Pro és kontra indulatok előzték meg a Torontói Nemzetközi Film Fesztiválon (TIFF) az „Út közöttünk” című művet. A letiltást követő reakciók miatt a rendezők visszavették a filmet a kínálatba, amely vasárnap elnyerte kategóriája közönségdíját.
HIRDETÉS
Mint azt korábban megírtuk, a TIFF szervezői azzal indokolták a film kitiltását a fesztiválról, hogy a benne használt felvételek – köztük a Hamász által közétett képsorok jogi engedélye hiányzott. Emellett a fesztivál aggályokat fogalmazott meg a „biztonsági kockázatok és potenciális zavargások” miatt is.
Kisebb feszültségek valóban kipattantak a kanadai nagyváros egy pontján a bemutató előtt, ahol a palesztin-párti tiltakozók izraeli propagandának minősítették a filmet, noha akkor még nem is láthatták. A támogatók viszont arra hivatkoztak, hogy a terrorista bűnözőket nem illetik meg azok a személyiségi jogok, mint a törvénytisztelő polgárokat.
Tarek Haj Ebrahim, egy palesztinbarát tüntető, megkérdőjelezte a film hitelességét. „Az egész film hamis és félrevezető információ. Már 100 éve benne vagyunk ebben a konfliktusban. Tudjuk, hogyan ferdítik el a tényeket, hogyan hamisítják meg a történelmet” – mondta Ebrahim a THR-nek.
Winston Siegel, egy Izrael-párti ellentüntető, megvédte a kanadai dokumentumfilmet, miután annak világpremierje volt a TIFF-en. „Ez egy nagyon is jogos történet egy férfiról, aki szörnyű körülmények között próbálja megmenteni a családját.”
A konfliktusok ellenére film - teljes címén „Út közöttünk: az utolsó menedék” - vasárnap elnyerte a dokumentumfilmek közönségdíját, melyet Bary Avrich rendező vett át. A 95 perces film rendezője mellett a forgalmazó és a stáb is kanadai.
A játékfilm-szerű történet Noam Tibon nyugalmazott izraeli tábornok október 7-i mentőakciójáról szól, aki az első híradások hallatán útnak indult, hogy megmentse bekerített családját a Hamász terrortámadásától, ami végül 1,200 ember megölésével és 251 elrablásával járt.
A történet helyszíne a Nahal Oz nevű kibuc, a Gázai övezet északi határánál. A filmben felhasznált anyagok között vannak biztonsági kamerák felvételei a kibucból, valamint nyilvánosan elérhető Hamasz bodycam (testkamerás) felvételek.
A film dokumentum-jellegű alkotás, de Barry Avrich több interjúban is azt mondta, hogy nem politikai jellegűnek akarja feltétlenül beállítani, hanem egy személyes történetként, családi drámaként, illetve „thrillerként” is említi.
A kritikusok közül többen jelezték, hogy a film kerüli annak a mélyebb vizsgálatát, hogy mi vezetett a katonai és kormányzati felkészületlenséghez, illetve alig foglalkozik a palesztin oldal részleteivel, csak terrorista háttér jelenik meg. A bírálók között Daniel Fienberg (The Hollywood Reporter) azt emelte ki, hogy bár a film valóban erős drámai hatású, az apolitikus keret állítása nem tartható fenn teljesen, mivel elkerüli a komplexebb elemzést.
A rendező erre azt válaszolta, hogy nem is volt célja egy történetileg visszatekintő mű létrehozása, hanem csak az adott nap eseményei érdekelték, és nem a terroristák motivációi, mert az egy másik mű tárgya lehet. Őt a tábornok személye érdekelte, és a drámai esemény egyéb vonatkozásainak feltárását más ra bízza.
A pozitív megjegyzések hangsúlyozzák, hogy a film “gripping” (megfogó, feszült), érzelmileg hatásos, különösen a családi elem és az, hogy milyen intenzitással tudja visszaadni egy ilyen krízishelyzet személyes oldalát. Pat Mullen (POV Magazine) szintén kiemelte a film intenzitását és a személyes elbeszélés erejét, de szintén problémának tartotta, hogy a film csak felületesen foglalkozik a palesztin kontextussal.
A mű moziforgalmazásra is tervben van Kanadában és az Egyesült Államokban is, a stream változat megvásárlója még nem ismert.
Megjegyzendő még, hogy a magyar leszármazó Sophy Romvari rendező „Kék gém” című filmje vitte el a pályakezdő filmeseknek járó díjat.