Az izraeli igazságügyi miniszter hivatalosan benyújtotta a Knesszetnek azt a javaslatot, amely egy különleges büntetőbíróság felállítását irányozza elő az október 7-i terrortámadás elkövetőinek és szervezőinek felelősségre vonására.
Új jogi front a terrorizmus ellen
Yariv Levin tervezete szerint a testület a legsúlyosabb bűncselekmények esetében halálbüntetést is kiszabhatna – ez azonban csak akkor válna jogerőssé, ha a miniszterelnök jóváhagyná, és előzetesen konzultálna a biztonsági szolgálatok vezetőivel. A bíróságban izraeli és nemzetközi jogászok is helyet kapnának, akiket az igazságügyi és a külügyminiszter közösen jelölne ki.
„Az október 7-i vérengzés nem pusztán terrorcselekmény volt, hanem emberiség elleni bűntett. A felelősöknek a legszigorúbb büntetést kell viselniük” – mondta Levin a javaslat ismertetésekor.
A mostani javaslat példátlan politikai lendületet kapott a jobboldali koalíción belül. A nemzetbiztonsági miniszter, Itamar Ben-Gvir már a terrortámadás után közvetlenül felvetette a halálbüntetés visszaállításának gondolatát, általában a terroristák ellen, és a közvélemény-kutatások szerint az izraeli lakosság többsége is támogatná az intézkedést.
Az Israel Democracy Institute 2017-es felmérése szerint a zsidó izraeliek 70 %-a támogatná, hogy terrorcselekményt elkövető palesztinokat halálbüntetésre ítéljenek, ha a bíróság jogerős ítéletet hoz.
Az új javaslat viszont leszűkítené a kivégzés fenyegetését kizárólag a 2023-as vérengzésben érintett személyekre, akik közé nem csak a végrehajtók, hanem a szervezők és segítők is beletartozhatnak.
A halálbüntetés árnyéka Eichmanntól Demjanjukig
Izrael jogrendszere jelenleg nem alkalmaz halálbüntetést, kivéve emberiség elleni bűnök esetében. Az egyetlen végrehajtott kivégzés Adolf Eichmanné volt 1962-ben. A náci háborús bűnöst Izraelben állították bíróság elé, miután a Moszad Argentínából elrabolta, és a jeruzsálemi bíróság halálra ítélte a holokausztban betöltött vezető szerepe miatt. Az ítéletet 1962. június 1-jén hajtották végre, ez volt Izraeli Állam történetének egyetlen kivégzése.
Három évtizeddel később, 1988-ban John Demjanjuk ügyében is felmerült a halálbüntetés lehetősége. Az ukrán származású, amerikai állampolgárságú férfit azzal vádolták, hogy ő volt az „ivanyi Ivan”, a treblinkai megsemmisítőtábor egyik hírhedt őre. Az izraeli bíróság halálra ítélte, ám a Legfelsőbb Bíróság 1993-ban kellő bizonyítékok hiányában felmentette.
A per mélyen beivódott az izraeli társadalomba: sokan úgy vélték, az igazságszolgáltatás ezzel a döntéssel visszatért a jogállami keretek közé, mások viszont túlzott óvatossággal vádolták a bíróságot. E két ügy azóta is szimbolikusan jelzi Izrael óvatos viszonyát a halálbüntetéshez – és azt, hogy a jogrendszer csak a legszélsőségesebb esetekben hajlandó elvi éllel alkalmazni.
Nemzetközi és belpolitikai következmények
Jogászok és ellenzéki politikusok ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy a halálbüntetés újbóli alkalmazása jogi és morális csapda, amely visszalépést jelentene az izraeli demokrácia számára. Több volt Legfelsőbb Bírósági bíró szerint a különbíróság létrehozása olyan precedenst teremthet, amit a jövőben politikai célokra is fel lehetne használni.
A két globális civiljogi NGO, az Amnesty International és a Human Rights Watch várhatóan élesen bírálni fogja a javaslatot. A két szervezet korábban is hangsúlyozta, hogy a halálbüntetés „soha nem igazolható”, még a terrorizmus legsúlyosabb formái esetében sem. Nyugati diplomáciai források szerint Washington és Brüsszel egyaránt „aggodalommal” követi a fejleményeket.
Politikai elemzők szerint Levin javaslata nemcsak a terrorizmus elleni kemény fellépést szolgálja, hanem egy belpolitikai üzenet is, a szélsőjobboldali tábornak szánt gesztus, amely Netanjahu kormányát a nemzeti elszántság jelképévé kívánja tenni.
Egyes biztonsági szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a Hamasz-foglyok esetleges kivégzése „mártíromságot” teremthetne, és újabb erőszakhullámot indíthatna el a Gázai övezetben és Ciszjordániában.
Maga a miniszterelnök már 2017-ben - a Halamish tömeggyilkosság kapcsán - követelte, hogy a tettest halálbüntetésre ítéljék. Később egyes parlamenti kezdeményezésekben Netanjahu is megszavazott olyan módosításokat, amelyek lehetővé tették volna a halálbüntetések kimondását terrorcselekmények esetén.
Ayoob Kara korábbi képviselő 2010-ben, a Tapuah Junction-beli gyilkosság esetén azt nyilatkozta, hogy támogatná a halálbüntetést. Az Eichmann-ügy esetében viszont Haim Cohn bíró erősen kritikus volt, és le is mondott pozíciójáról, jelezve, hogy nem akar részt venni a halálbüntetés jogi előkészítésében. Szerinte „nem tudjuk kiirtani a gonoszt azzal, hogy mi magunk ismételten alkalmazzuk azt”.
Egyes parlamenti kezdeményezésekben Netanyahu is megszavazott olyan módosításokat, amelyek lehetővé tették volna a halálbüntetések kimondását terrorcselekmények esetén.
Jogászblogok és szakértők aggódnak amiatt, hogy Izrael – bár jogilag lehetőséget ad a halálbüntetésre – gyakorlatilag de facto eltávolította azt a bűnpolitika eszköztárából.
Ha a Knesszet elfogadja a Levin-féle törvényjavaslatot, az ttöbbféle határ átlépést is jelentené az országban, amely a térség demokratikus jogállami stabilitásának mintaképe volt, de most a terror elleni harcban a legvégső eszközhöz nyúl.
A következő hetekben várhatóan felerősödik a parlamenti vita – és ezzel együtt a kérdés is: megőrizheti-e Izrael demokratikus önazonosságát, miközben háborút vív a terrorizmus ellen?
A jelek szerint a második szempont e pillanatban előbbre való.