Más-más okból néhány hónapja a világ még nem sokat tudott a brutalista építészeti stílusról és ,,jeles képviselőjéről" Tóth Lászlóról. Most mégis A brutalista 2025 legjobban várt filmje.
HIRDETÉS
A brutálisan hosszú, 3 és fél órás epikus művet már egyszer láthatta premier előtt a magyar közönség a Budapesti Nemzetközi Filmfesztiválon, rendszeresen pedig január 23-án kerül a mozikba.
Az amúgy is jelentős érdeklődést tovább tüzelte, hogy A brutalistát hét kategóriában is Golden Globe-ra jelölték. A rendező Brady Corbet, a főbb szerepeket játszó Adrien Brody, Guy Pearce és Felicity Jones is jelölést kapott, de szintén esélyes a díjra a film forgatókönyve és eredeti zenéje is. A brutalista emellett a legjobb filmdráma díját is elviheti a Golden Globe-on.
Nem magyar film, de magyar világsiker
Azon kívül, hogy a történet középpontjában egy magyar építész áll, a mozinak számos magyar vonatkozása van. A legtöbb jelenetet Magyarországon forgatták, a társproducer Petrányi Viktória, a vágó pedig Jancsó Dávid volt. Rajtuk kívül pedig rengeteg neves magyar szakember dolgozott a 7 éven át készített alkotáson.
Nem Bródy
A legmagyarabb vonatkozás mégis maga az Oscar-díjas főszereplő, Adrien Brody. Édesanyja, Sylvia Plachy még Budapesten született egy gazdag, magyar-cseh zsidó családba. A nagypapa gyártotta a német Brunsviga számológépeket, de az üzemet 1949-ben államosították. 1956. december 10-én, egy hónappal a magyar forradalom leverése után, a 13 éves Sylvia egy lovaskocsiban elrejtőzve lépte át családjával az osztrák határt. Két évvel később a család New York Queens negyedében telepedett le. 1963-ban kapta meg amerikai állampolgárságát. Adrien 10 évre rá született. Édesanyja mindig próbálta magyarra tanítani, de a nyelvtudása sohasem lett kiváló.
Származása mégis sokat segített karrierjében. Bár már 1989 óta játszott hollywoodi filmekben, a valódi sikert Roman Polanski 2002-ben bemutatott holokauszt drámája, A Zongorista hozta el számára. Ebben egy szegény lengyel zsidó zongoristát játszott. Mindezt úgy, hogy édesapja lengyel, nagyapja pedig cseh zsidó volt. A szülői gyökerek azonban most jöttek neki a legjobban. A brutalista több jelenetében ugyanis magyarul is megszólal.
A kompromisszumot nem ismerő látnok bevándorló
A brutalista a 81. Velencei Filmfesztiválon debütált, ahol a Variety filmkritikusa, Owen Gleiberman így írta a filmről:
Anélkül azonban, hogy spoilereznénk, azt elárulhatjuk, hogy a film ennél sokkal többről szól. Antiszemitizmusról, beilleszkedésről, féltékenységről, hűségről és arról, hogy a tehetség megzabolázhatatlan.
A különleges képi világ annak is köszönhető, hogy a filmet egy évtizedek óta elavult technikával vették fel, úgynevezett 35 mm-es VistaVision formátumban. Hollywood már nagyon rég nem mert ehhez az eszközhöz nyúlni. A képsorok mégis így tűnnek húsbavágóan autentikusnak.
A Brutalista olyan, mintha Francis Ford Coppola green box nélkül készítette volna el a Megalopolist. Ez is egy amerikai eposz. Egy látnok építész odüsszeiája a csúcsról a mélybe, majd vissza. Megmutatja a nézőknek, hogy mindenhez pénz és támogatás kell. Egy épület felhúzásához épp úgy, mint egy film elkészítéséhez. Végső soron az alkotás szabadsága és a kereskedelmi érdek feszül egymásnak. A Brutalista egy olyan film, amit csak nagy vásznon szabad megnézni, és lehetőleg nem a délutáni matiné alatt.
Tóth életébe egy hajón csatlakozhatunk be, amint bevándorlóként elsőként látja meg a Szabadság-szobrot. A Magyarországon elismert építész választhatná a könnyebb utat és elhelyezkedhetne rokona, Attila (Alessandro Nivola) bútorboltjában, de végül egy szerencsés véletlen következtében megismeri a jómódú Harrison Van Burent (Guy Pearce), aki a családi birtokon felújíttatja vele apja történelmi könyvtárát. Ez nagy löketet ad Tóth karrierjének, azonban élete fő művének megvalósítása korántsem alakul zökkenőmentesen. A film intim betekintést nyújt Tóth magánéletébe, feleségével Erzsébettel (Felicity Jones) való kapcsolatába, akivel közösen nevelik László unokahúgát, Zsófiát (Raffe Cassidy).
A Brutalista nagyon merész volt és olyat húzott, ami jó pár magyar nézőnél kiverheti a biztosítékot. A filmet ugyanis két ,,felvonásban" vetítik. Az első rész ,,Az érkezés rejtélye" a második pedig a ,,Szépség nehézsége" címet kapta, és a két rész közt egy negyed órás szünetet tartanak. Így mindenki fellélegezhet egy kicsit a 215 perces hullámvasutazás közben.
Zárójelben a brutalizmusról
A brutalizmus nem is annyira egy mozgalmat, mint inkább egy időszakot jelöl, amely az 1950-es évektől az 1970-es évekig tartott. A brutalista építészet fogalmát és eredetét többféleképpen magyarázzák. Az biztos, hogy Angliából indult ki, de az inspirációt Le Corbusier műveitől kapta.
A legelfogadottabb elmélet szerint a brutalizmus szó a francia „béton brut”-ból származik, és „befejezetlenséget” vagy „nyers betont” jelent, amelynek létrehozását egy svéd műépítésznek, Hans Asplundnak tulajdonítják.
A brutalistának nevezett épületek fő jellemzője a nyersbeton alkalmazása és az erős, robusztus épületelemek használata. Az akkori betontechnológiai lehetőségek ezt még fel is erősítették, mivel a zsaluzatból kikerülő betonfelületek nem voltak tökéletesen simák. Az épületek így zord, félkész és grandiózus hatást keltettek.
De ki volt Tóth László?
A rendkívül részletes emberábrázolásnak és a gazdag előtörténetnek köszönhetően azt is gondolhatnánk, hogy Tóth László egy hús-vér ember, hazánk méltatlanul elfeledett fia. De ez nincs így. Az Adrien Brody által megformált építész Brady Corbet rendező, és Mona Fastvold svéd társszerző agyszüleménye.
Azt azonban Fastvold egy korábbi interjújában elismerte, hogy a forgatókönyv megírása közben rengeteget olvasott a brutalista építészetről, valamint a XX. századi magyar történelemről, és a kitalált karakterbe több valós személy munkásságát is belegyúrta. Sajnos azt nem árulta el, hogy pontosan kik voltak azok a nemzetközileg ismert magyar építészek, akik inspirációként szolgáltak. Ha azonban megnézzük a brutalizmus legnagyobb alakjait, akkor összesen két személy jöhet szóba.
Goldfinger Ernő (Budapest, 1902. szeptember 11. – London, 1987. november 15.)
Az építész 1902-ben Budapesten született gazdag polgárcsaládba. Ráadásul A Brutalista főszereplőjéhez hasonlóan ő is zsidó volt. Édesapja ügyvédként dolgozott Bécsben, édesanyjának tekintélyes erdőbirtokai voltak Galíciában és Erdélyben. Gyerekkora főként az erdélyi Szászrégenben telt, a családi birtokon, de sok időt töltöttek a fővárosban, az osztrák Alpokban és isztriai nyaralóhelyeken is. Az otthoni társalgási nyelv a német volt, de a kisfiú leginkább magyarul gondolkodott. Ennek köszönhető az is, hogy élete végéig erős magyar akcentussal beszélte az idegennyelveket.
Gellérthegyi házuk felújítása előtt a felkért építész egy könyvet vitt hozzájuk, amely a brit építészeti stílust mutatta be. Innentől pontosan tudta, hogy mi az, ami érdekli.
Járt iskolába Ausztriában és Svájcban is, míg ki nem kötött a kor egyik legnevesebb képzőművészeti egyetemén a párizsi École des Beaux Arts-on.
Akárcsak a modern építészet sztárjára, Le Corbusier-re, rá is nagy hatással volt tanára Auguste Perret. 1924-ben nyitott Szivessy Andrással közös irodát Párizsban. Eleinte lakberendezési tárgyakat tervezett és közben tanulmányutakra is jutott ideje, mert bejárta Görögországot, Törökországot, Palesztinát, Egyiptomot és a legfontosabb európai országokat is, így mondhatni, hogy Le Corbusier nyomdokain haladt.
Már fiatal korában az volt az álma, hogy „függőleges falut” építsen. Évtizedekkel később kispénzű családok számára meg is építette Európa legmagasabb toronyházát, ahol saját óvoda, orvosi rendelő, idősek klubja, mosoda, hobbiszobák várták a lakókat. Indulatos természete, szókimondó stílusa, merész épületei miatt erősen megosztó személyiség volt.
A II. világháborúban négymillió ház pusztult el az Egyesült Királyságban, a brit kormány kétségbeesetten kereste a megoldást a lakhatási válságra. Goldfinger Ernő ekkor állt elő moduláris házainak terveivel.
A korszak legjelentősebb épületei közé tartozott a 27 emeletes Balfron Tower és a szomszédos, tizenegy emeletes Carradale-ház Poplarban, amelyek mintául szolgáltak a Kensal Townban található hasonló 31 emeletes Trellick-toronyhoz. Ez a három épület a brutalista építészet figyelemre méltó példájának és Goldfinger fő életművének tekinthető.
A 007-es ügynök ősellensége
Ha valóban ő ihlette A brutalistát, akkor nem ez volt az első kultikus alkotás, amelyre hatással volt. Goldfinger goromba volt, ordibált a munkatársaival, az alkalmazottait a legkisebb mulasztásokért is kirúgta. Másnap aztán többnyire visszavette őket. A legtöbben vissza is akartak menni hozzá, mert rajongtak érte. Marxistának vallotta magát, de bejáratos volt a brit királyi családhoz. A korabeli brit elitben mindenki ,,intelligens gonoszként" ismerte. Ennek köszönhette, hogy 1959-ben Ian Fleming róla mintázta a brit szuperkém, James Bond ellenfelét Goldfingert, akinek az érintésétől minden arannyá változott. Miután a magyar építész beperelte az írót, Fleming a következő könyvében már megváltoztatta a főgonosz nevét.
Bár egyértelműen Goldfinger Ernő volt a legismertebb brutalista építész, egy valami hibázik: sohasem élt az Egyesült Államokban. Márpedig Adrien Brody a film elején New York-ba érkezik meg. Persze elképzelhető, hogy az amerikai alkotók a földrajzi közelség és a jobb eladhatóság miatt változtatták meg a helyszínt, de az is benne van a pakliban, hogy egy másik magyar sztárépítészt idéztek meg.
Breuer Marcell (Pécs, 1902. május 21. – New York, 1981. július 1.)
Breuer élete kevésbé volt kalandos, de hagyatéka legalább olyan gazdag, mint Goldfingeré. Ráadásul a két építész majdnem egy időben született, emigrált és halt meg.
Breuer akárcsak a fiktív Tóth László zsidó származása miatt kényszerült elhagyni Magyarországot, ráadásul egy angliai megállóval éppen New York-ba ment. Így valószínűbbnek tűnik, hogy ő ihlethette meg az alkotókat.
Breuer Marcell Pécsen született és tanult, majd húszévesen a bécsi Képzőművészeti Akadémián, néhány hónappal később pedig a Bauhausban folytatta tanulmányait, ahol később maga is tanított.
A Bauhaust elhagyva azzal a szándékkal tért vissza Magyarországra, hogy építészirodát nyit Budapesten. A Mérnöki Kamara azonban zsidó származása miatt nem vette fel a tagjai közé, pedig előzőleg Fischer Józseffel és Molnár Farkassal megnyerték a Budapesti Nemzetközi Vásár tervpályázatát. Ez volt a kor egyik legnagyobb presztízsberuházása. Ekkor döntött úgy, hogy végleg hátat fordít Magyarországnak.
Miután európai és észak-afrikai tanulmányutakon vett részt, kisebb londoni kitérő után, 1937-ben Walter Gropius meghívására az Egyesült Államok Harvard Egyetemére ment tanítani. A két csúcsépítész ötvözte a Bauhaus stílust az új-angliai favázas épületekkel. Az így született lakóházak pedig gombamód elszaporodtak az egész USA-ban.
1946-ban Breuer New Yorkba költözött, ettől kezdve elárasztották megbízásokkal. Nevéhez kötődik New Yorkban a Whitney Museum of American Art épülete, a Sarah Lawrence College színháza, a Szent János-apátság a minnesotai Collegeville-ben és az Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium épülete Washingtonban. De részt vett a párizsi és a New York-i UNESCO székházak megtervezésében is.
1968-ban a Time magazin a modern építészetet meghatározó 13 alkotó egyikeként emlegette.
Hogy róla mintázták-e a film brutalistáját, sajnos már nem fogjuk megtudni, de legyen annyi elég, hogy a következő Oscar-gálán mindenki egy magyar építésszel fog foglalkozni. Sőt némi szerencsével az átadó műsorvezetőinek jó pár magyar név kimondásával meg kell majd küzdeniük, legyen szó a főszereplőről, az őt játszó színészről, vagy akár a filmes gárdáról.