Denisz Hrisztov magyarázza, hogy a hátramaradt embereknek legtöbbször nincs kapcsolatuk a külvilággal, nincsenek tisztában a körülöttük zajló pusztítás mértékével.
HIRDETÉS
Meghaladta az egymillió kilométer megtételét egy önkéntes, aki civileket ment az Ukrajna elleni orosz háború legveszélyesebb telelpüléseiről. Denisz Hrisztov a közösségi médiában lett ismert blogger, de az orosz invázió megváltoztatta életét. Felvételeiből dokumentumfimet tervez készíteni, a munkaanyagból mutatott az Euronewsnak.
Miközben igyekezett a civilek evakuálását segíteni a folyamatosan változó frontzónából, nem számolta meg, hogy hány embert menekített ki, csupán utólag adta össze a megtett távolságot.
Denisz Hrisztov azt mondja, hogy nagyon jól emlékszik az emberekre, és nem az a fontos, hogy pontosan hányan voltak, hanem hogy kik ők és milyenné vált a sorsuk a háború miatt. Ezt képtelenség kitörölni az emlékezetből, ezzel együtt kell élni.
Hrisztovnak nincs filmes stábja, mindent a telefonjával és a sisakján lévő GoPro kamerával vett fel. Nem a képminőség vagy a filmes látvány számít, hanem az, hogy megismerje a világ a polgári lakosság háborús mindennapjait és az evakuálás valóságát. Gyakran találkozott drámai esetekkel, amikor egy megsebesült emberen kellett segíteni, vagy a lakóhelyükön egyedül maradtakon, máskor a halottak mellől nem mozduló túlélőkön, olykor állatokon.
Denisz Hrisztov magyarázza, hogy sokan nem értik, hogy miért kell egy önkéntesnek segítenie a menekülésben, hiszen csak egy rövid utat kell megtenni legtöbbször a biztonságosabb helyek felé. De a hátramaradt embereknek legtöbbször nincs kapcsolatuk a külvilággal. Elbújnak egy pincében, és nincsenek tisztában a körülöttük zajló pusztítás mértékével. Őket nem figyelmeztették, nem tájékoztatták. Gyakran azt sem tudják, hogy településük elpusztult, miközben ők menedékbe húzódtak.
Hrisztov azt tapasztalta, hogy az emberek általában akkor veszik észre a háborút, amikor már késő, és eleinte nem fogják fel, hogy valóságos.