Továbbra is főként találgatások léteznek arról, hogy mi lehet Donald Trump terve az orosz-ukrán háború lezárására. Nincs hír arról, hogy az új elnök előre küldött embere elért-e bármilyen részleges haladást ahhoz, hogy a tárgyalásokat meg lehessen kezdeni.
HIRDETÉS
December közepén ismertettük a Foreign Policy elemzését arról, hogy vajon miféle megoldási javaslat lehet Donald Trump tarsolyában, miután többször is állította, hogy '24 órán belüli' megoldás van a birtokában az orosz-ukrán háború lezárására. Az eszmefuttatás lényege az volt, hogy Trump esetleg NATO-tagságot kínál fel Ukrajnának, de cserébe területi engedményekre akarja rábeszélni.
Ugyanakkor azóta Trump nem rukkolt bármilyen értékelhető javaslattal vagy akár csak vázlattal arról, hogy mik az elképzelései. Nem segíti a tisztábban látást az sem, hogy beiktatási beszédében távlati célok között Ukrajna és Oroszország szóba sem került, míg a Mexikói-öböl átnevezése és főként Panama birtokba vétele sokkal inkább.
Egyelőre annyit tudhatunk, hogy az elnök már korábban egy különleges megbízottat menesztett tárgyalónak, hogy kipuhatolja egy esetleges békekötés esélyeit, és felmérje a két fél igényeit. Arról nincs hír, hogy Keith Kellogg tábornok elért-e már valamilyen előzetes eredményt és egyáltalán kikkel tudott nem csak találkozni, de érdemben tárgyalni is.
Ha Trump szemszögén túlról nézzük, akkor egy végtelenül magabiztos Oroszországot látunk, akinek nehéz lesz olyan ajánlatot tenni, amire felkapja a fejét. Az orosz fél nem szorul amerikai támogatásokra, és egyelőre viseli a szankció politikák csapásait is. Ezzel szemben a másik oldalon egy katonailag és gazdaságilag kimerülő Ukrajna áll, akinek ellenben létkérdés a nyugati, és elsősorban az amerikai segítség folytatódása.
Eközben Kijevre egyre nagyobb egyre nagyobb nyomás nehezedik a szövetségesek részéről, hogy tanúsítson 'rugalmasságot' a béke feltételeit illetően, noha eddig senki nem állított össze olyan bakancslistát, ami ezt a rugalmasságot részletezné.
A Kreml - többszöri állítása szerint - készen áll a tárgyalásokra, engedményeket fog követelni Ukrajnától, de ezeket széles körben elérhetetlennek tartják. Maga az elnöki hivatal is többször visszatáncolt a tárgyalásos ígéretektől, például amikor Zelenszkij ukrán elnök távozását nevezték meg a megegyezés alapfeltételéül.
Oroszország szilárd makacssága felpörgeti azokat a találgatásokat, amelyek szerint Putyin elnök meg akarja hosszabbítani a konfliktust, amely 2024-ben a javára fordult. Az Euronews is arra következtetett korábban, hogy Oroszország hadigazdálkodásra való tartós berendezkedése is egy elhúzódó háború szándékának a jelzése.
A vereségek arra kényszeríthetik Zelenszkijt, hogy engedményeket tegyen - de mit és mennyit?
Ukrajna célja, hogy biztonsági garanciákat szerezzen az Egyesült Államoktól, és még az idén véget vessen az Oroszországgal vívott háborúnak – mondta Volodimir Zelenszkij elnök január közepén az olasz Rainews24 hírtelevíziónak, kifejezve reményét, hogy Washington nyomást fog gyakorolni a Kremlre. Ez mérföldes eltávolodás Zelenszkij korábbi elutasító hozzáállásától, amikor a 2022-es jelentős katonai ellentámadás sodrásában megtiltotta a tárgyalásokat Vlagyimir Putyin elnökkel.
Azóta viszont a csatatér dinamikája megfordult. Ukrajna 2023 nyári offenzívája elmaradt a várttól, közben pedig Oroszország folyamatosan erősödött, fegyverkezett és átszervezte erőit 2024 során. Még Kijev behatolása a Kurszk régióba sem tudta megállítani Moszkva donyecki előre nyomulását.
Petro Olescsuk ukrán politikai elemző szerint Kijev retorikájának megváltozása egyben tárgyalási pozíciójának gyöngülését is tükrözi, noha fokozta az oroszországi olajraktárak, gyárak és katonai célpontok elleni támadásokat. Trump - vélhetően - nem látja értelmét, hogy bármi áron megvédje Ukrajna területi integritásár, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy át akarná engedni az országot Putyinnak, vagy hogy elfogadná a Nyugat katonai vereségét, ami felmérhetetlen presztízsveszteséggel járna" - mondja a szakértő, utalva egyaarán az Egyesült Államokra, a NATO-ra és az Európai Unióra.
Az orosz infrastruktúrát ért fájdalmas ütések lehetnek aduk a tárgyalási játszmában, de kisebb értékűek. A kurszki műveleteknek nem lesz döntő súlya az Ukrajnán belül frontvonalak stabilizálásában.
Októberben Zelenszkij bemutatta Győzelmi tervét az ukrán parlamentnek, amely felvázolta Kijev tárgyalási álláspontját:
- Ukrajna hivatalos meghívása a NATO-hoz;
- a védelmi képességek megmegerősítése, beleértve az orosz területek nyugati fegyverekkel való csapásának engedélyezését és a légvédelmi rendszerek fejlesztését,
- nem nukleáris elrettentő rendszer létrehozása Oroszország ellen,
- nyugati befektetők Ukrajnába vonzása és Oroszország elleni szankciók fokozása,
- ukrán csapatok telepítése Európába, csökkentendő a háború utáni amerikai függést.
A győzelmi terv nem vert hullámokat és nem nyert széleskörű elismerést sem az amerikai, sem az európai partnerektől. A terv iránti közöny arra figyelmeztette Zelenszkijt, hogy második legnagyobb támogatója, az Európai Unió olyan belső változásokat él át, amikor jelentős erők kételkednek, vagy egyenesen ellenzik a háborús támogatásokat. Ezért Zelenszkij következő vázlata valószínűleg már kompromisszumos pontokat is tartalmaz majd.
A The Financial Times szerint Kijev formálisan elutasítja a területátengedés gondolatát, de fontolóra veheti a katonai erőfeszítések feladását - ha cserébe biztonsági garanciákat kap. Zelenszkij közelmúltbeli beismerése szerint Ukrajnának nincs ereje, hogy erőszakkal visszafoglalja a Krímet és a Donbászt, ami még inkább rávilágít a pragmatikusnak nevezett stratégiai váltásra.
Decemberben az ukrán elnök már úgy fogalmazott a NATO vezetőinek, hogy bár továbbra is elkötelezett az Oroszország által az elmúlt évtizedben elfoglalt földek visszaszerzésére, hiányzik a munkaerő, a fegyverzet és a nyugati támogatás ennek eléréséhez.
Az új stratégia arra kéri szövetségeseket, hogy katonai és diplomáciai téren egyaránt erősítsék meg Kijevet, hogy Oroszországot tárgyalóasztalhoz lehessen kényszeríteni. Nem csak nyugati diplomaták, de ukrán tisztviselők is egyre inkább arra a nézetre jutnak, hogy a betartható biztonsági garanciák alapot nyújthatnak egy olyan egyezséghez, hogy az oroszok de facto és de jure (ténylegesen és jogilag) megtartják az elfoglalt ukrán terület egészét, vagy annak kialkudott részeit.
Moszkva viszont az egészet akarja, mert győztesnek tartja magát, aki mindent visz. A The Moscow Times által megkérdezett szakértők úgy vélik, hogy a háború vége nem a Nyugat és Kijev, hanem sokkal inkább a Kreml álláspontjától függ. Moszkva a jelek szerint nem siet az ellenségeskedés leállítására, és ragaszkodik azokhoz a követelésekhez, amelyeket viszont Kijev tart elfogadhatatlannak.
Milyen feltételekkel hajlandó tárgyalni Putyin?
Az invázió korábbi szakaszában Oroszország rendre elkerülte háborús céljainak világos meghatározását, és helyette olyan homályos kifejezéseket hangoztatott, mint Ukrajna „nácitlanítása” és „demilitarizálása”.
Tavaly júniusban azonban, a számára kétségtelenül kedvezőbb katonai helyzet birtokában az orosz elnök konkrét követeléseket fogalmazott meg.
- Ukrajnának teljes mértékben ki kell vonnia erőit Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régióból, lehetővé téve Oroszország számára, hogy biztosítsa területi nyereségét, és átvegye ezek teljes katonai ellenőrzését,
- Kijevnek hivatalosan fel kell adnia NATO-tagsági törekvéseit,
- a Krím, Szevasztopol és más kelet-ukrajnai annektált területek oroszországi státuszát nemzetközi szerződésekben kell elismerni, valamint
- az Oroszország elleni szankciókat fel kell oldani.
Az orosz elnök azt is állította, hogy Moszkva kész lenne akár „már holnap” tárgyalni, és azonnal tűzszünetet rendelne el, ha Kijev elkezdi kivonni csapatait az említett területekről.
Túl azon, hogy az új orosz feltételekbe Kijev valószínűleg sosem fog beleegyezni, a javaslatok amúgy is inkább tárgyalási-időhúzási trükknek tekinthetők, mondja Vlagyimir Feszenko ukrán politikai elemző. Szerinte „valószínűbbnek tűnik a háború folytatása párhuzamos tárgyalások mellett. A fegyverszüneti megállapodás lehetségessé válhat, ha katonai patthelyzet áll elő, és mindkét fél belátja, hogy a győzelme lehetetlen, vagy túl nagy pusztulással jár”.
(Megjegyzendő, hogy ilyen formula legutóbb a vietnámi háború végén létezett, amikor mindkét hadviselő félig győzelemre, félig vereségre állt. Ukrajna esetében azonban a frontvonalak nem mutatják ilyen patthelyzet jeleit.)
A katonai elemzők emellett rendre hangoztatják, hogy Trumpnak és csapatának a fókusza elsősorban Kínára irányul majd, ami rendkívül kedvező Putyinnak, mert enyhíti vagy szétszórja a rá nehezedő nyomást. Emellett számolhat azzal is, hogy Amerika fegyverkapacitásai sem végtelenek, a ha növelni akarja kapacitásait a Távol-Keleten, az óhatatlan takarékosságot feltételez Ukrajna felé, főként a légi- és rakétatechnikai eszközökben.
A Kreml a kulisszák mögött udvarol Trumpnak, miközben külpolitikai retorikája az Egyesült Államok szövetségeseit döngeti
Az elmúlt év során az orosz erők több mint 2660 négyzetkilométert foglaltak el, ami valamivel nagyobb, mint Nagy-Moszkva, és többszöröse a 2023-ban megszállt elfoglalt területnek. Putyin csapatai közelednek Pokrovszk létfontosságú logisztikai központjához – aminek elfoglalása utat nyithat az egész donyecki régió ellenőrzése felé –, és nem állnak messze Dnyipropetrovszk régió határaitól, melyet eddig érintetlenül hagyott az ellenségeskedés.
„A Kreml azt is kijelentette, hogy a tárgyalások csak azután kezdődnek meg, hogy a Kurszk régiót teljes mértékben visszakapják vagy visszaszerzik az ukrán ellenőrzés alól. Ha nem, akkor az ellenségeskedés folytatódni fog, és a kurszki katonai akciók újabb akadályt jelenthet a tárgyalások megkezdésében” – mondja Fesenko.
Csekély az esélye annak, hogy 2025-re véget ér a háború – mondja Mihail Komin politológus, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának vendégkutatója. „Putyin történelmi küldetésének tekinti a lojális (báb)kormány megteremtését Ukrajnában, ezért 2025-ben az lesz a célja, hogy fenntartsa a nyomást a csatatéren, és további előnyökről tárgyaljon Oroszország javára Trumppal, például egyes szankciók feloldásáról – mondta Komin.
Trump ambíciói Ukrajna kapcsán
Az említett Volodimir Feszenko elemző szkepticizmusát jelzi azzal kapcsolatban, hogy lesz-e egyáltalán Trump-terv. „Sokan, akik részletesen tanulmányozták Trump eddigi nyilatkozatait és lépéseit, úgy látják, hogy intuitívan, előre meghatározott stratégia nélkül tárgyal. Eddig csak ötletgyűjteményt láttunk. Ez nem béketerv, hanem összefüggéstelen javaslatok sorozata, amelyeket Trump csapata támogatni fog, és amelyek közül néhány meg is valósulhat, de kis eséllyel”.
A The Wall Street Journal által ismert tárgyalási pontok sorozata magában foglalja:
- a frontvonalak befagyasztása jelenlegi helyzetükön,
- Ukrajna NATO-tagságának 20 éves felfüggesztése,
- demilitarizált övezet létrehozása európai békefenntartókkal;
- az Egyesült Államok fegyverszállításainak folytatása Ukrajnába, Oroszország elrettentésére.
Ki ülhet a döntő asztalnál?
Kína jelenléte egyelőre egyik fél terveiben sem szerepel, és kétséges az is, hogy Moszkva elfogadná-e az Európai Unió részvételét, mivel akkor három ellenféllel kellene szembe néznie. Az európai vezetők valószínűleg nem fogadnának el olyan egyezséget, amiből Ukrajnát kihagyják, és a Kreml akkor beszorított helyzetbe kerülni. Putyin számára ígéretesebb a Trumppal való direkt egyezkedés, és az amerikai elnök sem híve a sokoldalú vitatkozásoknak.
Kérdés, hogy milyen súllyal esik latba Trump csapattagjainak véleménye, és ezek mennyire hatnak az elnökre. Leendő nemzetbiztonsági tanácsadója, Mike Waltz általában bírálja Oroszország invázióját, viszont floridai képviselő korában az Ukrajnának nyújtott pénzügyi és katonai segélyek ellen szavazott.
Marco Rubio leendő külügyminiszter az ukrajnai háború mielőbbi befejezése mellett érvel, de kongresszusi meghallgatásán a támogatások folytatását ígérte. Tulsi Gabbard - Trump ellentmondásos választottja a nemzeti hírszerzés élére - Oroszországnak tetsző nézeteket fogalmazott meg. Az új washingtoni kabinet belső véleménye tehát erősen vegyes. A három befolyással bíró szereplő, Waltz, Rubio és Kellogg nem tartják reális célnak a megszállt területek, köztük a Krím visszaszerzését.
A tervről nem láttak napvilágot további részletek, így a szakértők azt találgatják, hogy Trump végül melyik felet részesíti előnyben. Esélyes lehetőség, hogy az elnök annak alapján fog cselekedni, hogy melyik fél az erősebb az adott időpontban.
Ha így lesz, akkor Trump békeképlete nem felel meg a tisztességes nemzetközi jogi megoldás kritériumainak, hanem az erősebbet részesíti előnyben, és ez Putyin álláspontjához áll közelebb. Ez a feltételezés is oka annak, hogy mindkét fél igyekszik a legtöbb zsetont összegyűjteni a döntő asztalhoz, hogy legyen miből fizetni az ellenfél emeléseit, illetve legyen miből finanszírozni a kisebb veszteségeket.