Iráni háború felhajtja energia- és műtrágyaárakat: élelmiszerhiánnyal fenyeget szegény országokban, destabilizál, nehezíti infláció kezelését
Az Irán elleni háború gazdasági sokkjai világszerte tovább terjednek és egyre súlyosbodnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szűk keresztmetszet a Hormuzi-szoros, amelyen a világ olajának egyötöde halad át, és amely gyakorlatilag leállt, mióta az Egyesült Államok és Izrael tizenegy napja rakétacsapásokat indított Irán ellen.
„Hosszú ideig az a rémálomszerű forgatókönyv tartotta vissza az Egyesült Államokat attól, hogy komolyan fontolóra vegyen egy Irán elleni támadást, és késztette visszafogottságra Izraelt is, hogy az irániak lezárják a Hormuzi-szorost” – mondta Maurice Obstfeld, az IMF korábbi vezető közgazdásza.
„Most ebben a rémálomszerű forgatókönyvben élünk” – tette hozzá.
Miután egy kulcsfontosságú hajózási útvonal kiesett, az olaj ára a februári, hordónkénti kevesebb mint 70 dollárról hétfő hajnalra csaknem 120 dolláros csúcsra ugrott, jelenleg pedig 90 dollár körül forog.
Az olaj drágulása értelemszerűen a benzinárakat is felhajtotta.
Az Észak-Amerika vezető autóklubjának és utazási szervezetének számító AAA adatai szerint az amerikai benzin átlagára a múlt heti, gallononkénti alig 3 dollárról 3,48 dollárra ugrott.
Az áremelkedést azonban Ázsiában és Európában érezhetik meg igazán, ezek a régiók ugyanis az Egyesült Államoknál jóval jobban rá vannak utalva a közel-keleti olaj- és gázimportra.
Olajkínálati sokk
Az olajár minden 10 százalékos, az év nagy részében tartós emelkedése 0,4 százalékponttal növeli a globális inflációt, és akár 0,2 százalékkal is visszavetheti a világgazdaság teljesítményét – mondta Kristalina Georgieva, az IMF vezérigazgatója.
„A Hormuzi-szorost újra meg kell nyitni” – mondta Simon Johnson, az MIT közgazdásza, a közgazdasági Nobel-díj 2024-es kitüntetettje.
„Naponta 20 millió hordó olaj megy át ott. A világon sehol sincs akkora tartalék kapacitás, amely képes lenne ezt a kiesést pótolni” – magyarázta.
A világgazdaság már bizonyította ütésállóságát: elnyelte a négy évvel ezelőtti orosz ukrajnai invázió, valamint Donald Trump elnök 2025-ben bevezetett, nagy kiterjedésű és látszólag kiszámíthatatlan vámjainak sokkját is.
Sok közgazdász reményét fejezi ki, hogy a világkereskedelem ezen a legújabb válságon is képes lesz átevickélni.
„A világgazdaság bebizonyította, hogy le tudja rázni magáról az olyan komoly sokkokat, mint az átfogó amerikai vámok, így van ok némi optimizmusra, hogy az Irán elleni háború következményeivel szemben is ellenállónak bizonyul” – mondta Eswar Prasad, a Cornell Egyetem kereskedelempolitikai professzora.
Időtáv dönti el a károkat
Néhány elemző szerint, ha az olajár visszaesik a 70–80 dolláros sávba, a világgazdaság képes lehet elviselni az átmeneti sokkot. Ez azonban teljes mértékben az Irán elleni háború időtartamától függ.
„A kérdés az, meddig tart mindez” – mondta Johnson, aki korábban szintén az IMF vezető közgazdásza volt.
„Nehéz elképzelni, hogy Irán visszakozzon, miután bejelentette az új vezetőt” – tette hozzá.
Úgy tartják, hogy a meggyilkolt ajatollah fia, Mojtaba Khamenei még apjánál is keményvonalasabb.
Az sem teszi átláthatóbbá a válság lezárásának kilátásait, hogy bizonytalan, mit is akar pontosan elérni az Egyesült Államok. „Ez az egész Trump elnökről szól, nem világos, mikor fogja győztesnek kikiáltani magát” – fogalmazott Johnson.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a háború gazdasági nyerteseket és veszteseket egyaránt teremt.
A drágulást leginkább az energiaimportőr gazdaságok, köztük Európa nagy része, Dél-Korea, Tajvan, Japán, India és Kína fogják megérezni.
Pakisztán különösen kilátástalan helyzetbe került. A dél-ázsiai ország energiaigényének 40 százalékát importból fedezi, és nagymértékben támaszkodik a katari cseppfolyós földgázra, amelynek szállítása a konfliktus miatt leállt.
Ezzel szemben a háborús övezeten kívüli olajtermelő országok, köztük Norvégia, Oroszország és Kanada, várhatóan profitálnak a magasabb olajárakból.
Az energia azonban nem az egyetlen probléma. Az International Food Policy Research Institute adatai szerint a világ műtrágyaexportjának akár 30 százaléka – köztük a karbamid, az ammónia, a foszfátok és a kén – a Hormuzi-szoroson halad át.
A térségben kialakult fennakadások már most leállították a műtrágyaszállítmányokat, megemelve a gazdák költségeit, amit várhatóan áthárítanak a fogyasztókra, tovább hajtva az élelmiszerárakat.
„Minden olyan ország sérülékeny, ahol jelentős a mezőgazdaság, így az Egyesült Államok is” – magyarázta Maurice Obstfeld, az IMF korábbi vezető közgazdásza.
„A hatások a legszegényebb országokban lesznek a legpusztítóbbak, ahol a mezőgazdasági termelékenység eleve gyenge. Ha ehhez hozzájön ez a plusz költségtényező, akkor komoly élelmiszerhiány veszélye rajzolódik ki” – tette hozzá.
Dilemma előtt a jegybankok
Az iráni válság a világ jegybankjait is szorult helyzetbe hozza. A magasabb energiaárak egyszerre fűtik az inflációt és fékezik a gazdaságot. Emeljenek kamatot az infláció megfékezésére, vagy csökkentsék, hogy lendületet adjanak a növekedésnek?
Az Egyesült Államokban már most megosztott a Fed: egyes döntéshozók szerint a gyenge munkaerőpiacnak kamatcsökkentésre lenne szüksége, mások viszont továbbra is attól tartanak, hogy az infláció a jegybank 2 százalékos célja felett ragad.
„Könnyen az 1970-es évek juthat az eszükbe, amikor a közel-keleti konfliktus és az arab olajembargó az egekbe lökte az olajárakat” – mondta Johnson, aki korábban szintén az IMF vezető közgazdásza volt.
„A jegybankárokat kísérti az emlék, hogy elődeik az 1970-es években rosszul döntöttek. Átmeneti sokknak hitték a helyzetet, amelyet alacsonyabb kamatokkal szerettek volna kezelni, de ezt később megbánták, mert elszabadult az infláció” – magyarázta.
Johnson szerint az Irán elleni háború miatt megugró energiaárak „drámaian kiélezik a vitát a Fedben”, és egyre valószínűtlenebbé teszik az amerikai kamatcsökkentéseket.
Az Európai Központi Bank hasonló dilemmával szembesül, és kamatemelést is fontolóra veheti, ha az energiaárakhoz kötődő kínálati sokk begyűrűzik a bérekbe és a szolgáltatások költségeibe is.