Az iráni háború felhajtja az energia- és műtrágyaárakat, élelmiszerhiánnyal fenyeget a szegény országokban, destabilizálja a törékeny államokat, és világszerte megnehezíti az infláció ellenőrzését a központi bankoknál.
Az iráni háború okozta gazdasági sokk továbbra is terjed és súlyosbodik az egész világon.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A fojtópont a Hormuzi-szoros, amelyen keresztül a világ kőolajának egyötöde halad át, és amely gyakorlatilag le van zárva, mióta az USA és Izrael tizenegy nappal ezelőtt rakétacsapásokat mért Iránra.
"Hosszú ideig az volt a rémálom-forgatókönyv, amely visszatartotta az Egyesült Államokat attól, hogy fontolóra vegyék az Irán elleni támadást, és amely miatt visszafogottságra szólították fel Izraelt, hogy az irániak lezárják a Hormuzi-szorost" - mondta Maurice Obstfeld, az IMF korábbi vezető közgazdásza.
"Most a rémálom forgatókönyvében vagyunk" - tette hozzá.
A kulcsfontosságú hajózási útvonal elzárásával az olajárak a februári 70 dollár alatti hordónkénti árról hétfő elején közel 120 dolláros csúcsra emelkedtek, és jelenleg 90 dollár körül mozognak.
Az olajárak emelkedése következésképpen a benzinárak megugrását is okozta.
Az AAA, Észak-Amerika vezető autós és utazási szervezete szerint az amerikai benzin átlagára az egy héttel ezelőtti alig 3 dollárról 3,48 dollárra emelkedett gallononként.
Az árak még jelentősebben érezhetők Ázsiában és Európában, amelyek az USA-nál jobban függnek a közel-keleti olaj- és gázimporttól.
Olajellátási sokk
Az olajárak minden 10%-os emelkedése - amennyiben az év nagy részében fennmarad - 0,4%-kal növeli a globális inflációt, és akár 0,2%-kal csökkenti a világ gazdasági teljesítményét - mondta Kristalina Georgieva, az IMF ügyvezető igazgatója.
"A Hormuzi-szorost újra meg kell nyitni" - jelentette ki Simon Johnson, az MIT közgazdásza, a 2024-es közgazdasági Nobel-díj kitüntetettje.
"Naponta 20 millió hordó olaj halad át rajta. Sehol a világon nincs olyan többletkapacitás, amely ezt a rést ki tudná tölteni" - magyarázta.
A világgazdaság megmutatta, hogy bírja az ütéseket, elnyelte a négy évvel ezelőtti ukrajnai orosz invázió és Trump elnök 2025-ben bevezetett masszív és látszólag kiszámíthatatlan vámtarifái által okozott csapásokat.
Sok közgazdász reményét fejezi ki, hogy a globális kereskedelem a legutóbbi válságon is át tud tántorogni.
"A világgazdaság bebizonyította, hogy képes lerázni az olyan jelentős sokkokat, mint a széles körű amerikai vámok, így van okunk az optimizmusra, hogy ellenállónak bizonyul az Irán elleni háború következményeivel szemben is" - mondta Eswar Prasad, a Cornell Egyetem kereskedelempolitika professzora.
A zavarok mérése az időtartamon keresztül
Egyes elemzők azt állítják, hogy ha az olajárak vissza tudnak esni a 70-80 dolláros tartományba, akkor a világgazdaság képes lehet elviselni az átmeneti sokkot. Ez azonban teljes mértékben az iráni háború időtartamától függ.
"A kérdés az, hogy meddig fog ez tartani?" - magyarázta Johnson, az IMF korábbi vezető közgazdásza, mint korábban említettük.
"Nehéz elképzelni, hogy Irán meghátráljon most, hogy bejelentette ezt az új vezetőt" - tette hozzá.
Mojtaba Khamanei, a meggyilkolt ajatollah fia, a feltételezések szerint még keményvonalasabb, mint apja.
Ráadásul a válság lezárásának kilátásait az a bizonytalanság is elhomályosítja, hogy az USA mit akar elérni. "Ez az egész Trump elnökről szól, nem világos, hogy mikor fogja kihirdetni a győzelmet" - jelentette ki Johnson.
Egyelőre a háború valószínűleg gazdasági nyerteseket és veszteseket fog teremteni.
Az energiaimportőrök gazdaságai - köztük Európa nagy része, Dél-Korea, Tajvan, Japán, India és Kína - fogják leginkább megérezni a magasabb árak okozta fájdalmat.
Pakisztán különösen nehéz helyzetben van. A dél-ázsiai ország energiahordozóinak 40%-át importálja, és nagymértékben függ a Katarból származó cseppfolyósított földgáztól, amelynek szállítását a konfliktus megszakította.
Másrészt a háborús övezeten kívüli olajtermelő országok, köztük Norvégia, Oroszország és Kanada valószínűleg profitálnak a magasabb olajárakból.
Az energia azonban nem az egyetlen kérdés. A Nemzetközi Élelmiszerpolitikai Kutatóintézet szerint a Hormuzi-szoroson keresztül halad át a világ műtrágyaexportjának akár 30%-a, beleértve a karbamidot, az ammóniát, a foszfátokat és a ként.
A térségben bekövetkezett zavarok már eddig is megszakították a műtrágyaszállítmányokat, ami megnövelte a mezőgazdasági termelők költségeit, amelyeket valószínűleg a fogyasztókra hárítanak, és így az élelmiszerárak is emelkednek.
"Minden jelentős mezőgazdasági ágazattal rendelkező ország, köztük az Egyesült Államok is, sebezhető" - magyarázta Maurice Obstfeld, az IMF korábbi vezető közgazdásza.
"A hatások az alacsony jövedelmű országokban lesznek a legpusztítóbbak, ahol a mezőgazdasági termelékenység már most is kihívást jelenthet. Ha ehhez hozzáadjuk ezt az extra költségkomponenst, akkor jelentős élelmiszerhiányra van kilátás" - folytatta.
Dilemma a központi bankok számára
Az iráni válság a világ központi bankjait is szorult helyzetbe hozza. A magasabb energiaárak az infláció mellett a gazdaságot is károsítják. Emeljék-e a központi bankárok a kamatlábakat az infláció megfékezése érdekében, vagy csökkentsék azokat, hogy a gazdaságot fellendítsék?
Az Egyesült Államokban a Fed máris megosztott a döntéshozók között, akik szerint a gyenge amerikai munkaerőpiacnak szüksége van az alacsonyabb kamatlábak segítségére, és azok között, akik még mindig aggódnak amiatt, hogy az infláció továbbra is a központi bank 2%-os célja felett ragad.
"Könnyen az 1970-es évekre gondolnak majd, amikor a közel-keleti konfliktus és az arab olajembargó miatt az olajárak az egekbe szöktek" - mondta Johnson, aki korábban az IMF vezető közgazdásza is volt.
"A központi bankárokat kísérti az az emlék, hogy elődeiknek nem sikerült jól az 1970-es években. Hittek egy átmeneti sokkban, amelyet alacsonyabb kamatlábakkal fel lehetett venni, de végül megbánták, mert az infláció megugrott" - magyarázta.
Johnson azt jósolta, hogy az Iránnal folytatott háború által gerjesztett magasabb energiaárak "masszívan felerősítik a Fed-en belüli vitát", és kevésbé valószínűvé teszik az amerikai kamatcsökkentést.
Az Európai Központi Bank ugyanezzel a problémával szembesül, és fontolóra veheti a kamatemelést, ha az energiaárakhoz kapcsolódó kínálati sokk átterjed a bérekre és a szolgáltatási költségekre..