A republikánusok dicsérik Trumpot, amiért visszaverte Vlagyimir Putyin ismétlődő riogatásait a nukleáris fegyverekkel kapcsolatban, a demokraták viszont értelmetlennek tartják. Katonai szempontból nincs szükség robbantásokra ahhoz, hogy felmérjék a nukleáris arzenál állapotát és képességeit.
Ajándék Kínának?
Trump elnök bejelentése a nukleáris kísérletek megújításáról éles vitát váltott ki a washingtoni politikai és katonai körökben. „Hiba lenne ezt tennünk, mert nagyon kevés a nyerni valónk vele” – kommentálta a bejelentést Mark Kelly demokrata arizonai szenátor, az USA nukleáris arzenálját felügyelő testület tagja. Ezzel szemben Tom Cotton republikánus szenátor és Richard Correll altengernagy, az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnokságának következő parancsnoka amellett érvelt, hogy az Egyesült Államoknak modernizálnia kell nukleáris arzenálját.
A demokraták szerint ha Amerika megújítja a kísérleteket, az csak Kínának lenne ajándék, mert Peking jogalapot látna arra, hogy maga is hasonló tesztelésekbe kezdjen, ráadásul egy amúgy is robbanásveszélyes térségben (Indo-Pacific térség). Ezzel Kína stratégiai pozíciója és elrettentő képessége nagyban erősödne.
Nem világos azonban, hogy republikánus katonai elit pontosan milyen újítási igényre utal, és hogy technikai karbantartásról, új fegyverrendszerekről vagy a tesztelési kapacitások helyreállításáról van-e szó.
A The Hill megemlíti azt a lélektani elemet (frusztrációt), amit az eredményorientált amerikai elnök érezhet, tapasztalva, hogy orosz partnere rendre „lyukra futtatja”, és a remélt rendezési lépések helyett újabb követelésekkel lép fel. Való igaz, hogy a nagy reményekkel elindított Rijád-Alaszka-Budapest sorozat után jelenleg nincs az asztalon értékelhető béketerv.
Mi több, eközben Vlagyimir Putyin új vagy újnak maszkírozott fegyverekkel lép elő, és belengette 2 millió tartalékos aktiválását is Ukrajna ellen. Ezek miatt tarthat Donald Trump attól, hogy gyengének mutatkozik a világ szemében, és legfőbb ideje az amerikai erő (American Might) újbóli felmutatására.
A kérdés az, hogy szükség van-e a tesztekre egyáltalán?
Az amerikai nukleáris fegyvereket 24 földrajzi helyszínen tárolják, 11 amerikai államban és öt európai országban (Németország, Olaszország, Törökország, Hollandia és Belgium).
A helyszínek száma a következő évtizedben növekedni fog, mivel a bombázóbázisok nukleáris kapacitását bővítik. A légierő fejlesztési tervei alapján a kontinentális USA területe jön számításba (Ellsworth, Whiteman és Dyess), ahol már most zajlanak a nukleáris tároló- és kezelői beruházások. Európai területen nem számolnak további bővítésekkel.
Nem valószínű, hogy Washington állandó nukleáris telepítést hajtana végre a Távol-Keleten, és helyette inkább a triádra és a folyamatos rotációs jelenlétre támaszkodhat. A triád a hárompilléres elrettentést jelenti, vagyis a szárazföldi interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM), a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták (SLBM) és stratégiai bombázók összehangolt rendszerét. Ily módon az USA a Föld bármely pontjára mérhet nukleáris válaszcsapást, ami bőven elégnek látszik.
Az amerikai atomarzenál megbízhatósága felől eddig sem a Pentagon, sem a Nemzeti Nukleáris Biztonsági Hivatal (NNSA) nem jelzett aggályokat. A fegyverek bevethetőségét és biztonságát rendszeresen, nem robbantásos tesztekkel, hanem fejlett szimulációs rendszerekkel ellenőrzik. A katonai a szakértők szerint a szimulációk teljesen elegendők a készletállapot felméréséhez.
Nem érkezett jelzés a nukleáris fegyverek elavultságáról sem. A jelenleg aktív 3,700 robbanófej többségét az elmúlt két évtizedben modernizálták a többször is megújított élettartam-programok révén.
A fegyverek tulajdonosa és megrendelője az amerikai állam, de a gyártást és karbantartást magáncégek végzik, szigorú titkosítási és biztonsági felügyelet mellett, országszerte szétszórtan. A főbb beszállítók között megemlíthető a Pantex Plant (Texas), a Y-12 National Security Complex (Tennessee), a Kansas City National Security Campus (Missouri) és a Savannah River Site (Dél-Karolina).
A „nukleáris földimogyoró” - mi van akkor, ha Trump az atomtöltetek számát akarja növelni?
Az Egyesült Államok jelenleg szolgálatban lévő legerősebb nukleáris robbanófeje a B83 típus, amelynek robbanóereje elérheti az 1,2 megatonnát. Ezt jórészt a B-2 lopakodó stratégiai bombázókról vethetnék be. Az ennél pusztítóbb korábbi eszközöket már a 2010-es években leszerelték.
Taktikai-harcászati szinten az USA főként a W88 típusjelű fegyvert használná (455 kilotonna), melyet Trident II rakéták hordoznak. Ezek a fegyverek nukleáris tengeralattjáróról indíthatók, csakúgy, mint a brit Vanguard esetében.
Noha az amerikai gyakorlatban bevett szokás, hogy a fegyvereknek becenevet adnak, a W88-nak hivatalos elnevezése nincs, de a szakmai körök gyakran emlegetik Földimogyoró néven a robbanófej jellegzetes formája miatt. Az Amerikai Atomtudósok Társasága szerint több száz példány áll belőle készenlétben, de a pontos szám nem ismert.
A Földimogyoró szolgálatba állítása a 80-as évek végén történt, és azóta több élet-hosszabbítási programon esett át, a megbízhatóság és a magasabb biztonsági fokozat érdekében. Hadászati szempontból Amerikának nincs szüksége ennél nagyobb és erősebb robbanófejekre, ezért a hangsúly a meglévő töltetek megbízhatóságának fenntartásán van. Ez viszont - a szakvélemények szerint - nem követel robbantásos vizsgálatot.
Hamarosan biztonsági garanciák nélkül maradunk?
Kérdés lehet viszont - és ez is tisztázásra vár - hogy vajon Donald Trump az eszközök mennyiségét kívánja-e növelni? Ilyen sürgetés létezhet, mivel az ún. Új START szerződés 2026. február 4-én lejár. Jelenleg a 2021-es (Ukrajna előtti) hosszabbítás van életben, de a felek egyelőre nem adták komolyabb jelét egy új megállapodás megkötésének, vagy a korábbi meghosszabbításának.
Fenyegető előjel, hogy az ukrajnai háború sodrásában Oroszország 2023 februárjában felfüggesztette részvételét a szerződésben, amivel gyakorlatilag leállította az egyezmény kulcsfontosságú elemeit, mint például az ellenőrzéseket és az adatszolgáltatást.
Az elemzők aggódnak, hogy a szerződés februári lejárta után - évtizedek óta először - nem lesz semmilyen nagyhatalmi nukleáris megállapodás, ami viszont új fegyverkezési spirálhoz vezethet. A feszültségeket tovább növelik az Oroszország által végrehajtott új típusú nukleáris meghajtású fegyverrendszerek tesztelései. Ha létezik „Trump-frusztráció", annak oka ez is lehet.
Mindezek mellett - a szakértői konszenzus szerint - az Egyesült Államok továbbra is technológiai fölényben van riválisaival szemben, különösen a fegyverrendszerek biztonsági, célzási és parancsnoki-irányítási képességeit tekintve.
Nem elég erősnek lenni, de annak is kell látszani
Az „elavulás” kifejezés inkább politikai jelszóként jelenik meg, mintsem tényleges műszaki sürgetésként. A republikánus döntéshozók szerint az Egyesült Államoknak „láthatóan is jeleznie kell”, hogy továbbra is képes reagálni Oroszország és Kína nukleáris fejlesztéseire, pedig szó sincs elavult arzenálról.
A Trump-i felfogás szerint nem csak birtokolni, de mutatni is kell az erőt (nuclear might), és nyilvánosan demonstrálni a katonai versenyképességet. Ez egyszerre célozza az ellenfelek elrettentését és a hazai közönség meggyőzését arról, hogy az ország atomfegyverei működőképesek.
Ha végül mégis az derül ki, hogy robbantásos tesztről lenne szó, a valószínű forgatókönyv egy kisebb-közepes hatóerő bemutatása lenne, nem pedig a hidegháborús nagy léptékű robbanások visszatérése. A teszt feltehetően egy 100 kilotonnás detonációt produkálna, ami hétszerese a Hirosimában bevetett atomfegyvernek.
Ami pedig a helyszínt illeti, a Nevada National Security Site föld alatti infrastruktúrája áll rendelkezésre, mivel ott vannak meg a szükséges létesítmények és a begyakorolt szakértői csapat. A csendes-óceáni atollok ma már kevésbé valószínűek, geopolitikai és környezeti okokból.
A terv ellenzői arra figyelmeztetnek, hogy az előkészületeket nem lehetne titokban tartani. A fejlett globális megfigyelőhálózatok, a szeizmikus, infrahang- és műhold-érzékelők gyorsan észlelnék a próba megkezdését. A logisztikai mozgatások, létesítmény-aktivitás és a beérkező szállítmányok nyilvánvalóvá tennék a kísérletet, ami azonnali nemzetközi diplomáciai tiltakozást, piaci és stratégiai reakciókat váltana ki. Ezért a „meglepetésszerű” végrehajtás elképzelhetetlen.
Egy hazai robbantásos teszt vélhetően heves belső ellenállást is kiváltana: környezetvédelmi csoportok, helyi közösségek (köztük őslakos csoportok) és a politikai ellenfelek azonnali tiltakozásra, tüntetésekre és jogi lépésekre szánnák el magukat.
Az esetleges kísérlet elnöki (főparancsnoki) döntés lenne, ami nem igényel kongresszusi jóváhagyást. Azonban a végrehajtás során a civil szervezetek, egy lakóközösség, vagy akár egy magánszemély is bírósági úton is megtámadhatják a döntést, a környezetvédelmi törvényekre hivatkozva.
Egy szövetségi bíró ideiglenes végzéssel (injunction) felfüggesztheti az előkészületeket, amíg a jogvita tart, különösen, ha a kormány elmulasztotta a környezeti hatásvizsgálatot. Ha viszont a Fehér Ház a nemzetbiztonsági kivételre hivatkozik, a bíróságok mozgástere beszűkül, és a végső döntés politikai síkon dől el.
Hogyan zajlott ez korábban, és mi folyik most?
Az Egyesült Államok 1945 és 1992 között több mint ezer nukleáris kísérletet hajtott végre, többet, mint bármely más ország. A nukleáris erő folyamatos felmutatása a hidegháborús fegyverkezési verseny kulcseleme volt.
A tesztek kezdetben a nevadai sivatagban és a Csendes-óceán térségében zajlottak, majd a hatvanas évektől részben föld alá kerültek, miután 1963-ban az USA, a Szovjetunió és Nagy-Britannia aláírta a Részleges Atomcsendegyezményt, amely megtiltotta az atmoszférikus, víz alatti és világűrben végzett robbantásokat.
Az utolsó amerikai kísérleti robbanás 1992 szeptemberében történt, ami után előbb George H. W. Bush, majd Bill Clinton elnök egyoldalú moratóriumot hirdetett, amely a mai napig érvényben maradt. A moratórium célja a teljes nukleáris teszttilalom előkészítése volt, amelyet az 1996-os Átfogó Atomcsendegyezmény.
Egyesült Államok ugyan aláírta, de soha nem ratifikálta az egyezményt, vagyis nem született olyan amerikai törvény, ami kötelező erejű az Egyesült Államokra nézve. Ennek oka az, hogy a Szenátus 1999-ben elutasította a ratifikálást, és emiatt az USA önkéntes moratóriumot tartott fenn a robbantásos nukleáris tesztekre. Tömören ez azt jelenti, hogy nem áll Donald Trump útjában olyan belső jogszabály, ami eltiltaná a kísérletek megújítását.
A most bejelentett „újrakezdés” tehát nem csupán technikai döntés, hanem az 1990-es évek óta fennálló stratégiai és nemzetközi fegyverzet-ellenőrzési konszenzus felmondását is jelentené. Ennek elkerüléséhez az orosz fél aktív közreműködése is szükséges lenne, ami egyelőre nincs a láthatáron.
„Fenyegeted az országunkat? Meg fogod bánni”
Elizabeth Warren veterán demokrata szenátor (Massachusetts) szerint „a Védelmi Minisztérium régóta alábecsüli a költségeket és egyre rövidebb határidőket állít ezekhez az óriási nukleáris programokhoz. Rózsaszín képet festenek a Kongresszusnak arról, hogyan fog mindez alakulni” – mondta Warren, aki szintén tagja az illetékes albizottságnak..
Mike Johnson házelnök (Louisiana) támogatta Trumpot, amikor az elnök Pentagonnak adott utasításáról kérdezték. Szerinte „ez erős üzenetet küld Amerika ellenségeinek. A főparancsnok azt akarja, hogy teljesen felkészültek legyünk. Mi vagyunk a Föld utolsó nagy demokratikus hadereje, de ahhoz, hogy fenntartsuk a békét szerte a világon, erőt kell mutatnunk, és az elnök ezt bizonyította újra és újra” – mondta Johnson a The Hill kongresszusi szaklapnak.
Lindsey Graham szenátor (Dél-Karolina), a védelem híve és az elnök közeli szövetségese, azt mondta, hogy Trump Védelmi Minisztériumnak adott utasítása „válasz” Putyinnak, akit Trump tárgyalóasztalhoz akar ültetni az orosz-ukrán háború lezárásának reményében. „Azt hiszem, Putyin rosszul ítéli meg Trumpot” – mondta Graham a The Hillnek. „Fenyegeted az országunkat? Meg fogod bánni.”
Ron Johnson (R-Wisconsin) szenátor csütörtökön azt mondta, hogy „még pontosabban meg kell érteni”, hogy mit gondol Trump a nukleáris fegyverek tesztelése alatt, de hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak „biztosan modernizálnia kell nukleáris erőit”.
Oroszország tagadta, hogy nukleáris fegyvereket tesztelt volna, és bírálta az Egyesült Államokat, amiért összekeveri a nukleáris meghajtású és nukleáris képességű rakéták tesztelését egy nukleáris robbanóanyaggal. Moszkva azt állította, hogy a múlt héten sikeresen tesztelt a nukleáris hajtóanyaggal rendelkező cirkálórakétát, a Burevesztnyiket, amely állítólag 8700 mérföldet repült, és a légvédelem nem tudta megállítani.
A Kreml szerdán azt is bejelentette, hogy tesztelt egy új, atommeghajtású és nukleáris képességű víz alatti drónt, a Poszeidont, Putyin pedig azt állította, hogy a drónt működtető atomreaktor „százszor kisebb”, mint a tengeralattjárókon lévők.
„Ami Oroszországot illeti, nemrég szállító járműveket tesztelt, nem pedig nukleáris robbanószerkezeteket” – közölte Mihail Uljanov, Oroszország bécsi nagykövete a nemzetközi szervezeteknél, köztük a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél.
Irán kihasználta az alkalmat, hogy Trumpot és az Egyesült Államokat nukleáris agresszorként fesse le, miközben az ország szankciók alatt áll a nukleáris biztonsági kötelezettségvállalások megszegése miatt. Irán azt állítja, hogy nukleáris programja békés célokat szolgál, de az Egyesült Államok, Izrael, szövetségesei és szakértők szerint Teheránnak továbbra is eltökélt szándéka, hogy képes legyen atomfegyvert gyártani.