Egy jómódú, vallás iránt nyitott, de egyébként mindennapi 15 éves srácot 11 nap alatt vitt el a leukémia. Az Isten influenszerének nevezett Carlo Acutist boldoggá avatták, sírjához milliók zarándokolnak a gyógyulás reményében - amiben kulcsszerepe volt a gyászoló édesanyának.
„Nem szeretnék többé hányni” – ezt sóhajtozta 2013. október 12-én egy alig négyéves brazil kisfiú egy misén azok után, hogy percekkel korábban édesanyja unszolására megérintette Carlo Acutis ereklyéjét, egy róla készült portrét.
Matheus súlyos hasnyálmirigy-rendellenességgel született. A betegség erős hasi fájdalommal járt, és emésztési zavarokat okozott. Az elfogyasztott ételekből szinte semmi sem maradt a szervezetében. Alig 9 kilót nyomott, és vitamin- meg fehérjeturmix tartotta életben. Az orvosok szerint nem sokáig.
Az ereklye érintése, és az anya Carlóhoz intézett fohászai azonban meghallgatásra találtak. A miséről hazafelé menet Matheus közönyösen kijelentette, hogy meggyógyult. Otthon sült krumplit, rizst, babot és steaket kért – testvérei kedvenc ételeit.
Mindent megevett, és semmit sem hányt ki. Másnap sem. Az anyja, Luciana Vianna, elvitte az orvosokhoz, akiket megdöbbentett Matheus gyógyulása.
Carlo Acutis posztulátora – az az egyházi méltóság, aki a boldoggá vagy szentté avatás előterjesztésére jogosult – csodának minősítette a brazil kisfiú váratlan és gyors felépülését.
Jelentését elküldte a hivatalos ügyeket intéző vatikáni dikasztériumnak, amely a meghonosodott gyakorlat alapján orvosi szakvéleményt kért. A pozitív visszajelzést továbbították a vezető püspököknek és bíborosoknak, akik hivatalosan javasolták a pápának Carlo Acutis boldoggá avatását.
A felajánlott szenvedés
A körmenet 2020. október 10-én, szinte napra pontosan hét évvel a brazíliai csodatétel után méltóságteljesen vonult be az assisi Szent Ferenc-bazilikába. Néhány lépéssel egy férfi előzte meg a sort, a kezében egy ereklyetartóval. A tartalmát – Carlo Acutis szívének darabkáját – aranyozott rács takarta el az avatatlan tekintetek elől.
A boldoggá avatás szertartását ájtatos csöndben a kis bazilika előtt összegyűltek hallgatták, az Assisi szűk utcácskáiban felállított kivetítőkön pedig ezrek nézték élőben.
Carlo Acutis történetét Nicola Gori hagiográfus, szentíró idézte fel a gyülekezet előtt.
Az 1991 májusában Londonban világra jött fiút szülővárosában keresztelték meg. A nemzetközi cégeknél dolgozó tehetős szüleivel még annak az évnek a szeptemberében visszatértek Olaszországba. Carlo hét évesen elsőáldozott, tizenkét évesen bérmálkozott. Középiskolásként a katolikus egyházhoz, köztük a milánói templomokhoz kötődő weboldalakat tervezett.
Tizenöt éves volt, amikor 2006. október 1-jén torokfájdalomra kezdett panaszkodni. A háziorvos gyulladást állapított meg. Carlo állapota azonban gyorsan romlott. Egy hét elteltével már az ágyból sem tudott felkelni.
„Leukémia” – így szólt a vészjósló diagnózis, az orvosok reménytelennek ítélték esetét.
Tizenegy nappal az első tünetek jelentkezése után Carlo Acutis október 11-én örökre elszenderült.
Halála előtt felajánlotta szenvedését. A kifejezés jelentése, hogy egy fájdalommal küzdő katolikus mások gyógyulásáért imádkozik, ezzel pedig elismeri a saját gyötrelme és Krisztus szenvedése közötti kapcsolatot.
Az elszánt anya
A bazilikában néhányan tudni vélték, hogy Carlo mauritiusi dajkáját térítette át a katolikus hitre, meg hogy gazdag szüleivel Assisiben nyaraltak. Mások egyik mondását idézték: „Mindannyian eredetinek születünk, de sokan fénymásolatként halnak meg”. Anyja szavaira is emlékeztek, aki azt mondta: fia irányította vissza a valláshoz.
Antonia Salzano, Carlo édesanyja volt az assisi szertartás egyik mozgatórugója. Fia halála után a világ minden táján méltatta Carlo hitét. Újságírókat bízott meg, hogy könyveket írjanak róla; művészeket bérelt fel, hogy portrékat, plakátokat és imakártyákat tervezzenek képmásával.
A kampány célja egyértelműen a szentté avatás ügyének előmozdítása volt.
A szentté avatás a boldoggá avatásnál némileg bonyolultabb. A posztulátor a petíciót a milánói egyházmegyében nyújtotta be, ahol először is „hősies erényeit” értékelték. A szentséghez vezető másik út a vértanúság, amely inkább a kereszténység korai időszakára volt jellemző.
A testület interjút készített Carlo barátaival és tanáraival, ellenőrizték bizonyítványát és szentségeit.
A jelölt az elemi követelményeknek megfelelt, így ügyét felterjesztették a szentté avatási dikasztérium elé.
Az eljárás akár több százezer eurót is felemészthet, a költségeket pedig az ügy képviselője fizeti. Következésképpen a mai szentek többsége gazdag családból vagy vallási intézményből származik – írta tényfeltáró cikkében az Economist.
Az üzlet
A boldoggá avatás után Carlo holttestét nyilvánosan kiállították az assisi bazilikában. Egy üvegfalon át tekinthető meg szilikonmaszkkal fedett arca. Melegítőfelsőt és edzőcipőt visel, kezeiben rózsafüzért szorongat.
A Carlo iránti rajongás ereklyéje, esetében a szíve darabkája iránti tisztelettel is kimutatható. Ezzel – többek között – Monsignor Anthony Figueiredo járta a világot, és minden alkalommal pedánsan értesítette a vámhatóságot, hogy egy emberi szerv maradványával lépi át a határt.
Az angol pap nem sokkal a boldoggá avatás előtt költözött át Assisibe, hogy megbocsátást és feloldozást nyerjen bűneiért. Ittasan belehajtott egy terhes ügyvédnő autójába – szerencsére a hölgy súlyos sérülések nélkül megúszta az ütközést.
Figueiredo minden külföldi útja után meglepődve tapasztalta, hogy Assisiben külön, és napról napra erősödő üzletággá fejlődött ki az Acutis-imádat. Hűtőmágneseket, kulcstartókat, kapucnis melegítőket, akciófigurákat, képeslapokat és portrékat árusítottak Carlo arcmásával. Az Airbnb-lakásokat úgy hirdették, hogy Carlo sírja közelében vannak. Egy helyi tévé megszakítás nélkül közvetítette élőben a bazilikából a boldoggá avatott végső nyughelyét. Az assisi egyházmegye az idén kétmillió látogatóra számít.
A lankadatlan érdeklődés némileg érthető, hisz az ezredfordulón élt 15 éves fiú lett az első millenniumi szent.
Az Acutis-kultusz népszerűsítésének Figueiredo volt az egyik kulcsfigurája. Egy kis könyvet írt Boldog Carlo Acutis: öt lépés a szentté avatásig címmel, az öt lépést – a napi misét, gyónást, a hálaadást, a szentek tiszteletét és a jótékonykodást – pedig minden keresztény megteheti.
Országjárásai során arra figyelt fel, hogy ott fogadták a legszívélyesebben, ahol zaklatási és gyermekmolesztálási botrányok tépázták meg a katolikus egyház nimbuszát. Írországban püspökök kérték, hogy látogasson el Carlo ereklyéjével az egyházmegyékbe. „Abban reménykedtek, hogy a fiú reménnyel tölti el azt az országot és egyházát, amelyet fiatal gyermekek bántalmazása sújtott” – mondta Figueiredo.
A felszabadult nevetés
Carlo iskolatársai nem egy nagyon jámbor fiúként emlékeznek rá. Egyik legjobb barátja, Federico Oldani még azt sem tudta róla, hogy vallásos. Egy drága környéken található magániskolába jártak együtt, ahol gyorsan összehaverkodott a napbarnított, társaságkedvelő Carlóval. Osztoztak a gyors autók iránti szenvedélyükben.
Carlo édesapja egy nagy biztosítótársaság elnöke volt, a konok anyánál kissé visszafogottabb. Carlo egy hatalmas, makulátlanul tiszta lakásban nőtt fel – bentlakásos személyzettel. Federico gyermekkorában sok időt töltött ott, barátjával – a többi tizenéveshez hasonlóan – videójátékoztak és filmeket néztek.
Carlo imádta a humort. Minden héten megnézett egy olasz stand-up műsort, és sosem hagyta ki a Simpson családot. Felszabadultan szórakozott. A tanáruk egyszer tévesen ejtett ki egy latin kifejezést, aztán olasszal helyettesítette, ami nagyjából annyit jelentett: „dugd fel a seggedbe”. Carlo és Federico annyira nevetett, hogy kidobták őket az óráról.
Carlónak volt más arca is. Egyik nap az iskolában minden kamasz kakaskodni kezdett, Carlo azonban váratlanul kibökte, hogy szerinte helytelen a házasság előtti szexuális kapcsolat. A többiek ugratták, Carlo azonban annyira szorongott, hogy gyorsan ejtették a témát.
Jézusról sosem beszéltek Federicóval. A barát csak annyit tudott, hogy Carlo szülei vallásosak.
Amikor Carlo arról számolt be, hogy egy, a csodákat katalogizáló weboldalt készít, Federico ezt inkább a programozás iránti szenvedélyének tudta be, mintsem vallási ihletésnek.
Carlo Acutist utóbb – a katolikus egyház tanainak online terjesztésébenvállalt szerepe miatt – Isten influenszerének nevezték.
A futószalag
Kezdetben mindenki szent volt. A legkorábbi írásaiban Szent Pál a görög hagioi, szent jelzővel illetett minden keresztényt. Az idő múltával azonban a latin megfelelője, a sanctus kezdetben csak a mártíroknak, majd a példaértékű életet élt elhunytaknak járt. Az antik, majd a középkorban földi maradványaik közelében imádkoztak abban a reményben, hogy közelségük gyógyító erővel bír.
A pápák egyházi ellenőrzés alá vonták a hiedelem gerjesztette energiát. Már a korai szentté avatások során átvilágították a jelöltet, hírnevét és a hozzá köthető csodákat. A szentté avatás az akkori idők egyik legszövevényesebb jogi eljárása volt.
A reformáció korában a protestáns országok elvetették a szentek kultuszát. A katolikus egyház ezek után 65 évre teljesen leállította a szentté avatást.
Amikor az eljárás újra kezdődött, stratégiai célkitűzéssé vált. A spanyol szentek túlsúlya az ország domináns szerepét tükrözte az európai ügyekben.
A folyamat tovább bonyolódott, a végső döntést pedig néha több száz év elteltével hozták meg.
A szentté avatás eljárását II. János Pál pápa egyszerűsítette le. Amikor a Newsweek újságírója a nyolcvanas években meglátogatta a dikasztériumot, azt tapasztalta, hogy a testület megrendült a hirtelen fellendült hatékonyságtól.
„Gyárrá válunk itt” – morgolódott az egyik pap.
Joggal. Az eltelt három évtizedben a szentek és boldogok száma robbanásszerűen megnőtt, ami talán az egyház halványuló tekintélyének újjáélesztésére tett kísérletre utal.
Az utolsó három pápa egyenként több szentet avatott, mint középkori elődeik összesen. Ferenc pápa például egyidejűleg nyolcszáz mártírt avatott szentté.
A második csoda
Carlo Acutis szentté avatásához már csak egyetlen feltételnek kellett teljesülnie: egy azonosított második csodának.
Ez 2022. július 8-án következett be, amikor egy Costa Rica-i nő, Liliana az assisi sírjánál imádkozott, és egy hátrahagyott levélben leírta könyörgését.
Hat nappal korábban a Firenzében egyetemre járó lánya, Valeria olyan szerencsétlenül esett le a kerékpárról, hogy súlyos koponyasérülést szenvedett. Azonnal megműtötték, az orvosai azonban nem sok reményt fűztek felépüléséhez.
Az anya, Liliana titkára azonnal fohászkodni kezdett Carlo Acutishoz, a nő pedig napokkal később elzarándokolt Assisibe. A kórház már aznap arról tájékoztatta, hogy Valeria önállóan lélegzik, másnap pedig már megmozdult, és részben visszanyerte a beszédkészségét.
Tíz nappal később egy CT-vizsgálat igazolta, hogy vérzése megszűnt, augusztus derekán pedig rehabilitációs terápiára szállították.
Szeptember 2-án a gyógyult lány és anyja, Valeria és Liliana együtt zarándokolt el Assisibe, hogy hálát mondjanak Carlo közbenjárásáért.
A Szentszék tavaly májusban ismerte el a csodatételt – jelentette a Vatican News.
Ezzel minden akadály elhárult Carlo Acutis szentté avatása elől.
XIV. Leó pápa szeptember 7-én avatta szentté Carlo Acutist, vele egyidejűleg pedig az éppen száz éve elhunyt Pier Giorgio Frassatit, a La Stampa agnosztikus alapítójának fiát, akit a hit és a szeretet megtestesítőjének tartanak.