Tlltakozások, gyász, harag, bosszúvágy és ellentmondások előzik meg az e hétre tervezett újabb gázai fogolycserét. Az átadott személyek közül többnek csak a földi maradványait lehetett visszaszerezni, köztük két kisgyermekét, akik édesanyjukkal együtt haltak meg.
HIRDETÉS
A Hamász csütörtök reggel szándékozik hivatalosan is nyilvánosságra hozni a halott túszok nevét, holttestüket pedig a tel-avivi Abu Kabir-i L. Greenberg Igazságügyi Orvostani Intézetbe szállítják, ahol vizsgálatokat végeznek személyazonosságuk ellenőrzésére.
Ezzel egy időben Izrael 996 terrorizmus vádjával vagy gyanújával bebörtönzött vagy vizsgálati fogságban tartott arab személyt enged szabadon, köztük az összes nőt és fiatalkorút. A jeruzsálemi kormány engedélyezi mobilházak szállítását is a Gázai övezetbe. A Hamasz főtárgyalója, Khalil al-Hajja azt mondta, hogy hasonló feltételekkel a csoport készen áll a tűzszüneti tárgyalások újabb szakaszának megkezdésére Izraellel.
Eközben - a gyász mellett - a legnagyobb haragot az váltja ki az izraeli közvéleményben, hogy a Hamász megint úgy viselkedik, mint valamikori hatalmának csúcsán. A terrorszervezet jól érzékeli, hogy nemzetközi szinten és az emberjogi civil szervezetek körében olyan támogatást kapott, amelyek nem ítélik el a túszokkal szembeni bánásmódot.
A nemzetközi sajtó több színterén olyan hangulat övezi a túszok elengedését, mintha az valamiféle humanitárius kegy vagy irgalom jele volna. Ezen a jelenségen dühödött fel Nikki Haley volt amerikai ENSZ-nagykövet, aki szégyenteljesnek tartja a média puhító megfogalmazásait, amelyek nem nevezik a gyilkosokat gyilkosnak, a halottakat pedig meggyilkoltnak. A republikánus politikus leszögezi, hogy a Hamásznak örökre pusztulnia kell. (Ez a követelése azonos Marco Rubio külügyminiszter nézetével a terrorszervezet iránt.)
A The Jerusalem Post szemleírója szerint a szervezet mintha hozzászokott volna a tűzszünethez. Emberei élvezik a napfényt Gázában, kifogástalan friss egyenruhákban parádéznak, ahelyett, hogy kórházakba vagy alagutakba bújnának, ahogy korábban megszokták. Most ismét biztonságban érzik magukat, mintha végleg átvészelték volna a háború viharát.
Minden jel szerint a Hamásznak az lenne előnyös, ha a tűzszünet minél tovább húzódna, lehetővé téve az újraszerveződést, és felhasználva azt a zsaroló pozíciót, amit 2023 októberében begyűjtött. Ez a felfogás nincs tekintettel a gázai lakosság nyomorúságára, bár nem is újdonság a terrorszervezet politikájában, ami propagandafegyverként forgatja a háborútól másfél éve szenvedő civilek tragédiáját.
A terrorszervezet arra is számít, hogy a csúcsponton lévő amerikai-izraeli kapcsolatok idővel gyöngülhetnek, ha Trump elnök nem látja azt a gyors előrelépést, amit meghirdetett és ami a kedvére volna. Ennek még nincs konkrét jele, de ha ismét toporgás állna be, akkor Washington figyelme más területek felé fordulhat, enyhítve a Hamászra nehezedő nyomást.
A Bibas család története mindenkit felkavart Izraelben
A mostani fogolycsere során a legnagyobb figyelem az izraeli-argentin Bibas család tragédiájára irányul, amelynek férfi tagját, Yardent külön tartották fogva feleségétől, Shirintől és két kisgyermeküktől, Arieltől és Kfirtől. A férfit úgy engedte szabadon a Hamász, hogy nem tájékoztatta a családja sorsáról, sőt csak odahaza értesült róla.
Ennek ellenére vele is eljátszatták a színpadi szerepet, ahogy kézhez veszi "szabadulólevelét".
A fogolycsere zajában megszólalt Ali Khamenei ajatollah is. Iráni fő vallási vezetője azt mondta a bűncselekményekért felelős egyik terrorcsoport főtitkárának (Palesztin Iszlám Dzsihád, PIJ), hogy "az a mód, ahogy az elfogott cionistákkal foglyokkal bánik az Ellenállás, az nagyszerűségét demonstrálja a világ szemében." (A főpap azt nem részletezte, hogy a meggyilkolt kisgyermekek mitől nevezhetők "cionistának".)
A Hamász szerint Izrael ma kevésbé kemény ellenfél, mint korábbi történelmében volt
Seth J. Frantzman közel-keleti szakértő szerint a Hamász abból indul ki, hogy a korábbi évtizedekben az izraeli vezetők soha nem hagyták volna, hogy a kibucokat lerohanják, katonáikat pedig fogságba hurcolják. A terrorszervezet olyan pozícióból konzultál támogatóival Dohában, amely szerint a változó világrend azt is jelenti, hogy Izrael már nem az, ami egykor volt.
Régebben például elképzelhetetlen lett volna, hogy a kormány legitimáló tárgyalásokat folytasson és alkudozzon bármelyik terrorszervezettel. Az elemző szerint az izraeli tábornokok korábbi generációi gyorsan legyőzték volna a Hamászt.
Azok a nemzedékek hat nap alatt megnyerték az 1967-es háborút, és gyorsan végeztek erős ellenfeleikkel a Jom Kippuri háborúban is. Ezeket a győzelmeket jelentős területi nyereségekkel is tetézték, és tartós békeszerződésre kényszerítették két hagyományos ellenségüket, Egyiptomot és Jordániát. Ezek olyan megállapodások voltak, amelyek mindmáig Izrael biztonságának alappillérei, és kisebb döccenőkkel működnek is.
A "Régi Gárda" sorozatban szembesült terrorfenyegetésekkel is, és ezeket is hatékonyan és gyorsan kezelte. Például amikor a terroristák túszul ejtettek embereket Entebbében (Uganda, 1976 július), Izrael nem várt hónapokig, hanem azonnali mentőakciót rendelt el, amit sikerrel végre is hajtott, egy 3 400 kilométerre fekvő ellenséges területen.
Hasonlóan merész lépés volt a PFSZ vezérkara ellen elrendelt légitámadás Tuniszban, 1985 októberében. A Wooden Leg-nek nevezett akcióban megölték a palesztin szervezet 76 vezetőjét, kivéve Jasszer Arafat Fatah-vezetőt, aki nem tartózkodott a főhadiszálláson a támadás időpontjában.
A terrorszervezet viszont most azt feltételezi, hogy a meghirdetett szlogenek ellenére Izrael nem is nagyon akarja eltávolítani őket Gázából, mert Jeruzsálem jobban fél a Palesztin Hatóságtól, mint a Hamásztól. Ezért úgy gondolják, hogy Izraelnek is érdeke a tűzszünet fenntartása, azért is, mert haza akarja vinni az összes túszt.
Közben a Hamász Kairóval próbál lepaktálni arról, hogy egyiptomi és katari tőkével és nehézgépekkel kezdjenek neki Gáza újjáépítésének. Ennek átlátható célja, hogy éket verjen Egyiptom és az USA közé, mivel Trump elnöknek merőben más elképzelései vannak a térség további sorsáról.
A Hamász nyilván minden eszközzel akadályozni fogja Donald Trump tervét, amely "bontási területnek" tartja Gázát, amit az ott élő embereknek el kell hagyniuk. Ezzel szemben a Hamász elemi érdeke a lakosság helyben maradása, és hogy az újjáépítési munkát ő felügyelje, és senki más. Itt megjegyzendő, hogy a korábbi évek izraeli légitámadásai után sem engedte meg a Hamász senkinek a közreműködést, így a Palesztin Hatóságnak sem, hanem maga végezte el, katari tőke és szaktudás felhasználásával.
A legújabb fogolycsere után a Hamász fő problémája az lesz, hogy Izrael kevésbé lesz hajlandó folytatni a tűzszünetet, ha a terrorszervezet holttesteket ad át, miközben még élő túszok várnak a sorsukra. Ezért megpróbál majd megbizonyosodni arról, hogyan képes tovább haladni úgy, hogy közben ne kényszerítse Izraelt a harc folytatására. Erre már nem sok ideje van, mert a tűzszünet első szakasza a tervezés szerint március 1-jén véget ér.
Ezután egy új szakasznak kell kezdődnie, amely mindkét fél részéről további rugalmasságot követelne. A fő kérdés az, hogy a Hamász meddig teheti még próbára a jeruzsálemi kormány türelmét, és Izrael közvéleménye beéri-e a „soha többé” szlogennel.
Egyáltalán nem zárható ki az a veszély sem, hogy az önbizalmát visszaszerzett Hamász megkísérel egy újabb zsidóölő akciót, mivel kijelentéseiben egyre magabiztosabb, és a nemzetközi közvéleményben sem érzékeli az elutasítást. A szervezet propagandavideói Jahja Sinwar gázai parancsnok megölése után azt hirdették, hogy a vezér meghalt, de a szelleme továbbra is útmutató.
Megtörténhet ezért, hogy ha elfogynak a túsz-kártyák, akkor új játszmát kell kezdeni. Annak ellenére is, hogy az amerikai elnök a poklok elszabadulását helyezte kilátásba, de nem mondta meg, hogy ez jelentheti-e a közvetlen amerikai katonai beavatkozást a konfliktusba.