, amelyek teljesen védtelenek. Gyakoriak az istentiszteletek során elkövetett rajtaütések, kihasználva több hívő előre tudható megjelenését egy adott helyen és időpontban.
Egy patakmederben ekkor találták meg James Audu lelkipásztor tetemét, akit augusztus végén rabolták el, és a hívek nem tudták előkeríteni az iszlamisták által követelt. váltságdíjat.
Múlt vasárnap a hívők karácsonyi ajándékként ünnepelték, hogy sikerült 130 diákot és tanárt kiszabadítani az emberrabló csoportok egyhónapos fogságából. Ez ritka örömnek számít, mert az esetek többségében halottak maradnak hátra a helyszíneken.
Mozambikban hasonló a kép: lefejezések, felégetett templomok, elhurcolt nők, akiket az az iszlamista „felkelés” rendszeresen célba vesz. Az adatgyűjtők legalább 30 keresztény lefejezéséről tudnak, amelyek az ISIS dél-afrikai szárnyához köthetők. A jogvédők évek óta döbbenten látják, hogy a legszélsőségesebb terrorsereg már Afrika déli részein is zavartalanul működik, ahol a lakosság legalább kétharmada keresztény.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban az ADF, egy szintén ISIS-nyúlvány követi el a terrortámadások többségét. Nyáron 43 embert gyilkoltak meg vallási okokra hivatkozva, és a sorozat ősszel sem ért véget, különösen Ituri tartományban, ahol több falvat egyszerre támadtak meg. A régió iszlamistái nyíltan terjesztett propaganda videókban népszerűsítik és magyarázzák a vallási erőszakot.
Pakisztánban gyakoriak az istenkáromlási feljelentések, amelyek ellen gyakorlatilag nincs védelem, mert a gyanúsítottnak kell bizonyítania, hogy nem követte el.
Legutóbb a “vak ember története” keltett feltűnést. Ennek elszenvedője a világtalan Nadeem Masih volt, akit Lahore környékén vettek őrizetbe blaszfémia vádjával. Előtte megzsarolták és fenyegették, és miután nem engedett, a hatóságok kezére adták, majd veréssel és kínzással csikartak ki belőle beismerő vallomást. A blaszfémia-tényállás Pakisztánban a legsúlyosabb megtorlási tételekhez, akár halálbüntetéshez is eljuthat.
Októberben egy 14 éves keresztény lányt, Kinza Bibit megerőszakolta egy szomszédja, és bár orvosi vizsgálat is alátámasztotta a történteket, a gyanúsított mentességet kapott, a családot pedig megfenyegették, hogy ejtsék az ügyet. A hasonló esetek tömegesnek számítanak, és gyakran az erőszak áldozatát büntetik meg, olyan hivatkozással, hogy „helytelen magatartásával” ő váltotta ki a támadó jogos felindulását.
A pakisztáni blaszfémia-jogszabályok alkalmazása körül régóta visszatérő elem, hogy a vád kisebbségek ellen is könnyen bevethető, gyakran közösségi nyomással és online hergeléssel. Az amerikai kormány vallásjogi ügynökségének jelentése szerint az istenkáromlási vádak száma nő, és egyre gyakrabban az online térben indítanak ügyeket.
Szudánban a vallási kisebbségek helyzete a politikai-biztonsági káosszal együtt hullámzik. 2025 októberében több olyan ügy is előkerült, ahol kifejezetten és célzottan a keresztény közösségek mindennapi rítusai és intézményei kerültek célkeresztbe.
Egyre gyakoribb a keresztény egyházi ingatlanok megszállása és más vagyonok (földek, házak, bankszámlák) lefoglalása, ami miatt a keresztény közösségek azt érzik, hogy politikai-gazdasági érdekek mentén szorítják ki őket és kényszerítik menekülésre.
Iránban a keresztényeket érintő ügyek jelentős része a konvertitákhoz (áttértek) és házi gyülekezetekhez kötődik, a vádak gyakran “propaganda” vagy “összeesküvés” jellegűek.
Most decemberben öt keresztényt ítéltek el átlagosan 10 évnyi börtönbüntetésre, olyan tevékenységek miatt, mint házi ima, keresztelés, bibliaosztás. Hasonló büntetést szabtak ki újabb 5, kereszténységre áttért személyre is, korábban pedig háromra, házi imádság miatt.
Az iráni modellben a vallási ügy állambiztonsági dosszié lett, és a cél nemcsak a büntetés, hanem az elrettentés: hogy a közösségek ne szerveződjenek.
Kínában a keresztények sorsa nem az utcai erőszak, hanem a rendszerszintű állami kontroll, ami a nem regisztrált gyülekezetek ellenőrzését, digitális megfigyelését jelenti, melyet letartóztatások is követhetnek.
Október közepén a rendőrség több tucat lelkipásztort és munkatársat vett őrizetbe a Zion Church nevű gyülekezet tagjai közül, ami a legnagyobb keresztényellenes fellépés 2018 óta. Novemberben további 18 vezetőt fogtak el „illegális információs hálózat-használat” vádjával, akik közül egyesek akár többéves börtönnel nézhetnek szembe.
A gyülekezet vezető lelkésze, Gao Jingjia jelenleg egy fogolytáborban sínylődik, felesége és kisfia pedig emigrációba kényszerült.
2025 karácsonya sok kínai keresztény számára a rejtett istentiszteletek ideje lesz, a hívek sok helyen kisebb, rejtett, részben online megoldások felé szorulnak.
A rejtett keresztény csoportok szaporodásának oka az, hogy bár a hit megvallása nem tilos Kínában, a Kommunista Párt igyekszik egye inkább a befolyása alá terelni. Csak két államilag elismert keresztény szervezet számít legálisnak, egy protestáns és egy katolikus, ezeken túl minden be nem jegyzett „házi gyülekezet” illegálisnak minősül, és tagjaiknak üldöztetéssel kell számolniuk.
A kormány elvárja, hogy a keresztény tanításokat a pártideológiához igazítsák. 2025 májusában új irányelveket vezettek be a templomi zenére vonatkozóan, amelyek előírják a kommunista hősöket és a KKP-t dicsőítő énekek használatát az istentiszteleteken. Emellett atemplomokat kamerákkal figyelik, és a prédikációkat előzetesen engedélyeztetni kell. 2025 szeptemberétől szigorú tilalom alá esik a nem engedélyezett vallási tartalmak online terjesztése, beleértve az élő közvetítéseket és az MI-vel generált vallási üzeneteket is.
Észak-Cipruson, amely 1974 óta török megszállás alatt áll, egy török politikus állítja, hogy a térségben a 2000-es évek óta a szórakozóhelyi szabályozás mögött olyan gyakorlatok futnak, amelyek emberkereskedelmet és szexuális kizsákmányolást tesznek lehetővé, az áldozatokat pedig “katalógusokban” kínálják, mint valami árucikket. Az áldozatok jelentős része keresztény lány vagy asszony.
Indiában a keresztény közösségek egy részét erős társadalmi nyomás és helyenként erőszak is éri, miközben több államban - a kemény áttérés-ellenes keretek miatt - a vallási tevékenység könnyen gyanú alá kerül.
Ez év márciusában egy katolikus templomhoz több rendőri egység vonult ki, a papokat bántalmaztak, és a helyszínen dolgozó kiskorú lányokat is ütlegelték. A durva fellépés hivatalos indoka az „erőszakos térítés” volt.
Nyáron két apácát vettek őrizetbe, szintén áttérítés vádjával, és a mindennapi vallási működés (ima, biblia birtoklás, közösségi rendezvény) egyre inkább jogi-rendészeti kockázattá válik.
Az áttérés miatti bosszú és gyilkosság - Pakisztán mellett - Ugandára is jellemző, ahol a családokon belül torolják meg, ha feleség, a gyerek vagy annak házastársa a keresztény hitet választja.
Indonéziában, ahol a világ legnépesebb muszlim etnikuma él, a keresztények helyzete tartományonként változó. A leggyakoribb konfliktuspont az új kegyhelyek építésének engedélyezése. Októberben tömegtüntetést szerveztek egy templom építésének leállításáért, amihez helyi vallási és közösségi vezetők is csatlakoztak. A tömegnyomás és a fenyegetés elég volt ahhoz, hogy a keresztény gyülekezet visszalépjen a tervtől.
Mit lehet vagy kell tenni? – a védelem ma lanyhának és szervezetlennek tűnik
A fenti esetek nem elszigetelt botrányok, hanem ugyanannak a mintázatnak a különböző arcai, ahol a keresztény (és általában a vallási) közösségek célponttá válnak. A nemzetközi reagálás gyakran késői, széttöredezett, és nem éri el a szükséges politikai–biztonsági súlyt.
A nagy szavak és fogadkozások ellenére a világ legális kormányai és szervezetei sokszor nagyon keveset tesznek a fenyegető folyamat ellen – amely ráadásul olyan országokba is „átcsúszik”, ahol a keresztények szisztematikus üldözése korábban nem volt jellemző.
A védelem azért lanyha, mert nincs hatékony „gazdája” a témának. A vallásszabadság és a keresztény közösségek védelme sok helyen szétoszlik az emberi jogi, külpolitikai, belbiztonsági és fejlesztési portfóliók között, az erőforrások széttöredeznek, és nincs számon kérhető felelős, aki a döntéseket összehangolná, és kellő gyorsasággal végrehajtaná.
A terrortámadás, az emberrablás vagy a templomrombolás percek–órák alatt megtörténik, de a nemzetközi mechanizmusok, így a nyomozás, a szankció, a jogsegély, az ENSZ-eljárások hónapok–évek alatt mozdulnak. Ez önmagában büntetlenség-érzetet termel az agresszorok számára.
Az úgy nevezett „kényelmetlen” ügyek pedig a diplomáciai alkukban elpárolognak. Energia, migráció, biztonsági együttműködés, fegyvereladás, terror elleni partnerség – sok ország esetében ezek a prioritások felülírják a következetes fellépést a vallási üldözések ügyében. Emiatt kevés a kézzelfogható következmény.
A nyilatkozatok, „aggodalmak” és elítélések szinte soha nem kapcsolódnak konkrét ellenintézkedésekhez, így vízumtilalomhoz, célzott szankcióhoz, támogatási feltételekhez, ezért a támadók oldalán nem jelenik meg a „költség” és a következmény.
Nemzetközi kötelezettségszegés
Az ENSZ emberi jogi rendszere egyértelműen leszögezi, hogy kötelességéről: “az államok kötelesek aktív szerepet vállalni az emberi jogok teljes körű élvezetének elősegítésében, beleértve a vallás- vagy meggyőződés szabadságát is”. Vagyis nem elég aggódni, sajnálkozni vagy csak „figyelni”, hanem az aktív védelem is kijár.
Ennek fényében különösen éles a kontraszt a fenti történetekkel. Számos helyen a keresztény közösségek azt érzik, hogy magukra maradnak a fenyegetés, az elhurcolás, a jogi csapdák és a megfélemlítés árnyékában. Ezért számukra a karácsony nem csak az örömteli üdvözlet, de a jövőtől való rettegés pillanata is.