Az európai adófizetők nem is sejtik, hogy pénzük jókora részét az egyiptomi gyökerű terrorszervezet kifinomult hálózata téríti el a saját javára, és a nyugati kultúra lerombolására.
Az eladott kötél esete
Egy új jelentés feltárja, hogyan sajátította el a Muszlim Testvériség a beszivárgás művészetét, több tízmillió eurót szerezve meg az Unió intézményeitől úgy, hogy közben a világi demokrácia felszámolását tervezi és iszlám teokráciát állítaná a helyére.
A politikai folklórban Vlagyimir I. Leninhez kötik a mondást, hogy ”kapitalisták eladják nekünk a kötelet, amivel majd felakasztjuk őket”. A bolsevik vezér elképzelése azt fejezte ki, hogy a kapzsiságtól vezérelt nyugatiak együttműködnek majd a proletárforradalommal, amivel viszont a saját pusztulásukat segítik elő.
A Muszlim Testvériség európai beszivárgásáról szóló jelentés még ennél is tovább megy, mert alkotói szerint ma már nem eladják az ellenségeknek a kötelet, hanem saját pénzükből finanszírozzák.
Az EU intézményeinek címzett jelentést Dr. Florence Bergeaud-Blackler és Dr. Tommaso Virgili állította össze, akik az európai iszlamizmus elismert kutatói. Az elemzés egy különösen nyugtalanító helyzetet mutat be, ami szerint Európa – gyakran a tudtán kívül – az adófizetők kasszájából finanszírozza a Muszlim Testvériséghez köthető szervezeteket. Ezek célja egy felforgató ideológia terjesztése, és végeredménye a kontinens arculatának belülről történő megváltoztatása lenne.
„A Muszlim Testvériség európai szervezeti felépítése egy labirintus” – jegyzi meg Charlie Weimers, az Európai Parlament svéd képviselője, aki a jelentés kezdeményezője volt.
A szörny etetése
Azok, akik nem részei vagy ismerői a hálózatnak, nehezen fogják megérteni, hogyan működik a rendszer, és minden bizonnyal nehezen tudják nyomon követni a pénzáramlást, tartja a képviselő. „Eljött az ideje, hogy az Európai Unió zéró toleranciát alkalmazzon a fenyegetéssel szemben, kezdve azzal, hogy azonnal leállítja a Muszlim Testvériséghez, a Hamászhoz vagy a vezető iszlamista személyiségekhez kapcsolódó szervezetek finanszírozását. Fokozott átláthatóság, szigorú ellenőrzések és hírszerzési információk megosztása révén – Ausztria sikeres modellje szerint – visszaszerezhetjük intézményeinket azoktól, akik belülről próbálják aláásni azokat.”
„Donald Trump elnök döntése, hogy megkezdi a Muszlim Testvériség főbb ágainak egyiptomi, libanoni és jordániai külföldi terrorszervezetként való minősítését, erőteljes precedenst teremt az iszlamista fenyegetésekkel való konfrontációra. Az Európai Uniónak is hasonlóan kell lépnie, és a Muszlim Testvériséget törvényen kívül kell helyezni az egész kontinensen. Távol kell tartani az adófizetők pénzéből ezeket a hálózatokat, bénító szankciókat kell bevezetni, és demokráciáinkat meg kell védeni a tudatos beszivárgásuktól és a Hamászhoz hasonló szervezetek támogatásától. Bármi, ami ennél kevesebb, Európa jövőjének és közös értékeinknek az elárulása”- tartalmazza a tanulmány.
Az Uniónak benyújtott szakértői jelentés nem csak elméleti modelleket mutat be, hanem egy sor valós példát hoz fel arra, hogyan sikerült a mély iszlamista kapcsolatokkal rendelkező szervezeteknek több tízmillió eurós nagyságrendű európai finanszírozást szerezniük. A feltárás nehéz, mert NGO-k, templomi közösségek, kulturális csoportok, sportegyesületek és jogi irodák százaival szembesülnek a kutatók.
Megemlítik például az Európai Rasszizmus Elleni Hálózatot, amely kifelé a strukturális rasszizmus és diszkrimináció megszüntetésén dolgozik Európa-szerte. A háttérben viszont a tagszervezetek a Muszlim Testvériség mozgalom részei, Michael Privot vezetése alatt. 2007 és 2020 között a hálózat évi egymillió eurót kapott az európai intézményektől, és a csoport aktivistái mélyen beépültek az európai politikai elitbe. Rendszeresen vesznek részt európai fórumokon, beavatkoznak a szakpolitikai dokumentumok kidolgozásába, és aktívak az Európai Parlament folyosóin, magyarán lobbiznak.
Hasonló munkát végez az 1996-ban létrehozott Európai Muszlim Ifjúsági és Diákszervezetek Fóruma, amelynek alapítója és első elnöke Ibrahim el-Zayat, egyiptomi származású német állampolgár. Ezt a személyt a német biztonsági szolgálatok „az iszlamista szervezetek hálóját szövő pókként” és a Muszlim Testvériség németországi képviselőjeként határoztak meg, aki szélsőséges antiszemita nézeteit nyilvánosan is hangoztatta.
„A Muszlim Testvériséggel azonosított szervezetek kihasználják a kormányzatok vakfoltjait, és mesterien alkalmazzák az igényekhez igazított nyelvezetet, hogy finanszírozáshoz jussanak. Kifinomult dominójátékot folytatnak, amelyben az egyik országban szerzett legitimitást kihasználva hitelességet építenek ki egy másik országban vagy az uniós intézményekben. Mindez egy veszélyes, és több forrásból származó finanszírozási ördögi kört hoz létre” – mondja Weimers képviselő.
A módszer tipikus példája, amikor a társutas szervezetek „zöld, emberjogi, gyermekvédelmi vagy kulturális” programokat mutatnak be egyszerre több országban, megsokszorozva ezzel a befolyásukat a közös európai színtéren, és így erős nyomásgyakorló lobbit hoznak létre a források megszerzésére.
A FEMYSO nevű muszlim ifjúsági szövetség - iszlamista ernyő alatt - 22 európai ország 32 szervezetét tömöríti, és összekapcsolja őket a Muszlim Testvériség közel-keleti központjaival. Ez a csoport is hozzáfért az uniós közös kasszához, miként az Islamic Relief Worldwide, amely több mint 40 millió eurót szerzett az Uniótól „humanitárius partnerségi” jelszó alatt, majd az így megszerzett forrásokat Hamászhoz továbbították.
Az Európai Unió osztott forrásokat a törökországi Gaziantepi Iszlám Egyetemnek is, amelynek igazgatóját Erdoğan elnök nevezi ki, a programot pedig a veje vezeti. A tanintézetet felvették az Erasmus programba, és jelentős támogatást ítéltek meg a számára.
Egy másik behatoló szervezet, amely európai finanszírozásban részesül, az Isztambulban, Genfben, Londonban és Kuala Lumpurban működő Forum al-Sharq. Ennek egyik vezetője egy fórumon „gyönyörű fiatalembernek” nevezte Jihad Joe-t, az ISIS lefejezős tömeggyilkosát, akit szerinte a nyugati iszlamofóbia sodorta szélsőséges irányba. Ez az érvelés tipikusan akkor kerül elő, ha valaki Európában szó emel az iszlamista behatolás miatt, és az illetőt - előcsapásként - iszlamofóbnak nevezik.
A megbélyegzett személy elveszíti a szólás jogát, eltávolítják a televíziós stúdiókból és az újságok rovataiból, és nyilvánosan kiközösítik. Ezért csak kevesen mernek figyelmeztetni a Muszlim Testvériség csendes beszivárgására Európa befolyási övezeteibe.
„A Muszlim Testvériség részéről az iszlamofóbia fogalmának kihasználása egy tudatos eszköz a kritika elhallgattatására. Azzal, hogy az Európai Unió átvette ezt a retorikát, öncenzúrát váltott ki a nyilvános diskurzusban, és a nyílt vitát a félelem aknamezőjévé változtatta” - magyarázza Weimers.
Az iszlamofóbia vádjának helytelen felhasználásából a Testvériség kétszeres hasznot is húz. Nemcsak elhallgattatják a kritikát és az ellenállást, de további forrásokat is sikerül kicsalniuk az Uniótól az iszlamofóbia elleni küzdelem címén, két legyet ütve egycsapásra. Az EU intézményei több millió eurót különítettek el ilyen célra, és a kutatás szerint a kedvezményezettek sok esetben a Testvériséghez kötődő szervezetek és magánszemélyek voltak.
Szemléletes példa a nemzetközi hálózati működésre a valenciai Iszlám Kulturális Központ. Ez a csoport szintén elnyert európai uniós támogatást a „gyűlöletideológiák, elsősorban az iszlamofóbia megállításának” céljára. A szóban forgó kulturális centrumot a Muszlim Testvériség hozta létre, és a támogatásokat több FEMYSO-tag között osztották szét Belgiumban, Olaszországban és Franciaországban.
Így tűnnek el nyomtalanul és követhetetlenül az európai pénzek, melyeket a Testvériség kontinens-szerte megvalósuló projektjeihez irányítanak.