A Ferenc pápa halála után következő választási folyamat történelmi fordulópontot jelenthet a katolikus egyház számára, amelyet több kommentátor „a kontinensek közötti háborúként” emleget. Mindeközben vannak, akik inkább ideológiai fordulatról és vitákról beszélnek.
HIRDETÉS
Mivel hétfőn megüresedett Szent Péter trónja, ezért a Vatikánban, illetve az egész katolikus egyházban átmeneti állapot lép életbe. Az egyházi és állami rendszert az új pápa megválasztásáig a camerlengo (bíboros kamarás) elnevezésű főhivatalnok működteti.
Nincs kijelölt utód
A távozásra készülő pápa nem jelölhet vagy nevezhet ki utódot, de erőteljesen érzékeltetheti, hogy kit tart legalkalmasabbnak, mint következő pontifexet. Ez nem kötelező utasítás, de sokaknak megszívlelendő útmutatás lehet, amire volt is példa.
A 20. század történelmileg talán legismertebb pápáját, XII. Piust (Eugenio Pacellit) elődje, XI. Pius azzal ajánlotta a bíborosi kar figyelmébe, hogy "amikor meghal a pápa, érkezik egy másik, az egyház ugyanis továbbra is működik. Sokkal nagyobb tragédia lenne, ha Pacelli bíboros halna meg, mert belőle csak egy van. Minden nap imádkozom, hogy Isten küldjön még egyet valamelyik szemináriumunkba, de most éppen csak ő van."
XXIII. János is küldött jeleket, miszerint barátját, Montini bíborost szeretné maga után tudni, ami be is következett VI. Pál pápa személyében.
Szent II. János Pál halála után Joseph Ratzinger bíboros szinte biztos befutónak számított, olyannyira, hogy a TIME magazin szinte már tényként közölte, noha akkor fél évezrede nem ült német személy a pápai trónon. Az hogy valakit papabili-nek, azaz megválasztásra esélyesnek tekintenek, semmilyen garanciát nem jelent a megválasztásra.
Mivel a pápaválasztó bíborosok magukra zárják az ajtót, teljes a hírzárlat a fehér füst felszálltáig, és nyilvános jegyzőkönyv sem készül. Így csak mendemondák, feltételezések vagy esetleg kiszivárogtatások nyomán lehet sejteni, hogy milyen vita folyt a főpap személyéről, vagy hogy volt-e vita egyáltalán, és összecsaptak-e különféle nézetek. A konklávé nem az aktuális nézetütközések, hanem a pápaválasztás erre kijelölt fóruma, és ez az egyetlen funkciója. (Korábbi cikkünkben részletesen összefoglaltuk a pápaválasztás menetrendjét és szigorú szabályait.)
Az első lépés, hogy az elhunytnak megadják a végtisztességet, ami tanújele is a feltámadásba vetett hitnek.
Most sem tekinthető biztosnak az esélyesek egyike sem
Európából kiindulva a pápai trón esélyesebb jelöltjei közül kiemelkedik az olasz Pietro Parolin (70), jelenlegi vatikáni államtitkár. Sokat látott diplomata, a Szentszék nemzetközi kapcsolatainak kulcsfigurája. Tapasztalata és közvetítői készsége erős jelöltté teszi, amely „kevésbé rögös” utat biztosíthat számára, mint Ferenc esetében. Gyakran túlzottan bürokratikusnak tartják, doktrinális kérdésekben viszont kiegyensúlyozott. Ellene szólhat viszont a lelkipásztori tapasztalat hiánya.
A másik feltételezett olasz név Matteo Zuppi, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke és a pápa ukrajnai háborús különmegbízottja. Ebben a minőségében Zuppi járt már Kijevben, Moszkvában, Washingtonban és Pekingben.
Zuppi a „progresszívek” csoportjának vezetőjeként tűnik fel, és több befolyásos katolikus közösség támogatása áll mögötte. Fontos szempont lehet mellette aktivitása és ismeretségi köre az ukrajnai háború rendezésében, akár közvetítőként is.
Erőteljes szereplő a német Gerhard Müller, a Hittani Kongregáció egykori prefektusa is, akit a Ferenc világnézetével szemben álló, konzervatívabb áramlat vezéralakjának tartanak, többé-kevésbé Benedek eszmei utódjának.
A további európai esélyesek körében legtöbbször az olasz Pierbattista Pizzaballa, a magyar Erdő Péter, a francia Jean-Marc Aveline, a máltai Mario Grec és a portugál Josè Tolentino de Mendonça nevét emlegetik.
A Fülöp-szigeteki bíboros, Luis Antonio Tagle karizmatikus és közkedvelt szereplő, aki fordulópontot jelenthet a katolikus egyház számára, egyetemesebbé és nyitottabbá téve a globális változásokra. Manila egykori érseke több éven át élt Rómában, mint a Népek Evangelizációs Kongregációjának prefektusa.
Tagle kettős tapasztalattal büszkélkedhet: pásztorként a távol-keleti katolikus óriásban, a Fülöp-szigeteken, ami a Vatikán szinte egyetlen jelentős támaszpontja Ázsiában, és hosszú ideig szolgált a Vatikánban is. Ezek a tényezők együtt erős jelöltté teszik.
A latin közeg kedvence a brazil Sergio da Rocha, São Salvador da Bahia érseke. 2023-ban Ferenc bevette globális tanácsadó testületébe, a C9 bíborosainak csoportjába, 2016-ban pedig a Szent Római Egyház bíborosává nevezte ki. Az ő neve az egyik legvalószínűbb a dél-amerikai csoport megnyerésére, akik Bergoglio óta nem választottak egyhangúlag vezetőt.
Afrika legerősebb jelöltje a guineai származású Robert Sarah, aki tapasztalatai és befolyása révén nagy hírnévnek örvend a kontinensen. Ő a konzervatív "frakció" (csoportosulás) jelöltjének tekinthető, de a konklávén belül nem ez a kör képviseli a többséget.
Mellette emlegetik a Kongói Köztársaságból érkező Fridolin Ambongo Besungu bíborost, Kinshasa érsekét is.