A médiavállalat hangnemének enyhülése diplomáciai előnyökkel járhat Katarnak, de veszélyt is rejt. A palesztin közönség szemében veszíthet befolyásából, teret nyitva a keményebb és ellenőrizetlen médiumok előtt, ami újabb feszültséget hozhat a még kritikus helyszíneken.
HIRDETÉS
A gázai háború során több dokumentum és katonai hírszerzési adat mutatott arra, hogy a katari állami médiavállalat szoros és egyeztetett kapcsolatban áll a Hamásszal. A gázai szervezet szócsöveként kritikátlanul közölte a terroristák nyilatkozatait és az általuk megosztott adatokat.
A legélesebben és drámaian ez akkor mutatkozott meg, amikor 2024 október 17-én a hírtévé egy extrém veszélyességű helyszínre vitte el Jahja Sinwar terrorparancsnokot, hogy a körülmények „harci hangulatúak” legyenek. A Rafah-i körzetben akkor heves harcok dúltak, és szükség volt annak közvetítésére, hogy a vezető él és folytatja a küzdelmet.
A forgatás befejezése és a stáb távozása után egy izraeli drón fedezte fel a magára hagyott parancsnok hollétét, majd az épületet egy páncélos lőtte porrá. A Hamász maga is igazolta utolsó jelentős vezérének halálát. (Az év során életét vesztette Iszmáil Hanije politikai elnök, valamint Mohamed Deif és más parancsnokok is.)
Az Egyesült Államok és Izrael többször kérték és figyelmeztették a médiavállalatot, hogy ne álljon a terrorszervezet szolgálatába. „Vegyék lejjebb a hangerőt” (Turn down the volume) - így fejezte ki Joe Biden külügyminisztere, hogy az al-Dzsazíra súlya és befolyása a Közel-Keleten túl erős ahhoz, hogy elfogadható legyen részéről egy terrorista szervezet nyílt támogatása.
Antony Blinken aggályosnak látta, hogy a csatorna felkorbácsolja a régió muszlim közvéleményét és a nemzetközi hangulatot, növelve ezzel egy szélesebb körű konfliktus kockázatát.
Az előzmények - milyen kapcsolat volt az al-Dzsazíra és a Hamász között?
A hálózat 2025. szeptember 1-jén bejelentette Sheikh Nasszer Al‑Thani kinevezését a vezérigazgatói posztra, ami több médiaforrás szerint a szerkesztőségi vonal „finomítását” célozta. A döntés Doha külpolitikai érdekeihez igazítva történt, mert a kibontakozó Trump-béketerv menetében a szolgáltató hangvétele egyre zavaróbb lett, növekvő teherként a közvetítői szerepet vállaló Katar vállán.
A korábbi tartalmi vezető, Dr. Mostefa Souag 12 éven át felelt az al-Dzsazíra (AJ) irányvonaláért, határozottan pozicionálva a hálózatot a Hamász és más terrorista szervezetek mellett (Hezbollah, PFLP, Iszlám Dzsihád, húszik). Ezt nem csak a hírek célzott szelektálásával tette, hanem interjúival, dokumentumriportjaival és más háttéranyagokkal. Hasonló célra használta a véleményrovatokat és a blogokat, valamint az AJ közösségi médiás felületeit is, ahol kizárólag az ilyen szervezetek és vezetőik narratívái jelenhettek meg.
A szerkesztőségi politika megosztotta a palesztin politikai társadalmat is. A csatorna nem bánt kesztyűs kézzel a palesztinok hivatalos képviselőjével, a Palesztin Hatósággal, amely a Hamász fő vetélytársa a népképviseletben. Az AJ sorozatos riportokban és élő közvetítésben adott teret a PH-kritikus hangoknak és a Dzsenin-típusú összecsapások helyszíni tudósításainak.
Utóbbiak alatt azokat az eseményeket értik, amikor az izraeli véderő (IDF) nagyobb katonai akciókat indít a megszállt Ciszjordániában, és ezzel polgári halálozásokat és veszteségeket okoz. Az IDF legutóbb 2023 júliusában vezetett le egy nagyobb támadást a dzsenini palesztin menekülttábor ellen, ami valójában egy ciszjordániai fegyveres erődítménynek volt tekinthető.
Az összecsapásban 12 palesztin vesztette életét, miközben a dzsenini csoportok erős kapcsolatban álltak a Hamásszal, operatív és személyi csatornáikon keresztül.
Korábban a Palesztin Hatóság felfüggesztette az AJ működését Ciszjordániában, hivatkozva az uszításra és erőszak gerjesztésére (incitáció). A döntést a régiós rezsimek támogatása kísérte, mivel más arab államok már korábban is sürgették Katart, hogy fogja vissza az AJ hangvételét.
Mégis, a rendelkezést Mahmúd Abbász májusban visszavonta. A palesztin elnök nem tekinthetett el attól, hogy a lakosság számára az AJ évtizedek óta meghatározó hírforrásnak és irányjelző pontnak számít, amely a saját nyelvükön kínál tájékoztatást, és nem kell valamelyik külföldi hírszolgáltatót igénybe venniük, akikben eleve nem bíznak meg. Félő volt az is, hogy az AJ leállása miatt kialakult vákuumba más, még radikálisabb hírszolgáltatók nyomulnak be.
Itt érdemes megjegyezni, hogy jogilag a Hamász továbbra is tagja a palesztin parlamentnek, ahol 132-ből 74 széket szerzett a 2007-es választások során. A véres belső szakítás miatt azonban képviseleti jogait jelenleg nem gyakorolhatja, és maga a törvényhozás sem működik érdemben, hanem Abbász elnök és Mohammad Musztafa miniszterelnök tartják kézben a folyamatokat.
Ennek ellenére a ciszjordániai lakosság körében a gázai terrorszervezet népszerűsége erőteljes, ami (38-27) arányú fölényt jelez a Hamász javára az Arafat-párttal szemben.
Ennél még beszélőbb tényező, hogy a ciszjordániai lakosok közel 90%-a véli úgy, hogy a Hamász emberei nem követték 2023 október 7-én a háborút kirobbantó tömeges terrorcselekményeket Izrael területén.
Izrael már korábban hozott intézkedéseket a társaság működése ellen, helyi irodák bezárásával, a sugárzások blokkolásával és ideiglenes betiltásokkal. Ezeket kormányzati, biztonsági és 'nemzetbiztonsági' indokokkal magyarázták, amiket több szakmai és civil szervezet vitatott.
Terrorista újságírók?
2024–2025 során Izrael többször is közölte, hogy egyes Gázában dolgozó al-Dzsazíra munkatársak a Hamasz-hoz vagy más terrorcsoporthoz köthetők. A legnagyobb információs hullám 2024 októberében zajlott, amikor az izraeli hadsereg név szerint jelölt meg hat AJ-munkatársat, a Hamásztól lefoglalt dokumentumokra hivatkozva.
A hálózat a vádakat visszautasította, és a Hamász is rendszeresen bírálta az AJ elleni intézkedéseket, hivatkozva a sajtószabadságra.
A szópárbajt drámai halálesetek kísérték, így amikor Ismail al-Ghoul, az AJ helyi tudósítója meghalt egy izraeli légicsapásban. Őt az izraeli hadsereg Hamasz-tagként jelölte meg.
2025 augusztusában Anas al-Sharif (és több munkatársa) szintén légicsapás áldozata lett, és az IDF ekkor is azt állította, hogy al-Sharifnak voltak harci szerepei.
Számos nemzetközi szervezet fejezte ki aggályát az állítás valódiságáról, és jelezték, hogy az „újságírók kriminalizálása” veszélyes precedenst teremthet. A hadműveleti környezetben történt lefoglalások, letartóztatások, vallomások hitelessége időnként valóban vitatható, míg a konzervatívabb elemzők szerint egy holttest zsebében talált igazolvány, egy igazolt banki átutalás, vagy a terrorsereg szervereiről származó adat elfogadható bizonyíték lehet.
Mi várható a változó „lágyabb” hangnemtől?
Katar számára fontos szempont a közvetítői pozíció megőrzése, ami erősebb szempontnak látszik, mint a Hamász támogatása. Az enyhülő hangnem megkönnyíti a tárgyalási folyamatokat, aminek látszanak is a kezdeti jelei.
Az óvatosságot növelte a Doha-i Hamász irodaház elleni izraeli légitámadás szeptember elején, ami súlyos biztonsági figyelmeztetés volt Katarnak, hogy a terrorcsoport jelenléte immár komoly tehertétel a számára. Ezt korábban is érzékelték, amikor tavaly felröppent egy terv híre, ami szerint kitelepítik a szervezetet Katarból, vagy arra szorítják, hogy költözzön át Irakba.
Katarnak fontolóra kellett vennie azt is, hogy az amerikai elnök nehezményezte, de nem ítélte el határozottan a légitámadást. A Trump-adminisztráció általában jóval szabadabb utat enged Izrael számára a szuverén katonai döntésekhez, mint amit a Biden kormányzat lehetővé tett, és ennek lettek is következményei.
Doha számára több pragmatikus okból is ésszerű a „hangerő csillapítása”: Katar területén található az Egyesült Államok egyik legfontosabb közép-keleti katonai bázisa (Al-Udeid), ami stratégiai és biztonsági együttműködést jelent Washingtonnal, és amelynek további fenntartása eddig is kényes kérdés volt a diplomáciai feszültségek idején. Trump első elnöksége alatt komolyan felmerült a lehetősége, hogy a támaszpontokat áttelepítik a Katarral rideg viszonyban álló Szaúd-Arábiába.
Érdemes emlékezni arra, hogy első mandátuma alatt, szaúdi látogatása során és utána (2017) Donald Trump több erős hangú támadó tweetben és nyilatkozatban vádolta Katart azzal, hogy „terrorizmust finanszíroz”.
Viszont a jelen állás szerint Katar nagy értékű amerikai fegyverbeszerzéseket hajt végre (például F-15-ös megrendeléseket), amelyek szoros kétoldalú kapcsolatokat és politikai tőkét jelentenek. A dohai kormány számára a védelmi és gazdasági együttműködés Washingtonnal alapvető érdek - ezért minden, ami ezt veszélyezteti, az racionális oknak tűnik a „finomhangolásra”.
Ha Doha visszafogja a hálózat hangvételét vagy erre utaló szerkesztőségi lépéseket tesz, csökkentve ezzel a washingtoni nyomást, akkor megőrizheti kulcsfontosságú közvetítői szerepét, amelyet más régiós szereplők (így Egyiptom és Törökország) szívesen átvennének.
További előnynek számít a gyorsabb politikai támogatás, a kisebb nemzetbiztonsági szigor, a folytatódó védelmi együttműködés és nagy léptékű fegyverüzletek zavartalan teljesítése. Az alkupozíció része a Donald Trumpnak felajánlott új elnöki különgép is, ami kifejezetten személyes baráti jel, és nem jár konkrét kötelezettségekkel.
Láthatóan Doha tudatosan játszik rá Trump személyiségére - kiismerték gőgös, nárcisztikus és öntörvényű vonásait, és ennek megfelelő, személyes gesztusokkal is igyekeznek megnyerni a jóindulatát. Még akkor is, ha maga a jármű nem kerül Trump személyes tulajdonába.
A Fehér Ház jogi irodája és az Igazságügyi Minisztérium arra jutott, hogy törvényes, ha az amerikai kormány fogadja el a repülőgépet ajándékként, majd később átadja a Trump-könyvtárnak. De nem magának az elnöknek, és nem is használhatja saját céljaira mandátuma után.
Az eddig bemutatott enyhülési folyamat mellett azonban létezik olyan veszély is, hogy a radikálisabban gondolkodó tömegek szemében csökken az al-Dzsazíra tekintélye és befolyása, sőt, akár árulónak is tekinthetik, amiért Amerikával paktált le saját érdekei védelmében.
Így megtörténhet, hogy szélesebb teret nyernek az AJ-nál keményebb hangú és ellenőrizetlen médiafelületek, amelyek tovább szítják a terrorizmus tüzét. Olyan médiaközpontok megerősödésével lehet számolni, mint Al-Aqsa TV, ami a Hamász gázai televíziós csatornája, a Shehab News Agency, vagy a QNN (Quds News Network), ami különösen a fiatalok körében népszerű.
Ide sorolható a Palesztin Iszlám Dzsihád (PIJ) által működtetett Palestine Today TV, amelyet több célzott támadás ért Izrael részéről, de működését folytatni tudta.
Az al-Dzsazíra helyére betolakodhat a Palestinian Information Center is, egy Hamászhoz kötődő online hírportál, széles nyelvi eléréssel és aktivista jelleggel. Ez a felület volt az egyik szervezője és propagátora a Gáza Flottilla akcióinak.
Mindemellett arról sincs szó, hogy a katari hálózat teljesen szakított volna a Hamász-párti narratívákkal, mivel blogjaiban, közösségi felületein és videóiban ez a szemlélet továbbra is teret kap. A billegés egyik jele, a hogy a katari platform vezető helyen kezelte és kommentálta a Hamász ajánlatát a Palesztin Hatóság felé azért, hogy egységesen lépjenek fel az állami önállóság érdekében. Erre korábban sosem volt példa.