Svájc politikai és üzleti elitje megrendült Donald Trump büntetővámjaitól, mivel a kormány biztos volt abban, hogy elkerüli őket. Az amerikai elnök döntése, miszerint 39%-os vámot vet ki a svájci importtermékekre, az eddigi legsúlyosabbak közé tartozik, különösen a gyógyszeriparban.
HIRDETÉS
A Svájc ellen hozott intézkedés példátlan egy fejlett és semleges ország esetében – különösen békeidőben, nyílt kereskedelmi konfliktus vagy WTO-vita nélkül. A hír villámcsapásként érte a svájci kormányt, amely biztosra vette, hogy lehetséges egy elviselhető paktum megkötése.
De ami történt, arra nem számítottak
Jelen állás szerint csak Szíriát, Mianmart és Laoszt sújtja majd ennél nagyobb behozatali teher, így Trump 39%-os vámtarifája Svájc ellen mintegy 15-ször magasabb lett a világátlagnál. Ez a tétel még annál is keményebb, mint amikor Trump az első ciklusában Kína ellen rendelt el 25–30% közti vámokat, és azokat is inkább csak a technológiai szektorban.
Egyelőre nem látszik egérút a csapdából
Svájcnak nincs bevethető nehézfegyvere az amerikai vámcsapás ellen, mivel a gyógyszerexport korlátozása kizárt lehetőség, és a svájci kormány részéről nem is került szóba. Egy ilyen lépés szembe menne a WTO szabályaival, amelyek csak kivételes vészhelyzetekben tesznek lehetővé ekkora súlyú exportkorlátozást.
Emellett komoly anyagi veszteséget jelentene Svájcnak, de aránytalanul sújtaná az amerikai társadalmat is, amely nem felelős saját kormánya kereskedelempolitikájáért. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy becslések szerint a svájci eredetű gyógyszerek az amerikai piac 20%-át fedik le, míg egyes szűkebb szektorokban – például onkológiai vagy immunológiai készítményeknél – akár 40% fölé is emelkedhet ez az arány.
Ez több millió amerikai beteget érintene, akik nem lehetnek egy politikai konfliktus „mellékáldozatai”. Az amerikai patikákban persze erősen érezhető drágulás jöhet, de ennek politikai felelősségét inkább Trumpra háríthatják majd, nem Svájcra.
Efféle exportstopra békeidőben csak nemzetbiztonsági vagy természeti katasztrófa esetén van példa – a legutóbbi kivétel a Covid-világjárvány idején történt. A „nem exportálunk gyógyszert” típusú válasz a nyugati gazdasági kapcsolatokban diplomáciai tabunak számít, és Svájc eddigi kereskedelmi gyakorlatától is idegen lenne.
Megbicsaklott minden egyezkedés, de mi az oka ekkora brutalitásnak egy jóbarát ellen?
Tavaly az ország áruexportjának mértéke olyan mértékű volt, ami az Egyesült Államoknak 38 milliárd dolláros kereskedelmi hiányt jelentett, ami a 13. legnagyobb az USA gazdaságában. A különbség valóban jelentős, de azért nem annyira drámai, ami ilyen súlyos ellenlépést indokol. Eközben a svájciak azt állítják, hogy ők csak a hetedik legnagyobb külföldi beszállítók Amerikába, miközben másokat csak a harmadával sújtják.
„Egyáltalán nem tudtunk megegyezni abban, hogyan lehetne a legjobban csökkenteni ezt a kereskedelmi hiányt” – mondta Jamieson Greer, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője. „Hatalmas mennyiségű gyógyszert szállítanak az országunkba, mi pedig a idehaza akarunk gyógyszereket gyártani.” (Az még a jövő kérdése, hogy az amerikai gyógyszeripar képes-e erre egy olyan iparágban, ahol gyakran több éves és milliárd dolláros fejlesztéseket kell elvégezni, és a termékek engedélyeztetése is sok időt emészt fel.)
Mindez Svájc nemzeti ünnepének idején történt
Augusztus 1-én emlékeznek meg a kantonok 734 éve történt első szövetségére, és Karin Keller-Sutter államszövetségi elnök az ünnepnapon bátor arcot vágott a tárgyalási eredményhez. A helyzet komoly csapást mér az ország ipari bázisára, de reményei szerint a Fehér Ház kihívását le fogják küzdeni.
A Luzerni-tóra néző szent területen, ahol az első szövetség létrejött, az elnöknő azt mondta az ünneplésre összegyűlt közönségnek, hogy „Svájc hozzászokott a viharokhoz. Túl kell élnünk, tovább kell dolgoznunk és megoldásokat kell találnunk. Nem akarok ma túl sok teret adni ennek – ez a mi napunk, a svájci nép napja.”
Augusztus 1-je Svájc születésnapja, amelyet általában villásreggelikkel, grillezéssel és tűzijátékkal ünnepelnek, amelyek beragyogják a völgyeket. Sok svájci számára az Amerikából érkezett hír elrontotta a nemzeti ünnepet.
„Mindez kijózanító, de valójában mi lephet meg minket ma már?” – mondja Lucas Renaud, egy 34 éves bázeli egyetemi kutató. „Ami történt, az sajnos tovább ingatja a bizalmamat abban, hogy az USA még mindig megbízható partner.”
Átverés vagy félreértés? Össztűzben az államfő
Július közepén a svájci tisztviselők azt mondták, hogy jóváhagyták az amerikai keretmegállapodás tervezetét, és már csak a Fehér Ház jóváhagyására várnak. Ez az optimizmus most a washingtoni hangulat drámai félreértelmezésének tűnik, ami belső önvizsgálatot és politikai vádaskodásokat fog kiváltani a következő hetekben.
Az elnöknőt máris azzal vádolják, hogy rosszul kezelte az egyeztetéseket, és a három hónapos tárgyalások után a svájci tárgyalók úgy vélték, hogy sikerülni fog 10%-os vámot elérniük a kulcsfontosságú piacon a svájci termékek, például a luxusórák, ékszerek és csokoládék, de még inkább a fejlett gépek és a gyógyszerek számára.
„Ez a kormányzat kudarca” – mondja Rene Schwok, a Genfi Egyetem tiszteletbeli professzora. „Keller-Sutter közvetlenül részt vett a tárgyalásokban, telefonbeszélgetéseket folytatott Trumppal, és még dicsekedett is az amerikai elnökkel fennálló kapcsolatával.”
A vámsokk újabb fejfájást okoz Keller-Sutternek, aki otthon a Credit Suisse megmentésével küzd, és súlyos problémái vannak a UBS Group AG szigorúbb tőkekövetelményeivel is.
Az egyezkedések során a svájci vállalatok jelentős ajánlatokat tettek az Egyesült Államok felé. A Roche Holding AG és a Novartis AG gyógyszeripari óriások az elmúlt hónapokban több mint 70 milliárd dollárt ígértek az amerikai kutatásba, gyártásba és forgalmazásba. A vállalatok eddig nem reagáltak az új vámtarifa bejelentésével kapcsolatban.
Miközben a kormány próbálja kitalálni, hogy mi ment félre, a független megfigyelők is értetlenül állnak a 39%-os adat önkényes jellege előtt.
„Senki sem tudja, honnan jött ez a 39%” – mondja Stefan Legge, a St. Gallen Egyetem kereskedelempolitikai professzora, aki hangosan tűnődött azon, hogy az amerikai elnök miért nem egy kerek számot választott, például a 40-et.
A válság arra figyelmezteti a svájci politikusokat, hogy a semlegesség és az EU-n kívüli lét mellett is az ország Európában van. Schaffhauseni ünnepi beszédében Beat Jans igazságügyi miniszter egyértelmű következtetést vont le Trump döntéséből, mondván hogy „Svájc otthona Európában van. Ezt most jobban érezzük, mint valaha.”
Keller-Sutter maga is körültekintően beszélt a Ruetli-réten, ahol a hazafias svájciak gyűltek össze, hogy megemlékezzenek az 1291-es esküről. Bevallotta, hogy nem sokat aludt az előző éjszaka, amikor Trumppal beszélt.
„Elmondtam az elnöknek, hogy ma van a svájci nemzeti ünnep” – mondta. „Megkérdezte, hogy meddig megy vissza Svájc története, amire feleltem, hogy 1291-ig. Nem akarta elhinni.”