A Hamászt támogató katari hírcsatorna szeretett volna „hősi körülmények között” készíteni egy buzdító portréfilmet a terrorparancsnokról. A következmények drámaiak lettek, de nem biztos, hogy csak puszta véletlenségből.
HIRDETÉS
Az X-en megjelent eseménytörténet szerint 2024 október 17-én a hírtévé azzal csalta Jahja Sinwart egy extrém veszélyességű helyszínre a Tal as-Sultan negyedben, hogy a körülmények „harci hangulatúak” legyenek, és azt sugallják, hogy a gázai főparancsnok még mindig az események élén áll. A Rafah körzetében fekvő városrészben akkor heves tűzpárbajok dúltak.
A felvételekből az vehető ki, hogy egy lerombolt lakóházat szemeltek ki forgatási helyszínnek. Sinwar egy hasadékot átívelő, bordásfalnak látszó szerkezeten botorkálva jut el a nappalinak látszó helységbe, néhány bíztató szót is szól a kamerába, és közben az ikonikussá vált bézs ülőgarnitúra is látható.
A felvétel idején a Hamász legfőbb vezetőiből már csak Sinwar volt életben, aki Ibrahim öccse segítségével alagútról alagútra vándorolt, és kizárólag futárok útján tartotta a kapcsolatot a megmaradt egységek parancsnokaival. Az IDF közzé is tett olyan zsákmányolt felvételeket, amelyek a Sinwar család mozgását mutatták egy alagútban, de a helyszín nem volt azonosítható.
Izrael 400 ezer dolláros jutalmat tűzött ki annak, aki hiteles információt nyújt a vezér tartózkodási helyéről, de ez hónapokig sikertelen maradt. Eközben a terrorszervezet katonai szárnyának parancsnokát, Mohammed Deifet egy Hamász-futár izraeli kézre adta, és egy bombatámadásban megölték. A szervezet politikai vezetője, Iszmáil Hanije pedig Teheránban esett áldozatául egy távirányított pokolgépnek, melyet valószínűleg egy Izrael által fizetett helyi ügynök rejtett el az iráni kormány vendégházában.
Ekkor lépett elő Sinwar a Hamász politikai vezetőjének a megölt Hanije helyén.
Sinwart olykor női ruhában látták nyílt területen, de rohamosan hanyatló egészségi állapota, vesebetegsége és a biztonsági feltételek romlása nem nagyon engedték neki a mozgást. Folyamatos orvosi ellátásra szorult, ami az alagutakban egyre nehezebb és veszélyesebb lett, ahogy a búvóhelyek áramellátása és légcseréje gyakorlatilag megszűnt.
Gyanúsak a tévéfelvétel körülményei és lefolyása
A kétségek között szerepel a kérdés, hogy a forgatás miért nem egy bunkerben vagy alagútban történt, és mi szükség volt a vezért kicsalogatni rejtekhelyéről? Ehhez valószínűleg Sinwar túlfejlett önérzete is hozzájárult. Kérdés az is, hogy az Al-Dzsazíra stábja miért hagyta őt magára kísérőivel a romházban, és miért nem segített neki elhagyni a helyszínt, mint ahogy oda szállította? Az is felmerül, hogy az IDF miért vett célba egy már lerombolt és lakatlan épületet?
Végül a parancsnok egyedül maradt a szobában. Ekkor készült az IDF UAV-felvétele, amelyen Sinwar a fotelben ülve egy bottal próbálja leütni a kémdrónt. Néhány másodperccel utána egy izraeli páncélos repeszgránátot lőtt ki a házra, ami megölte a parancsnokot és kísérőit.
A vezér halálát az IDF csak óvatosan publikálta, mert teljes bizonyosságra törekedett. A holttestet előbb Izraelbe szállították, ahol korábbi börtönkartonja, fogászati kórlapja, és DNS-minták alapján azonosították. (Sinwar több évet töltött izraeli börtönökben, ahonnan fogolycserével szabadult 2011-ben. Börtönévei alatt agytumor támadta meg, amitől izraeli orvosok mentették meg.)
Most egy Daniel Hanukayeb nevű izraeli katonatiszt azt állítja, hogy az Al-Dzsazíra tőrbe csalta és kiszolgáltatta Sinwart az IDF-nek. A televízió azzal csábította ki a parancsnokot, hogy szereplője lesz az Al-Tufan (Az árvíz) című riport- dokumentumfilmnek, ami a 2023 október 7-i terrortámadásnak állít emléket.
A közel egyórás film el is készült, és Sinwar valóban szerepel benne, mégpedig az ominózus helyszínen.
A katonatiszt elmélete szerint az IDF hírszerzése pontosan ismerte a felvétel helyszínét és időpontját, de csak a stáb távozása után sújtott le. A feltevés szerint az árulásra - ha az valóban megtörtént - azért lehetett szükség, mert a nyár folyamán az Egyesült Államok egyre fokozódó nyomást gyakorolt Katarra az újabb túszcserék érdekében, melyeket viszont Sinwar hevesen ellenzett.
Annak ellenére is megmakacsolta magát, hogy Joe Biden elnök eltiltotta Izraelt a szélesebb katonai offenzívától Rafah elfoglalásáért, amit Netanjahu miniszterelnök be is tartott. (Ekkor állította le Washington a nehézbombák szállítását az izraeli légierőnek, melyet Donald Trump újra engedélyezett.)
A parancsnok már az első fogolycseréről (2023 november) is azt mondta, hogy hibás lépés volt, amit Katar erőltetett rá, pedig ezzel csak Izrael pozíciói erősödtek, és a Hamász fontos ütőkártyáktól esett el. Ezért írásos parancsba adta, hogy újabb cserékre nem kerülhet sor, és a további tárgyalásokat is megtiltotta.
A gázai főparancsnok makacs ellenkezése egyre tűrhetetlenebb lett Katar számára, akinek fontos az amerikai kapcsolat megőrzése, és ezért áldozták be a terrorvezért. Ehhez az állami tévétársaságot és Sinwar hübriszét használták fel - állítja a katonatiszt, aki a helyszínen szolgált az eset idején.
Tudomása szerint az akciót a “Rookie platoon” kódnevű különleges osztagra bízták, és a magára maradt terrorvezérnek semmi esélye nem volt a végzet elkerülésére.