Japán új Vasladyje Tajvan kapcsán parázs diplomáciai konfliktust vállalt Kínával. De felléphet-e a szumósok nőktől elzárt küzdőterére, hogy átadja a miniszterelnökségi védnökség alatt álló kupát? A női vezetés és a hagyománytisztelet együttállása Japánban bonyolult kérdéseket vet fel.
„Ha a mocskos fej más dolgába üti bele az orrát, levágják” – így riogatott Kína oszakai főkonzulja azok után, hogy Takaicsi Szanea bejelentette: Japán nem fogja ölbe tett kézzel nézni Tajvan megtámadását.
A kínai diplomata, Hszue Csian posztját ugyan gyorsan törölték az X-ről, Tokió mégis azonnal, de visszafogottan „rendkívül helytelennek” nevezte a bejegyzést, amelynek egyértelmű címzettje Japán október végén megválasztott első női miniszterelnöke volt.
Peking természetesen megvédte a főkonzul „személyes megjegyzését” a távol-keleti szigetország keményvonalas vezetőjével folytatott, elmérgesülni látszó szópárbajban, amely a viszonylagos nyugalom időszaka után nyílt ellenségeskedésbe csaphat át.
Az Egyesült Államok tokiói nagykövete is bírálta Hszue posztját, a kínai külügyminisztérium szóvivője viszont szokásos sajtóértekezletén leszögezte, hogy a főkonzul Takaicsi Tajvannal kapcsolatos „veszélyes” kijelentéseire reagált, egyúttal pedig felszólította a keleti szomszédot, hogy „vegye komolyan történelmi felelősségét”.
A viszály
Egy Tajvan elleni támadás a „Japán fennmaradását fenyegető helyzetnek” tekinthető – ezzel a parlamentben tett kijelentésével váltotta ki Takaicsi Peking éktelen haragját. Ehhez tudni kell, hogy Tajvan alig 110 kilométerre fekszik a japán ellenőrzés alatt álló Jonaguni szigettől, miközben a két főváros, Tajpej és Tokió légvonalban 2100 kilométerre van egymástól.
A „Japán fennmaradását fenyegető helyzet” egy, a közelmúltban, 2015-ben bevezetett jogi fogalom, amely engedélyezi Japán mindenkori miniszterelnöke számára az „önvédelmi erők”, azaz a katonák bevetését.
A japán kormányfők mindeddig fegyelmezetten kerülték Tajvan említését, amikor nyilvánosság előtt olyan forgatókönyvek kerültek szóba, amelyek katonai válaszlépéseket vonhattak volna maguk után.
Takaicsit azonban – elődjeitől eltérően – más fából faragták.
A diplomáciai viszály alig egy hónappal beiktatása után, és kevesebb mint két héttel azután történt, hogy egy dél-koreai regionális csúcstalálkozón kezet fogott Lin Hszin-i-vel, a tajvani elnök főtanácsadójával.
Hszi Csin-ping kínai elnökkel is találkozott, akivel abban állapodott meg, hogy konstruktív és stabil kapcsolatokat fognak ápolni. Ugyanakkor egyik első kormányfői intézkedéseként Takaicsi felgyorsította a védelmi erők fejlesztését azzal a szándékkal, hogy elrettentse Peking terjeszkedési terveit.
Ez nem vált be teljesen, mert december első hétvégéjén kínai vadászgépek kétszer is tűzvezető radarral célozták be a japán légierő gépeit az Okinava-szigetek déli légterében. A Takaicsi szerint „mélyen sajnálatos” incidens után Japán diplomáciai jegyzékben tiltakozott a kínai vezetésnél.
„Az álarc lehullott – újra” – jegyezte meg az Egyesült Államok tokiói nagykövete még a kínai főkonzul nyers szavai után. George Glass szerint elérkezett az ideje, hogy Kína végre az általa hangoztatott „jó szomszédként” viselkedjen.
A japán Vaslady
Takaicsi nacionalista nézetei súrlódásokat szíthatnak Japán és hatalmas szomszédja, Kína között – állították elemzők még megválasztása előtt.
A 64 éves politikus korábban a japán kormány gazdaságbiztonsági és belügyminisztere volt. Az erős jellemű és magabiztos fellépésű Margaret Thatchert tartja ihletőjének és példaképének – „nőies melegségére” hivatkozva.
A „Vasladyként” ismert konzervatív vezetővel, a brit politika megosztó alakjával személyesen is találkozott egy szimpóziumon, röviddel Thatcher 2013-ban bekövetkezett halála előtt.
Maga is megrögzött konzervatív. Ellenzi például azt a törvényt, amely engedélyezné a férjezett nőknek leánykori nevük megtartását, és ugyanilyen ridegen ellenzi az azonos neműek házasságát is.
Kampányában egy csoport iskolás előtt jelentette ki: „A célom, hogy Vaslady legyek”. Nagy-Britannia első női miniszterelnöke a címet kemény, hajthatatlan stílusával és meggyőződéses politikájával érdemelte ki.
Takaicsi pályafutása kezdetén tévés műsorvezető volt, a kilencvenes években pedig egy heavy metal zenekar dobosa.
Mindig sok dobverőt tartott magánál, mert az intenzív előadások során egyiket-másikat eltörte. A mai napig van otthon egy elektromos dobfelszerelése, és a mai napig rajong az Iron Maiden meg a Deep Purple zenéjéért. Apja irodai alkalmazott volt az autóiparban, anyja pedig rendőr.
Rendszeresen látogatja a Jaszukuni szentélyt, amely Japán háborús áldozatainak, köztük néhány kivégzett háborús bűnösnek állít emléket. Az ázsiai szomszédok a múltbeli militarizmus jelképének tartják.
Takaicsi annak az Abe Sinzó miniszterelnöknek volt a pártfogoltja, akit történetesen az ő szülővárosában, Narában ölt meg egy merénylő.
Japán mai kormányfője az előd gazdaságélénkítő politikájának, az „Abenomics"-nak a régi szószólója. Takaicsi a megélhetési költségek emelkedésének tompítása érdekében magasabb kiadásokat, kamat- és adócsökkentéseket szorgalmaz, ezért például bírálta a japán jegybank kamatemelési döntéseit.
Ezzel éles ellentétben áll példaképével, Thatcher bárónővel. Nagy-Britannia néhai vezetője köztudottan nem volt híve a magasabb kormányzati kiadásoknak.
A tabuk
A hiedelmeken alapuló japán hagyományokkal összhangban a nőket a mai napig néhány helyről teljesen kitiltották. A njonin kinszei, a nők kizárásának gyakorlata a kegare, a tisztátalanság sintoista felfogásában gyökerezik. E nézet szerint ugyanis a halálból, szülésből vagy menstruációból származó vér beszennyezi a szent helyeket.
Következésképpen a japán nők – a társadalomban elfoglalt pozíciójuktól függetlenül – a 21. században sem léphetnek be bizonyos templomokba, a szent hegyek elölük elzárt területeire, és nem léphetnek fel még egy kabuki színház előadásában sem.
A dohjó, a profi szumósok finom agyaggal borított, rizsszalmával övezett, kör alakú ringje, amelyben testes erőemberek feszülnek egymásnak, ugyanilyen szent helynek számít – ahová nők nem tehetik be a lábukat annak ellenére, hogy a történészek szerint a császár kérésére éppen nők mutatták be először a szumót még a 7. században. Későbbi, 16. századi dokumentumokban is találhatók feljegyzések női szumó birkózókról.
Ha egy nő a hatalom középpontjában állhat, miért nem állhatna a dohjó közepén is? – tette fel a kérdést a Japan Times azután, hogy Takaicsi Szanae lett Japán első női miniszterelnöke.
Az 1909 óta japán nemzeti sportnak tartott szumó tekintélyes szövetsége korábban tagadta, hogy a nőkre vonatkozó tilalom a tisztátalanság hitén alapul.
A dohjó a férfiak komoly csatatere, akik tapasztalatukat csak férfiakkal oszthatják meg, ezért a nők nem léphetnek rá – magyarázkodott kissé esetlenül Hakkaku Nobujosi, a szövetség elnöke 2018-ban.
A Miniszterelnöki Kupa
Nos, Takaicsi nőként felléphet a dohjóra? A fogas kérdés azért is jogos, mert minden basón, szumó tornán több díjat osztanak ki. Ezek közül az egyik legbecsesebb a Miniszterelnöki Kupa – egy méretes ezüsttrófea, amelybe a mindenkori kormányfő nevét is belegravírozzák.
A nagydíjat nem feltétlenül a miniszterelnök, hanem más magas beosztású méltóság adja át. Több japán kormányfő azonban élt a népszerűséget meglovagoló pillanat lehetőségével, Abe Sinzó pedig egyenesen megszenvedett azért, hogy személyesen nyújtsa át 2019-ben a győztes Aszanojamának a 40 kilogrammos serleget.
Ennél még nehezebb, félmázsás volt az az elnöki kupa, amellyel ugyanabban az évben, Japánban tett látogatása során Donald Trump tüntette ki egy basó győztesét.
Még nem született döntés – ezt válaszolta a japán kabinet főtitkára arra az újságírói kérdésre, hogy a miniszterelnök tervez-e részt venni a szumó gálán, illetve a trófea átadásán.
„Takaicsi miniszterelnök nagyra értékeli Japán szumó kultúráját, és meg kívánja őrizni hagyományait. Nézeteivel összhangban a kormány megfontolja a megfelelő intézkedések megtételét” – jelentette ki udvariasan Kihara Minoru.
A tiltás
A gondolkodásmód tükrözi a kizárólag férfiakból álló Japán Szumó Szövetség álláspontját.
„Elkötelezettek vagyunk a szumó hagyományos kultúrájának megőrzése és folytatása mellett” – ezzel az egyetlen mondattal reagált a testület arra a felvetésre, hogy a nők beléphetnek-e a szentnek tartott dohjóba, a ringbe.
Még tömörebb lett volna csak annyit válaszolni: „Nem”.
Amennyiben Takaicsi belépne a dohjóba, az több lenne egy ünnepélyes gesztusnál. Megszegné a hivatásos szumó nemi tabuját, és egyben a hagyománytisztelő Japán íratlan szabályait.
Miniszterelnök elődei mindig az újévi basón, tornán adták át a trófeákat. Elválik, hogy Takaicsi Szanae vállalja-e a kihívást.
Korábban Nakagava Tomoko próbálkozott azzal, hogy egy szumó bemutatón a ringbe lépjen, de Takarazuka női polgármesterétől 2018-ban megtagadták a kérést.
„A nők és a dohjó kérdését társadalmunkban a nemek közötti egyenlőtlenség elleni tágabb küzdelem részeként tekintem” – mondta Nakagava, aki kérésének elutasítása után indított petícióban kezdeményezte a diszkrimináció eltörlését.
Nem járt sikerrel.
A szent dohjó
A nők hátrányos megkülönböztetése a szumóban a hetvenes évekig nyúlik vissza. Nakagava előtt megfosztották a lehetőségtől Majumi Morijamát is, hogy trófeát adjon át, pedig kabinetfőtitkár volt. Nem engedték az agyagos dohjóra Ota Fuszaet sem, Oszaka akkori kormányzóját.
Tatami Rjozó férfiként a ringbe léphetett. Maizuru 67 éves polgármestere azonban üdvözlő beszéde közben agyvérzést kapott, és összeesett.
Többen is a segítségére siettek, köztük a lelátóról több nő – az egyikük szakképzett ápoló. A versenyt vezető bíró azonnali távozásra szólította fel őket, sőt sót szórtak utánuk, hogy megóvják a szent dohjót a nők spirituális tisztátalanságtól.
Tatami felépült, és hálájának jeléül azonnal elavultnak nevezte a tilalmat. A szumó szövetség ugyan elnézést kért a történtekért, de makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a nők csak „vészhelyzetben” léphetnek be a ringbe.
A szumó távlata egyben Japán jövőjének is árulkodó jele – véli Nakagava.
A polgármesteri tisztségről leköszönt veterán politikus, ráadásul nő felszólította a szövetséget, hogy szembesüljön a valósággal, és mérlegelje, min kell változtatni azok után, hogy a japán kormány élén először áll nő.
Ugyanakkor „Takaicsi szannak meg kell értenie, hogy a nemek egyenlőségéért folytatott küzdelmek mélyen befolyásolják a nők életét” – fordult a miniszterelnökhöz is. Állásfoglalásával a szumó kérdésében azt mutatná, hogy „hajlandó szembenézni a nemek közötti egyenlőtlenség szélesebb körű valóságával Japánban”.
Takaicsi – a helyzet ismerői szerint – nem tekinthető feministának. A paternalista értékek híve, és egyetért például azzal, hogy a császári trónra csak férfiak ülhetnek. Önös érdekek vezérlik: megkísérli visszaszerezni a jobboldali szavazók támogatását, akik a nemrégi választásokon a populista csoportok felé sodródtak.
A szumó hagyományok sárba tiprása árthatna a támogatói körében kialakult imázsának.