4 éve az Euronews már vázolta egy 2025-ben esetleg kirobbanó amerikai-kínai háború fikciós forgatókönyvét. Akkor arról írtunk, hogy a távolban már hallatszik az orrszarvú dübörgése, és egyre több jel mutat a konfliktus végzetes kiéleződésére. Azóta a kép szemernyit sem javult, és most romlást mutat.
HIRDETÉS
Hszi Csin-ping kínai elnök már korábban figyelmeztette a vezérkart és a pártvezetést arra, hogy fenyeget a „szürke orrszarvú-szindróma”, és az országnak fel kell készülnie a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezésére is.
Az orrszarvú-szindróma annak a jelenségnek a neve, amikor felismerhető a dübörgően közelgő veszély, ám aki tehetne ellene, az halogat, késlekedik vagy egy jobb kimenetelben reménykedik. Az orrszarvú-esemény tipikus történelmi példája a 2. világháborút megelőző korszak, a müncheni egyezmény megkötése, és Csehszlovákia német megszállása után.
Az orrszarvú ellentéte a „fekete hattyú–szindróma”, ami olyan váratlan és kiszámíthatatlan esemény fedőneve, amely súlyosabb következményeket vált ki. Példa erre az Arab Tavasz eseménysorozata, amelyet egy személyes tragédia robbantott ki.
Donald Trump első mandátumának idején a fokozódó amerikai nyomás alatt a kínai vezető ilyen effektusok kialakulására figyelmeztetett a Dél-kínai-tenger körzetében, és háborús tervezésre szólította fel a vezérkart.
Trump első mandátuma után a kapcsolatok hevessége és az ellenséges retorika enyhült, de a kapcsolatok nem normalizálódtak, mert az új elnök gyakorlatilag fenntartotta elődje szigorú és szankciós jellegű politikáját Pekinggel szemben.
Első kongresszusi beszédében Biden elnök (valamint Lloyd Austin védelmi miniszter a Szenátusban) súlyos nyomatékot adott annak, hogy végérvényesen Kína számít az Egyesült Államok legkeményebb ellenfelének, példátlan sebességgel zárkózik fel nemcsak katonai és gazdasági, hanem műszaki-tudományos tekintetben is. Ez a szemlélet az időközben kirobbant ukrajnai háború során sem változott lényegileg.
Biden halálosan elszántnak nevezte Hszi elnököt abban, hogy országát világelsővé teszi. Számolt a verseny éleződésével, de leszögezte, hogy az csakis a nemzetközi szabályok szerint folyhat, és az USA ellen fog állni minden törekvésnek, ami az autokráciát szolgálja. Biden és Hszi többször is találkozott a G20 csoport csúcsértekezletein, de ezeken sem született jelentős áttörés vagy visszarendeződés, és a két vezető világhatalom viszonya ellenséges maradt.
És most újra itt van Trump
Azzal, hogy az Egyesült Államok és Kína az elmúlt hetekben eszkalálódó büntetővámokat jelentett be egymás ellen, túlléptünk a tekintélyes Foreign Affairs 2021-ben megfogalmazott elméletén, amely egy új hidegháborúról szólt. A kapcsolatok romlása rendkívül gyors, és nem biztos, hogy a felek megtorpannak a vámháború frontján.
Április elején Donald Trump egy „nagy és gyönyörű” üzletet vizionált a megemelt vámoknak köszönhetően, és ebbe Kínát is beleértette. Ehelyett most egy elhúzódó és fájdalmas szétválást látunk, amire Kína felkészültnek tűnik, míg Amerika szándékai zavarosak. Az amerikai elnök az utóbbi napokban enyhített a Pekinggel szembeni retorikán, de az alapvető érdekütközések ettől még fennállnak, és egyelőre nem látni a két fél erőfeszítéseit egy új biztonsági rendszer kialakítására.
Jelenleg ott tartunk, hogy az amerikai elnök legújabb kijelentése szerint a Kínára kivetett horribilis mértékű vámok „jelentősen csökkenni fognak”, de nem lesznek zéró értékűek (amire nem is számított senki).
A nyugtalanság okai nem csak a vámokhoz kapcsolódnak
James Stavridis nyugalmazott amerikai admirális, a Blomberg rovatvezetője, aki a NATO parancsnokaként is szolgált, most több pontban is figyelmeztet arra, hogy pesszimista esetben a két óriás közti többféle konfliktus összeadódhat, és olyan zavaros helyzetet eredményezhet, amelyben egy kisebb tényező vagy akár egy véletlen is háborúhoz vezethet.
A megismételt „Nagy Kérdés” messze nem csak a kereskedelmi konfliktusra vonatkozik, hanem más aggasztó trendekre, amelyek már a vámháború kitörése előtt is fenyegetően jelentkeztek és az évek során folyamatosan éleződtek. Az admirális, aki haditengerészeti pályafutásának nagy részét a Csendes-óceánon töltötte, soha nem érezte, hogy olyan közel állna az USA egy tényleges éles háborúhoz Pekinggel, mint manapság. A tengernagy több sárgán villogó lámpát is lát, amelyeket szüntelenül figyelni kell, nehogy váratlanul pirosra váltsanak.
A kibertámadások állandósulása és szélesedése
Kína folyamatosan erősödő offenzív technológiai képességei birtokában egyre gyakrabban támadja meg az Egyesült Államok kritikus infrastruktúráját. A programok közül a legveszélyesebbnek a 'Volt Typhoon'-t tartják, amelyet az amerikai és kínai hatóságok decemberben egy titkos találkozón meg is vitattak. A támadások „kikötők, víziközművek, repülőterek” és más infrastrukturális célpontok ellen irányultak.
A kínai vezetés tagadja, hogy köze lenne ezekhez az akciókhoz, de az amerikai fél ennek nem ad hitelt. Bizonyíthatóan az amerikai távközlési rendszer ellen irányuló 'Salt Typhoon' program is Pekingből származik, amelyet az APT nevű hackercsoport működtet. Ezekkel az eszközökkel Kína nemcsak azt mutatja be, hogy rendelkezik kifinomult kiberhadviselési képességekkel, de azt is, hogy megvan hozzá a szándéka is.
Az ilyen akciók és behatolások nem csak az amerikai, hanem a szövetséges védelmi rendszereket is szinte már üzemszerűen fenyegetik.
Ha a kibertámadások hatóköre és agresszivitása tovább emelkedik, azzal arányosan megnő egy szélesebb körű háború kockázata is, mivel hasonló amerikai vagy NATO ellenlépéseket fog kiváltani, melyeknek következményei beláthatatlanok.
Folyamatos nyomás Tajvanon
A tajvani légvédelmi azonosítási zónába (ADIZ) való behatolás szintje kulcsfontosságú mutató Kína katonai stratégiájának az „áruló tartomány” elfoglalására. Tavaly több mint 3 000 ilyen incidens történt, ami kétszerese a 2023-as számnak. Sam Paparo admirális, az USA honolului Indo-Csendes-óceáni Parancsnokságának parancsnoka naponta ad ki jelentéseket az ilyen repülésekről, amelyeket Kína tesztként is használ fejlődő légierejének prezentálására.
A tajvani érem másik oldala, hogy a pekingi fenyegetések erőteljes fegyverkezésre kényszerítik a tajvani vezetést is, főként a légvédelem és a hajóelhárító rakéták terén. Ezáltal a feszültség szintje napról-napra emelkedik, és ezáltal szinte automatikusan nő az Egyesült Államok szerepvállalása is. Ennek oka az, hogy a mindenkori amerikai kormányt 1979 óta törvény kötelezi a sziget önvédelmi képességeinek biztosítására, azaz felfegyverzésére.
A legutóbbi jelentős fegyverszállításra tavaly októberben került sor, 2 milliárd dollár értékben. A csomagban a fejlett föld-levegő rakétarendszer (NASAMS) is helyet kapott, ami Kína heves tiltakozását váltotta ki.
Dél-kínai-tengeri műveletek
Peking a hatalmas vizekre vonatkozó igényét részben egy 15. századi kínai admirális, Cseng He történelmi kalandjaira és területfoglalásaira alapozza. Ezt az érvelést a nemzetközi bíróságok elbírálták és elutasították. Mindazonáltal Kína számos tengeri akciót hajt végre, beleértve legalább hét mesterséges sziget létrehozását, amelyek egyre erősebb haditengerészetének bázisaként szolgálnak.
Ezeket a szigeteket, amelyeket néha „Nagy Homokfalnak” is neveznek, kisebb tengeri előretörésekre és a part menti államok zaklatására használják (Fülöp-szigetek, Vietnám). Ferdinand Marcos Jr. manilai elnök katonai hozzáférést nyitott az USA számára a kínai szárazföldhöz legközelebb eső szigeteken, ami azt jelenti, hogy a két világhatalom flottáinak akciórádiusza immár gyakorlatilag egybe esik, figyelmeztet a közvetlen veszélyre Stavridis admirális. (Ilyen közelségre két ellenfél között a Varsói Szerződés felbomlása óta nem volt példa.)
Az elemzők gyakran figyelmeztetnek arra, hogy a tengeri régió sűrűsödő hadihajó- és tengeralattjáró forgalma rendkívüli veszélyforrás, mert növeli a nem szándékos ütközések és veszélyhelyzetek lehetőségét, amikor egy alacsonyabb rangú és tájékozatlan parancsnok döntése magasabb szintű konfliktust válthat ki.
Legutóbb Sandra Oudkirk, a Tajvani Amerikai Intézet (AIT) leköszönő igazgatója és az Egyesült Államok de facto nagykövete mondta újságíróknak, hogy Kína provokatív akciói Tajvan, Japán és a Dél-kínai-tenger körzetében baleseti kockázatot rejtenek, amely akaratlanul is szélesebb konfliktust robbanthat ki. A becslések szerint a tengeri régióban több nemzet száznál is több tengeralattjárót üzemeltet, amelyek között nem lehet kommunikációs kapcsolat fenntartani.
Kína óriási ütemben épít hadihajókat, évente átlagosan 25-30 darabot. A jelenlegi flotta az egységek számát tekintve nagyobb, mint Amerikáé: mintegy 360 hajó, szemben a 300 amerikaival. Kína bejelentett célja több mint 400 hadihajó kiállítása, mivel Peking tudja, hogy az Egyesült Államok elleni háborút elsősorban a tengeren fogják megvívni.
Ezért is tartja sürgetőnek további repülőgéphordozók építését, mert ezen a téren még erőteljes lemaradásban van az Egyesült Államokkal szemben. Hasonló a helyzet a 6. generációs lopakodó és más fejlett légi fegyverek terén is, ahol Kína erőteljes fejlődést mutat.
A vám- és kereskedelmi konfliktus növeli a háborús kockázatokat
A legveszélyesebb mutató talán az, amely már most játékban van: a felek által kivetett vámok szintje, szélessége és fenntarthatósága. Érdemes emlékezni arra, hogyan kezdődött a második világháború a csendes-óceáni térségben, amikor kereskedelmi szankciókkal elzárták Japánt a létfontosságú erőforrásoktól, főként az olajtól, az acéltól és a gumitól. Sok történész véli, hogy a Pearl Harbor elleni támadás 1941 decemberében évtizedes gazdasági viták és provokatív lépések csúcspontja volt, és összevetik az akkor történteket a mai helyzettel.
Az amerikai vámok azonnali és jelentős károkat okoznak a kínai gazdaságnak, de mégis inkább Kína válaszai lesznek az indikátorai egy lehetséges konfliktusnak. Hszi Csin-ping elnök legutóbbi nyilatkozata szerint a vámok önkényes emelése sérti a világgazdasági rendet, aminek biztonsági kihatásai is lesznek.
A kínai vezető számára ez azért is kulcskérdés, mert a jelenlegi folyamat sérti és zilálja a 2013-ban elindított Új Selyemút (BRI) programot, ami Kína 21. századi kereskedelmi rendszerének alapja. A pekingi vezetés ezért olyan regionális erőkkel erősíti az együttműködést, mint például Irán és Afganisztán, ami újabb kockázatos elemeket épít be az amúgy is bonyolult képbe, és szélesíti a veszélyzónát.
Legutóbb Hszi a kazah, vietnámi, azeri és türkmén vezetőkkel egyeztetett a Trump-korszak átvészelésének lehetőségeiről, és igyekszik támogatókat találni a globális amerikai nyomással szemben.