Tovább gyűrűzik az újvidéki pályaudvar-omlás miatti tüntetéssorozat, meglepő szövetségeseket találtak az egyetemi hallgatók.
Motorosok, traktoros gazdák és háborús veteránok biztosították az egyetemisták által szervezett egész napos tüntetést a szerbiai Szabadkán. A több mint 90 000 lakosú, Szerbia északi részén található városban - ahol jelentős magyar kisebbség él - több egyetem is van, amelyeket a diákok már december óta blokád alá vontak az újvidéki buszpályaudvar előtetejének leomlása, illetve amiatt, hogy szerintük annak valódi felelőseit azóta sem vonták eljárás alá.
A városba nagyszámú tüntetőt vártak a környező vidéki kistelepülésekről, illetve Újvidékről, akiknek egy része kerékpárral vagy gyalog érkezett. Mivel korábban Belgrádban és Újvidéken is érték támadások a tüntetőket Aleksandar Vucic szimpatizánsai részéről, ezért Szabadkán komoly óvintézkedések mellett kezdődött a rendezvény. A városközpontba vezető utak többségéről a rendőrök elterelték a forgalmat, és a tüntetők által használt városközpontba vezető autóutakat a tiltakozásokkal szimpatizáló gazdák traktorokkal teljesen elállták a gépjárművek elől, délutántól pedig háborús veteránok járőröztek a tüntetések helyszínein.
Bár a veteránok közül csak eggyel sikerült beszélnünk, aki azt válaszolta a kérdésünkre, hogy ők nem demonstrálnak, hanem azért vannak itt, hogy "megvédjék a gyerekeket", mások viszont arról beszéltek az Euronewsnak, hogy ezeknek a jellemzően a délszláv háborúkban megsebesült embereknek megalázóan alacsony járandóságot biztosít az állam, ezért ők is neheztelnek Aleksandar Vucic rendszerére.
Mivel Szabadka környéke mezőgazdaságból él, a gazdák többsége szintén saját, egyetemista gyerekei védelmében érkezett, de olyan bölcsész egyetemistával is találkoztunk, aki a szülei gazdaságából kölcsönkapott traktorral pöfögött be a városba.
Egyre lefelé
"Ez az ország harminc éve egyre süllyed lefelé" - mondta az Euronewsnak egy középkorú magyar nő, aki egy vajdasági község postáján dolgozik. "Elvették az életünk harminc legjobb évét, a gyerekeink nyolcvan százaléka elment az országból. Itt változtatni kell, mert többet már nem adhatunk az életünkből."
Egy harmincas nő azt mondta az Euronewsnak, hogy szerinte a korrupció a legnagyobb probléma, ami miatt az ország nem jut egyről a kettőre, és ezt ő is - ahogy a legtöbben - Aleksandar Vucic személyéhez köti. Ő maga már tíz éve nem él az országban, de meglepte a mostani tiltakozások dinamikája, azért jött haza. "Annyira jó látni, mekkora energiával fogtak hozzá az emberek! Elképesztő, ahogyan városról városra járnak, és ahogy maguk mellé állítják a társadalom különböző rétegeit."
A szervező diákok közül azok, akik ráértek velünk beszélgetni, kifejezetten fegyelmezetten beszéltek arról, hogy azt akarják, hogy legyenek érdemi következményei az újvidéki tragédiának, és a tiltakozások miatt bebörtönzötteket engedjék szabadon - de a kormánybuktatás nem céljuk. Ezzel szemben Újvidék polgármestere, Milan Duric a kezdetektől úgy értékelte, hogy a demonstrációk valódi célja Vucic lemondása, amivel a legtöbb tüntető egyet is ért - kivéve a szervezőket. "A rendszert akarjuk újragondolni. Apolitikusok vagyunk, nincsenek politikai céljaink. Egy jobb rendszerben akarunk élni, ami nem ennyire korrupt, szóval egyszerűen jobb jövőt szeretnénk."
16 perc csend
Az egész napos tüntetésen voltak gyerekprogramok, karikatúrakiállítás, ételosztás, koncert és még tűzijáték is. A demonstráció legerősebb része a már szokásossá vált 16 perc csend volt a 16 halálos áldozat emlékére, ami különösen annak a fényében volt nagyon erős, hogy előtte és utána mekkora zajt csaptak sípjaikkal és a dél-afrikai vuvuzelára emlékeztető műanyag dudáikkal. Azután viszont táncra perdült a főtér. A vidáman rázó, sört iszogató hallgatókat nézve megkérdeztünk egy szerb nemzeti színekben pompázó cowboykalapot viselő fiatal férfit, hogy szerinte ettől összeomlik-e a Vucic-rendszer.
"Nem fogod elhinni", válaszolta, "én is ugyanezen gondolkodtam".