Az ausztrál kormány közönye és naivitása is oka az antiszemita öldöklésnek Sydneyben
A „globális intifáda” elérte a távolinak, békésnek és biztonságosnak hitt Ausztráliát is, de egyáltalán nem előzmények nélkül.
Ahogy a kezdeti sokk alábbhagyott, több ausztrál zsidó elkezdte szóvá tenni a támadáshoz vezető politikai kontextust, és hogy ez visszavezethető arra, ahogy a kormány kezelte az antiszemita gyűlölet terjedését Ausztráliában, valamint az Izrael-ellenes gyűlöletet, amely 2023. október 7. után bontakozott ki az ország utcáin.
„Sértéssé vált valakit ’Zio’-nak nevezni. A hagyományos antiszemita kifejezések kritika nélkül jelentek meg a rajzfilmekben és a műalkotásokban. A médiában az olyan szavakat, mint a ’népirtás’ Gázában, tényszerű leírásként használják, amelyekkel mindenkinek egyet kell értenie. Ez a háttér” – mondja egy Sydney-környéki zsidó ügyvéd.
A vasárnapi Bondi Beach-i támadás nem volt elszigetelt jelenség, és nem is a semmiből robbant elő. Az Ausztrál Zsidó Tanács 2024–2025-ös időszakra vonatkozó jelentése szerint az antiszemita incidensek száma majdnem ötszörösére nőtt a gázai háború előtti évek átlagához képest, több ezer esetet regisztrálva országszerte, a verbális inzultusoktól a fizikai erőszakig és vandalizmusig terjedően.
A hatósági közönyre vagy koordinálatlanságra jellemzően, a vasárnapi terrortámadást vezető férfi már 2019 óta titkosszolgálati nyilvántartásban szerepelt, de ennek ellenére vásárolhatott 6 vadászpuskát és több kézifegyvert.
A helyzet rosszabb is lehetett volna, ha egy Ahmed El-Ahmed nevű muszlim férfi nem avatkozik be. Őt megelőzően egy másik éber járókelő is megpróbálta lefegyverezni a támadókat, de őt és feleségét még sikerült a terroristáknak megölni.
Hétköznapi ausztrál zsidók arról számoltak be, hogy utcai zaklatás, durva szidalmak, neonáci jelképek és halálos fenyegetések váltak „normává”. Egy 2025-ös beszámoló szerint több fiatal skandálta a „Hitlernek több gázt kellett volna áldozni” - és mindez a békés Sydneyben történt, nem pedig egy felhevült külföldi konfliktuszónában.
Emlékezetes maradt, hogy a 2023 október 7-i Hamász terrortámadás erős antiszemita hatást váltott ki Ausztráliában is (hasonlóképpen az USA-ban és Nyugat-Európában), amikor a Sydney-i operaház előtt tömegesen skandálták, hogy „gázt a zsidóknak!”.
Ugyanakkor az antiszemita gyökerek Ausztráliában nem ismeretlenek: már az 1991-es Sydney-i zsinagógaellenes gyújtogatások sorozata is rávilágított a potenciális veszélyre.
A 2023. október 7-i Hamasz-Izrael konfliktus kitörése katalizátorként működött, nem csupán a Közel-Keleten, hanem a diaszpóra közösségekben — köztük Ausztráliában is. Az antiszemitizmust sokan nem csupán regionális konfliktushoz kötött tünetnek, hanem egy globális „intifáda-szerű” hullámnak tekintik. Ez a narratíva verbális és fizikai erőszakot váltott ki Nyugaton is, és bővítette a szélsőséges ideológiák közötti átjárókat a neonácik és az iszlamista elemektől radikalizálódott bal között.
Az iráni kapcsolat: kémelhárítás és diplomáciai válság
Az ausztrál hatóságok az elmúlt évben legalább két antiszemita incidensben láttak iráni állami szerepvállalás nyomait. A belső hírszerzés szerint az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) közvetett eszközökkel szervezett támadásokat zsidó célpontok ellen Sydney-ben és Melbourne-ben, ami komoly diplomáciai válsághoz vezetett: az iráni nagykövetet kiutasították, az ausztrál nagykövetség Teheránból visszahívásra került, és az IRGC terrorcsoportként történő besorolását is fontolóra veszik.
A Bondi Beach elleni decemberi támadás kapcsán az ausztrál hatóságok jelenleg vizsgálják, van-e közvetlen iráni összefüggés, de erről egyelőre nincs hivatalos megerősítés. Ugyanakkor a titkosszolgálat tudott arról, hogy a két elkövető nem sokkal a merénylet előtt a Fülöp-szigeteken részesült katonai típusú kiképzésben. Az idősebb Akram kapcsolatai a szétvert ISIS-sejt tagjaival éveken át fennmaradtak.
Anthony Albanese miniszterelnök a támadást “felfoghatatlan gonoszságnak” nevezte, és egyértelmű elutasítást fogalmazott meg az antiszemitizmus ellen. Ő és más kormányzati szereplők azt ígérték, hogy minden erőforrást latba vetnek a közösség védelmében. Ugyanakkor a támadás bejelentésekor a kormány óvatosan kerülte az antiszemita és a terrorista kifejezéseket, noha az incidens jellege, lefolyása és célpontja első ránézésre világossá tette a cselekmény mibenlétét.
A kritikusok - köztük a zsidó közösségi vezetők és a nemzetközi megfigyelők - az ausztrál kormány reagálásait naivnak vagy elégtelennek minősítik. Arra mutatnak rá, hogy a 2023. október 8-i Sydney-i utcai eseményeken már „gas the Jews” kiáltások hallatszottak, mégis a rendőrségi és politikai ellenintézkedések és a megelőző akciók elmaradtak a fokozódó fenyegetéshez képest.
A szövetségi kormány később antiszemitizmus-ellenes munkacsoportot hozott létre, szigorúbb gyűlölet-bűncselekmény-törvényeket javasolt, és erősítette a közösségi védelmet - de a közösség szerint ezek késlekedő és félszívű lépések voltak, amelyeket nem követtek gyorsan és következetesen.
Az intifada nemzetközi realitás lett
Azzal, hogy a Közel-Kelet konfliktusai heves és irracionális gyűlöletet váltottak ki távoli társadalmakban is, egy transznacionális szélsőségesség-hullám bontakozott ki. Az ausztrál zsidó közösség ezt nem önálló jelenségként éli meg, hanem egy világméretű trend részeként, ahol az erőszakos retorika könnyen vált át fizikai támadásokba.
A „globális intifáda” kifejezés az elmúlt másfél évben vált a nyugati közbeszéd részévé, de a jelenség korántsem új. Az arab intifáda szó eredetileg „felkelést” jelent, és az izraeli–palesztin konfliktus folyamatában először 1987-ben jelent meg, majd a 2000-ben újra előtört. Ezt nevezték második intifádának. A lázongások kezdetben lokális, és területileg jól behatárolható erőszakhullámok voltak, főként Ciszjordániában, de a 21. században ideológiai exportcikké váltak. Olyannyira, hogy a ciszjordániai intifáda és a mai nyugat-európai mozgalmak vizuálisan teljesen azonosak.
A kifejezés eleinte inkább a radikális iszlamista körben terjedt el, de az utóbbi években szélsőbaloldali és posztkoloniális nyelvezetbe csomagolva is megjelent, gyakran antiszemita tartalommal, és legtöbbször Izrael-kritikának álcázva.
A „globális intifáda” ma már nem földrajzi, hanem transznacionális narratíva. Azt az elképzelést fejezi ki, hogy az Izrael elleni küzdelem nem korlátozódik a Közel-Keletre, hanem legitim és kívánatos a világ bármely pontján, bármilyen formában, így tüntetésként, fenyegetésként, vandalizmusként vagy akár fegyveres erőszakként is. Ezt a kritikus pontot csak egy hajszál választja el a direkt terrorcselekményektől, amilyen a Bondi Beach is volt.
Az első figyelmeztető állomás - Buenos Aires, 1994
A globális intifáda logikája nem a 2023. október 7-i támadások után született. Ennek egyik legkorábbi és legsúlyosabb példája az 1994-es Buenos Aires-i AMIA zsidó közösségi központ elleni robbantás, amely 85 ember halálát okozta, és máig Latin-Amerika történetének legsúlyosabb antiszemita terrortámadása.
A nyomozások és későbbi bírósági megállapítások szerint a támadás mögött iráni állami döntéshozatal és a Hezbollah operatív hálózata állt. Ez világosan jelezte már három évtizeddel ezelőtt, hogy a zsidó célpontok elleni erőszak nem helyi konfliktus következménye, hanem globális stratégia része lehet.
Az AMIA-merénylet precedenst teremtett, mivel megmutatta, hogy a Közel-Kelet konfliktusai földrajzilag távoli békés társadalmakban is lecsapódhatnak, ha az ideológiai és logisztikai háttér adott.
2023 után a palesztin narratívából utcai valóság lett Nyugaton is
A 2023 október 7-i Hamasz terrortámadás után a „globális intifáda” kifejezés új lendületet kapott. Nyugati nagyvárosokban - Londontól Párizson és New Yorkon át Sydneyig - jelentek meg olyan tüntetések és jelszavak, amelyek már nem pusztán politikai véleményt, hanem nyílt erőszakra való utalást tartalmaztak.
A „gas the Jews”, „intifada until victory” vagy „from the river to the sea” típusú skandálások sok esetben nem is maradtak retorikai szinten, hanem zsinagógák, zsidó iskolák, közösségi intézmények elleni támadások, gyújtogatások és fizikai erőszak követte őket. A jelenség egyik sajátossága, hogy az elkövetők eszmeileg heterogének -iszlamista radikálisok, szélsőbaloldali aktivisták és szélsőjobboldali antiszemiták ugyanabban az erőszakos térben találkoznak.
Formális értelemben nincs is egységes, „globális intifáda elleni” nemzetközi mechanizmus. Léteznek azonban párhuzamos és részben összehangolt erőfeszítések, így hírszerzési együttműködések a transznacionális terrorhálózatok feltérképezésére, rendészeti koordináció a gyűlölet-bűncselekmények és radikalizáció nyomon követésére, valamint jogi és diplomáciai viták arról, hogy hol húzódik a határ a szólásszabadság és az erőszakra való felbujtás között.
A probléma kulcsa éppen az, hogy a „globális intifáda” nem klasszikus terrorszervezet, hanem egy sajátos ideológia, ami gyorsan terjed, könnyen adaptálható, és gyakran a jogi szürke zónában mozog.
Ez az a pont, ahol a kérdés már nem külpolitikai vagy közel-keleti ügy, hanem belső társadalmi és nemzetbiztonsági kihívás sok távoli országban is. A történelem arra figyelmeztet, hogy ha az ilyen jelenségeket pusztán retorikai túlzásként kezelik, akkor a résekben előbb-utóbb utat talál magának az erőszak.