Oroszországot az iráni uránkészletek lehetséges felvevőpiacaként is emlegetik, ha pedig az egyezményt valamelyik fél megszegi, döntőbíróként léphet fel.
HIRDETÉS
Oroszország kulcsszerepet játszhat az iráni atomprogram jövőjéről szóló megállapodásban. Egyrészt azért, mert Moszkvát az iráni 90% fölötti dúsítású uránkészlet lehetséges célállomásaként azonosítják. Másrészt azért, mert ha valamelyik fél megszegi a megállapodást, a döntőbíró szerepét is magára vállalhatja.
Mi történt korábban?
Az iráni atomalkut (JPCOA) 2015-ben Kína, Franciaország, Németország, Oroszország, Kína, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Irán azért kötötte, hogy a felek garantálják, hogy az iráni nukleáris fejlesztések kizárólag békés úton és békés célokért történnek. Azért cserébe Irán belement az alkuba, újra kereskedtek vele, energiahordozókat is vásároltak tőle, feloldották az ellene hozott amerikai és uniós szankciókat, és hagyták, hogy fegyvereket szerezzen be külföldről.
A kötelezettségeket és garanciákat mellőző irat, amelyet alá sem írtak, jogilag nem érvényesíthető, és mentesítette Iránt egy sor korábbi szankció alól. Feltöltötte a kiapadt teheráni államkasszát, ugyanakkor nem szavatolta, hogy Irán megállítsa a nukleáris dúsítást.
Ezt a megállapodást három évvel később Donald Trump első amerikai elnöki ciklusa alatt felmondta.
Azóta nem tudtak a felek olyan alkut kötni, amely Irán és az Egyesült Államok között tartós és fenntartható egyezséget jelentene. Pedig ez biztosíthatná, hogy Irán nem fordítja katonai célokra az urántartalékait, miközben feloldja a nemzetközi szankciókat. Az Egyesült Államoknak az a célja, hogy Irán ne fejlesszen atomfegyvert, Irán pedig ahhoz ragaszkodik, hogy megtartsa azt a jogát, hogy nukleáris energiát fejlesszen békés célokra.
Miután idén márciusban Donald Trump levelet írt Ali Hámenei iráni ajatollahnak, amelyben tárgyalásokba kényszerítette Iránt, április óta feszült hangulatban telnek a két ország közötti nukleáris tárgyalások. A tárgyalásokban a kölcsönös bizalmatlanság miatt közvetítőre volt szükség, amely szerepkört Omán vállalta el. A tárgyalások Ománban is kezdődtek, majd egymásnak ellentmondó információk közepette Rómában folytatódtak az ország nagykövetségén. Az Egyesült Államok elnöke katonai fenyegetésekkel igyekezett Iránt olyan alkura bírni, amely garantálja, hogy az uránt nem fordítja katonai célokra, döntés azonban eddig nem született annak ellenére, hogy a felek konstruktívnak értékelték a találkozókat. Az iráni ajatollah mellesleg jelezte, hogy ha az Egyesült Államok támad, Irán arra támadással válaszol majd.
Az Egyesült Államokat Steve Witkoff amerikai különmegbízott, míg Iránt Abbász Aragcsi külügyminiszter képviseli. A tárgyalások továbbra is közvetettek, ami a felek közötti bizalmatlanság jele. Bár a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség egyetlen képviselője sincs jelen a tárgyalásokon, mint azt Rafael Grossi, a szervezet főigazgatója nyilatkozta, a felek és a közvetítők szoros kapcsolatban állnak vele.
A tárgyalások most technikai szintre lépnek, ahol a felkért nukleáris szakértők azon dolgoznak, hogy egy lehetséges megállapodás gyakorlati lépéseiről állapodjanak meg. Seteve Witkoff szerint a tárgyalások kimenetele elsősorban a dúsítási program és a fegyverkezés ellenőrzési kérdéseitől függ, ami a rakéták és a bombák kioldását is magában foglalja.
Mi jön most?
Az Egyesült Államok és Irán szombaton négy órát tárgyalt – továbbra is ománi közvetítéssel, az ománi nagykövetségen. A felek szerint a héten Genfben technikai egyeztetések várhatóak, amelyeket a jövő hétvégén Ománban újabb magas szintű diplomáciai találkozó követ.
Steve Witkoff, aki a római tárgyalásokon is központi szerepet kapott, 60 napon belül megállapodást szeretne elérni. Abbász Aragcsi szerint a bizalmatlanság szintje és a tárgyalások technikai jellege miatt nem valószínű, hogy ilyen gyors megállapodás születne.
Az amerikai különmegbízott egy televíziós szereplése során felvetette, hogy a 3,67%-os dúsítás olyan arány lehet, amelyben a két ország meg tudna állapodni. Ez az Obama-adminisztráció idején megkötött atomalku feltétele, amelyből Trump korábban kivonta Amerikát. Witkoff órákkal később kiadott egy nyilatkozatot, amelyben deklarálta, hogy „Iránnal csak akkor lesz megállapodás, ha az egy Trump-alku”. Aragcsi és más iráni tisztviselők az elmúlt napokban ezeket a megjegyzéseket ellentmondásosnak ítélte.
Mi a dilemma?
A két legaggasztóbb kérdést Irán legalább 90%-os dúsítású (ún. fegyvertisztaságú) uránkészletének tárolása vagy megsemmisítése, illetve az Irán számára nyújtható külső garanciák jelentik az esetben, ha az USA megszegné a gazdasági szankciók feloldásáról szóló megállapodást.
Teherán Irán határain belül akarja tárolni az uránkészleteit. Az Egyesült Államok ezt elutasítja és az uránkészletek megsemmisítését, vagy egy harmadik országba, például Oroszországba szállítását követeli.
Mohamed Amersi, a washingtoni Wilson Centre nevű agytröszt tanácsadó testületének tagja elmondta, hogy „Iráni részről a közösségi médiában ellentmondásos üzenetek jelentek meg arról, hogy az USA a nukleáris programjuk teljes felszámolását akarja, és Aragcsi egyáltalán nem ebben állapodott meg". Amersi szerint az első garancia az volt, hogy az amerikai célkitűzések nem bővültek az iráni helyzetet illetően. Szerinte ha az ország nem kapta volna meg ezt a garanciát, akkor az egész tárgyalás azonnal lezárult volna.
Hogy jönnek ide az oroszok?
Irán úgy véli, hogy az egyetlen biztonságos megállapodás egy, az amerikai kongresszus által aláírt szerződés lenne. Egy másik lehetőség, hogy az Egyesült Államok elismeri Teherán veszteségeit és fedezi azokat, ha kilép a megállapodásból. Az irániak már korábban is felvetették ezt, később a felvetést elvetették. Egy harmadik lehetőség, hogy Oroszországot felhatalmazzák, hogy az átadott uránkészletet visszaszolgáltassa Teheránnak, ha az Egyesült Államok megszegi a megállapodást.
Egy ilyen megállapodás központi szerepet biztosítana Oroszországnak a jövőbeli amerikai-iráni kapcsolatokban és kizárja Németországot, Franciaországot és az Egyesült Királyságot, a 2015-ös megállapodás jelenlegi garanciavállalóit. Sem Irán, sem az USA nem akarja, hogy az ENSZ a jövőben is jelentős szerepet játsszon a megállapodásban, ezért sincs jelen a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség a tárgyalásokon. Ezzel Oroszország ennek a történetnek is a részévé válna.