Túlélni Trumpot! Irán és a Hamász időhúzással, megtévesztéssel és átszervezéssel készül
Az amerikai elnök vélhetően Irán ellen tartogatja a nyomásgyakorlás legkeményebb eszközeit, amit Teherán időhúzó békeajánlatokkal próbál megfékezni. Ha ez sikeres, akkor legfontosabb csatlósa, a Hamász is túlélési esélyhez juthat.
HIRDETÉS
Február 12-re virradóan rendkívüli ülést tartott az izraeli kabinet, hogy tisztázza, milyen lépéseket tesz, ha a gázai terrorszervezet nem adja át az összes fogságában lévő túszt. Ha ez így történne, akkor a legnagyobb valószínűség szerint a harcok a korábbinál is nagyobb intenzitással kiújulnak, és az övezetbe nem fog eljutni semmilyen humanitárius segély vagy egyéb szolgáltatás sem (víz, áram, készpénz).
Időközben a Hamász bejelentette, hogy az elmúlt napok huzavonái után és a korábbi megállapodásnak megfelelően szombaton szabadon enged három túszt. Ez átmeneti enyhülést hozhat a hét eleji feszült hangvételhez képest, bár a túszválságot még nem zárja le.
Mi az amerikai Irán-stratégia lényege?
A novemberi elnökválasztás után azt prognosztizáltuk, hogy a megválasztott elnök olyan gazdasági presszió alá akarja helyezni Iránt, ami megfosztja a további nukleáris fegyverkezés lehetőségét, és elragadja tőle azt a szerepet, melyet az utóbbi 20 évben játszott a Közép-Közel-Keleten. Ez az elgondolás kezd formát ölteni.
A teheráni papi rezsim 1979 óta történelmének leggyengébb pontján áll, ami döntő lehetőséget kínál az Egyesült Államok és regionális szövetségesei számára (Izrael, Jordánia, Szaúd-Arábia, Emírségek). Előbb el kellett könyvelnie libanoni terrorseregének összeomlását, majd szinte egy perc haladék nélkül szembesült legerősebb regionális szövetségesének, Bassár Al-Aszad szíriai elnöknek viharsebes bukásával.
Bezárultak az Irakon keresztüli fegyverszállítási útvonalak, és jelen állás szerint a jemeni húti zsoldosok akcióira sem építhet. Mindezt megkoronázza, hogy végpusztulás előtt áll a gázai Hamász is, különösen akkor, ha nem teljesíti az USA és Izrael összes túsz-követelését.
Az év során Teherán elveszítette a Síita Tengely vezéralakjait is, így Iszmáil Hanije Hamász-elnököt, Jahja Sinwar gázai parancsnokot, és Mohammed Deifet, az október 7-i terrortámadás főmérnökét. A legsúlyosabb veszteségnek Hasszán Naszrallah Hezbollah vezér halála tekinthető. Ehhez kapcsolódott a tavaly őszi 'csipogó-művelet', amely Hezbollah aktivisták százait ölte meg vagy nyomorította meg.
A robbanássorozatban megsebesült Hezbollah-tagok minap Büszkeség-menettel emlékeztettek a tömeges akcióra, tolókocsikon járva Bejrút utcáit.
A történelminek mondható, alig pár hetes folyamat olyan gyorsasággal és előre nem kalkuláltan zajlott, hogy a korábban hiperaktív iráni diplomácia megbénult, és gyakorlatilag teljesen kikerült a nemzetközi fókuszból. Ebben némi szerepet játszhatott Ebrahim Raiszi elnöknek és külügyminiszterének tavalyi tragikus helikopterbalesete, ami sok energiát vont ki a korábbi aktivitásból.
Most vagy soha?
A gyengélkedő iráni gazdaság láttán a Trump körül nyomuló elemzők és stratégák szerint ezt a pillanatot nem szabad eltékozolni, mert páratlan lehetőséget kínál Irán ambícióinak végleges letörésére, mielőtt a rezsim megtalálná a talpra állás valamilyen lehetőségét.
A mélyen berendezkedett síita elnyomó papi rezsim esetében hiba volna pánikról, kétségbeesésről vagy káoszról beszélni, de az erős nyugtalanság megfelelő kifejezés lehet. Visszatérhet a professzionális szinten bemutatott mézesmázos iráni diplomácia, és vele az a páratlan időhúzásos taktika, amit a bécsi nukleáris tárgyalásokon gyakoroltak, és amivel éveken át orruknál fogva vezették nem csak az amerikai és nyugati feleket, de az oroszokat is.
Teherán máris olajágat lenget, és állítólag hajlandó tárgyalni nukleáris programjáról is. Mohammad Dzsavad Zarif, Irán stratégiai ügyekért felelős alelnöke a hét elején nyilvánosan sürgette Trumpot a diplomáciai tárgyalások újraindítására.
„Remélem, hogy ezúttal [Trump] komolyabb, koncentráltabb és reálisabb lesz” – jelentette ki a teheráni alelnök, arra utalva, amikor 2018-ban Trump egyetlen húzással sutba vetette a korábban megkötött nukleáris alkut a Nyugattal (JCPOA).
Az új diplomáciai nyitány vélhetően valamilyen stratégiai manőver az időnyerésre, mert Irán attól tart, hogy Trump nemcsak visszaállítja a 9 év előtti megsemmisítő gazdasági szankciókat, és ha még az sem elég, akkor valószínűleg támogatni fogja az izraeli katonai fellépést Irán nukleáris létesítményei ellen.
Ezt a lehetőséget húzza alá a The Wall Street Journal jelentése, amely szerint az amerikai hírszerző ügynökségek a Biden-kormány utolsó napjaiban arra a következtetésre jutottak, hogy Izrael még az idén jelentős csapásokat fontolgat az nukleáris létesítmények ellen, kihasználva Irán gyengeségét. A vélekedések szerint ennek Donald Trump nem áll az útjába, szemben Joe Bidennel, aki korábban határozottan felkérte Izraelt, hogy tartózkodjon a kritikus akcióktól.
Ezt Benjámin Netanjahu miniszterelnök be is tartotta, annak ellenére, hogy vitába keveredett emiatt a vezérkarral és a koalíciós partnerekkel. A miniszterelnök középtávon valószínűleg arra számított, hogy Trump hivatalba lépésével az amerikai óvatoskodás úgyis enyhülni fog Iránnal szemben, és a zöld lámpa ki fog gyulladni.
A mollahok újjáéledt érdeklődése a tárgyalások iránt azt jelenti, hogy nem tervezik feladni nukleáris ambícióikat, hanem trükknek használják Trump elnökségének túlélésére. A tárgyalások lehetősége a rezsim számára azt kínálná, hogy megakadályozzák Trumpot a nukleáris program végleges megszakításában.
Az Egyesült Államok ezzel ismét Irán csapdájába esne, mert eközben a papi rezsim alapvető ideológiája rendületlen, és valószínűleg nem is fog változni. A rezsim továbbra is az antiszemitizmus és Amerika-ellenesség megingathatatlan alapjaira épül, mondja a CIA jelentése: azaz „a Kis Sátán (Izrael), majd a „a Nagy Sátán (USA) legyőzésére”. Ezeket az alapvető meggyőződéseket semmilyen diplomáciai megállapodás nem módosítja, és Irán stratégiai célja változatlanul az iszlám forradalom exportálása.
Eddig bevált a taktika
Teherán számára az időnyerésre játszó tárgyalási metódus kifizetődött. Irán néhány éven belül sikeresen megállapodott az Obama-kormányzattal, amely pénzügyi segélyt, diplomáciai legitimációt és az atomfegyver lehetőségét biztosította számára.
Barack Obama elnök hivatalba lépésekor Irán gazdasági a padlón fetrengett a Bush-kormányzat szigorú szankciói miatt. Obama azonban a nyomás fenntartása helyett feloldotta a szankciókat, és dollármilliárdokat juttatott vagy hagyott befolyni Irán gazdaságába. Az égből pottyant pénzügyi enyhülés tette lehetővé Teheránnak, hogy ellássa regionális proxycsoportjait és folytassa a nukleáris dúsítás folyamatát.
A döntés végzetes következménye 2023. október 7-én váltak világossá, melyet a libanoni Hezbollah csapásai kísértek. Ebben az időszakban a felbátorodott Irán - történelmében először, majd másodszor is - ballisztikus rakétákat indított Izrael ellen, bár sikertelenül.
Az iráni rezsim most tesz egy kísérletet, hogy megismételje az Obamával és Bidennel folytatott hosszadalmas tárgyalások sikerét, amivel ismét időt, pénzt és legitimációt nyerne, valamint megóvná nukleáris programját. A teheráni ajánlat egy négyéves tárgyalási folyamatba rángatná bele Trumpot, és "kibekkelné", amíg ki nem lép hivatalából.
A nukleáris fegyverek birtoklása minden rezsim számára védőpajzsot biztosít a külföldi beavatkozásokkal szemben, csökkentve a megtorlástól való félelmet. Ennek fényében semmilyen diplomáciai erőfeszítés – szerkezetétől függetlenül – nem fogja meggyőzni Iránt arról, hogy önként mondjon le nukleáris ambícióiról.
A Nagy Kérdés tehát az, hogy a Trump-adminisztráció hagyja-e kizökkenteni magát a meghirdetett cselekvési iránytól, esetleg amiatt, mert túlterheli a Kínával és Oroszországgal való konfliktus.
A Hamász helyzete sokkal szorultabb, mint Iráné
Nem csak azért, mert az amerikai kormány a gázai terrorszervezet teljes felszámolását jelezte előre, hanem mert ennek elhárítására hiányozni fognak a korábban szerzett bőséges juttatások. A Trump-kormány intézkedése az USAID segélyügynökség átvilágítására egymilliárd dollárnál is több forrástól fosztja meg a Hamászt, és kétségessé váltak az ENSZ UNWRA szakosított szervezetén átmosott vagy eltérített juttatások is.
A terrorcsoport és katonai vezetőinek elveszítéséhez hozzá kell számolni a Philadelphi folyosóként ismert utánpótlási útvonal bezárulását, valamint a Kataron keresztül érkező készpénzellátás kiszáradását is.
Ezeknél is nagyobb gondot jelent a harcba vethető káderállomány fogyása
Izraeli értékelések szerint a 2007 óta aktív és több ütközetben vagy bonyolult terrorakciókban tapasztalatot szerzett Hamászfegyveres mintegy 80%-a elpusztult a gázai csatározásokban, és utánpótlásuk erősen kétséges.
A terrorcsoport kádereit személy szerint is nyugtalaníthatta Marco Rubio amerikai külügyminiszter nyilatkozata, amit szenátusi meghallgatása előtt tett, és olyan vadállatoknak nevezte őket, akiket 100 százalékig fel kell számolni.
További veszteséget jelenthet, hogy - amerikai nyomásra - a Palesztin Hatóság felülvizsgálja a terroristáknak és családtagjaiknak küldött juttatásokat, amelyek "Fizess a gyilkolásért!" (Pay for Slain) néven ismeretesek. Mahmúd Abbász palesztin vezető bejelentése szerint a Hatóságnak nyújtott segélyeket egy új alapba helyezik el, amibe a Washingtoni kormánynak belelátása és hozzáférése lesz. Ez a lépés nagyban csökkentheti a terrorista tevékenységek anyagi motivációit, és nem jutalmazza annak elkövetőit.
A The Jerusalem Post áttekintése szerint a Hamásznak komoly aggodalomra ad okot a fiatal gázaiak kivándorlására a Gázai övezetből, mivel ez a nemzedék lakosság alkotja a a terrorcsoport erejének magját – derül ki az IDF által lefoglalt és a Meir Amit Hírszerzési és Terrorizmus Információs Központ (MAITIC) által nyilvánosságra hozott dokumentumból.
Egy felmérés kimutatta, hogy a gázai fiatalok 44%-a fontolgatja a kivándorlást, főként gazdasági okokból. A MAITIC által közzétett és „Illúziót kergető fiatalok” című dokumentum, amelyet a Hamász Hán Júnisz Brigádja írt, a kivándorlást a csoport hatalmát fenyegető súlyos fenyegetésként írja le.
„Még ha Trump terve nem is valósul meg, a rafahi és további határátkelőhelyek megnyitása jelentős kivándorlási hullámot indíthatnak el a Gázai övezetből, tekintettel a kiterjedt pusztításra és a jövővel kapcsolatos bizonytalanságra” – értékelték a terrorszervezet szakértői. Jelenleg az egyetlen megoldásnak a megmaradt erők átszervezése látszik, ami viszont időt igényel, valamint azt, hogy Izrael ne tudja megzavarnia a bonyolult műveletet, aminek ki kellene terjednie Gáza egészére.