Abban nincs különösebb vita, hogy Irán már felhalmozta egy vagy több nukleáris fegyver hasadóanyag-készletét, de az eszköz elkészítésének lehetséges idejéről erősen megoszlanak a politikusok és a katonai elemzők véleményei.
HIRDETÉS
Különös ellentét mutatkozik az amerikai kormányzaton belül annak megítélésében, hogy Irán mennyire jutott közel a nukleáris fegyver alkalmazásához, amit a szakértők „kitörési időnek” neveznek. Ez az a pillanat, amikor már nem csak a kellő tisztaságú és kritikus mennyiségű hasadóanyag áll készen, hanem megépítették magát a fegyvert is, és megoldották a döntő kérdést, azaz a bevethetőséget, földi vagy légi úton.
Irán atomfegyvere olyan, mint a Lochnessi Szörny - mindenki beszél róla, de még senki se látta a maga valóságában
Tulsi Gabbard amerikai nemzetbiztonsági miniszter egy márciusi kongresszusi meghallgatáson azt állította, hogy Irán nem törekszik aktívan nukleáris fegyver elérésére. Megfogalmazása szerint „a hírszerző közösség továbbra is úgy látja, hogy Irán nem épít atomfegyvert, és Khamenei legfőbb vezető nem engedélyezte újra a 2003-ban felfüggesztett nukleáris fegyverprogramot”.
A Nemzeti Hírszerzés éves jelentése szerint „Irán jelenleg nem végzi el azokat a kulcsfontosságú nukleáris fegyverfejlesztési tevékenységeket, amelyek egy tesztelhető nukleáris eszköz előállításához szükségesek.”
A váratlan kijelentést éles kritikák és Irán javát szolgáló elfogultsági gyanúsítások követték. Maga az elnök is kénytelen volt azt mondani, hogy „nem érdekel, mit mondott [Gabbard]. Szerintem nagyon közel álltak ahhoz, hogy legyen egy fegyverük” – közölte Trump újságírókkal az Air Force One fedélzetén.
A gyanakvást erősíti a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) legújabb jelentése is, amely 20 év után először szögezi le, hogy Irán magatartása arra utal, hogy nem tartja be az atomsorompó egyezményben vállalt kötelezettségeit.
Republikánus szenátorok is hivatkoztak Pete Hegseth védelmi miniszter véleményére, amely szerint Irán igenis dolgozik a nukleáris fegyver elkészítésén.
A szenátori vélemények azért fontosak, mert Trump elnök - elvileg - nem viheti háborúba az Egyesült Államokat a Kongresszus engedélye nélkül. A Fehér Ház és a Kongresszus ügyeire szakosodott The Hill portál szerint azonban olyan idők járják, amikor a régi normák már nem képesek önmaguk érvényesítésére.
Izrael biztosra veszi a bomba közeli elkészítését, míg Irán a sötétben tapogatózik
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a múlt héten a regionális ellenfélre mért csapásokat indokolva azt mondta, hogy Irán „nagyon gyorsan halad” egy atomfegyver megszerzése felé.
Emlékezetes, hogy első elnöki ciklusa során Donald Trump azt követően lépett ki az iráni atomalku (JCPOA) köréből, hogy Netanjahu prezentálta a Teheránból ellopott bizonyítékokat a nukleáris dúsítás adatairól és folyamatáról. Itt megjegyzendő, hogy több forrás szerint is Izrael a minap lebombázta azt az iráni kormányzati hivatalt, ahol a dokumentumok másolatait őrizték, valamint megölt legalább 6 atomtudóst és nukleáris fejlesztő mérnököt.
A célzott izraeli légicsapás Teherán közelében történt, feltehetően egy olyan létesítményt ellen, ahol Irán korábbi nukleáris dokumentumainak másolatait vagy helyreállított verzióit tárolták, amelyet több forrás is nukleáris archívumként vagy „backup központként” azonosított.
Mindez nagyjából azt jelenti, hogy jelenleg a teheráni vezetés sincs teljesen tisztában azzal, hogy melyik szinten áll, és milyen kapacitásokkal rendelkezik.
Izrael óvatosabb és gyanakvóbb ebben a kérdésben, mint az USA
David Des Roches, a Stratégiai Tanulmányok Központjának professzora szerint az izraeli tisztviselők hajlamosabbak óvatosabbak lenni, mint amerikai kollégáik, amikor Irán nukleáris fenyegetését értékelik. „Az amerikaiak előbb megvizsgálják a képességeket és utána a szándékot. Az izraeli stratégiai kultúra alapvetően más”. Ez azt jelenti, hogy Izrael abból indul ki, hogy Iránnak alapvető célja a zsidó állam megsemmisítése, míg az amerikaiakat előbb inkább az érdekli, hogy egyáltalán képes-e erre.
Az amerikai atomfelügyeleti szerveknek korlátozott lehetőségük volt Irán készleteinek ellenőrzésére, amióta Trump kilépett a nukleáris megállapodásból. Emiatt a szakértők szerint egy konkrét nukleáris határidő (kitörés) meghatározása nagyon bonyolult.
A professzor értékelése szerint Gabbard azt mondta, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Irán atomfegyverkezne. Ez akár egy igaz állítás is lehet, miközben Irán igenis törekszik a nukleáris fegyver elérésére. De ehhez előbb le kell gyártania az indítószerkezeteket, és meg kell oldania az implóziós kérdéseket, azaz a nukleáris robbanás előidézését.
A jelenlegi dúsítási szintet tekintve a szakértők becslése szerint Iránnak egy-két hétre lenne szüksége ahhoz, hogy előállítsa az atomfegyverhez szükséges uránt, és további néhány hónapra egy nyers fegyver megépítéséhez. Ezután ki kellene találnia, hogyan juttassa el a bombát a több mint 1600 kilométerre lévő Izraelbe, akár egy rakétára szerelve, akár repülőgépről ledobva, vagy szárazföldön csempészve át a határon.
Izrael biztosra akar menni, hogy ne kelljen évtizedekig rettegnie
Több amerikai tisztviselő úgy véli, hogy Irán három év múlva lesz képes bevethető atomfegyvert megépíteni. Andreas Krieg, a londoni King's College biztonságtudományi referense ezt a számot közelebb hozza a 18 hónaphoz. Nézete szerint Izrael enyhén eltúlozza, hogy milyen gyorsan zárul az időablak Irán nukleáris ambícióinak megállítására. A kutató elismeri, hogy ez csak feltételezés, mert nem lehet világosan látni, hogy mit mond az izraeli hírszerzés a jeruzsálemi kormánynak, és hogy Netanjahu miniszterelnök milyen politikai módon használja fel az adatokat.
Ugyanakkor az ténykérdés, hogy a kilencven százalékos dúsítást fegyverminőségűnek tekintik, és a szakértők tudomása szerint Irán uránkészlete már most jóval meghaladja azt a szintet, amire a polgári felhasználásra lenne szükség egy atomerőműben. Ez a körülmény sürgeti Netanjahu miniszterelnököt, aki nem akar időt és esélyt adni a kritikus szint elérésére.
Izrael az elmúlt héten több iráni nukleáris létesítményt is bombázott, ami hónapokkal is késleltetheti az ország nukleáris programját. A szakértők szerint azonban a rövid távú fenyegetések elhárítására meg kell semmisíteni a hegyoldalba süllyesztett Fordow atomlétesítményt. Viszont csak az Egyesült Államok rendelkezik az ehhez szükséges 13 000 kilogrammos bombákkal és a hordozó bombázókkal, amelyekkel áthatolhatnak a föld alatti nukleáris centrifugákat védő vastag betonbunkeren.
A már említett Andrea Krieg azzal érvel, hogy a nyugati hírszerző ügynökségek tudni fognak Irán bármilyen döntéséről, amely szerint nukleáris eszközhöz folyamadodik. „Ha megnézzük, hogy Izrael mennyire behatolt Iránba, azt látjuk, hogy a Moszad büntetlenül működhetett a rezsim minden szintjén. Ha az atomfegyverről szóló döntések közül bármelyik megszületett volna, mindannyiunk tudomására jutott volna.”