Norvég halászok figyeltek fel a bálnára, amely nyilvánvalóan adatgyűjtésre volt kiképezve. A hatalmas tengeri emlős egy murmanszki orosz katonai bázisról szökött meg. Azt nem tudni, hogy pontosan mi volt a feladata életében, halála sokaka arra emlékeztet, ahogy az orosz FSZB végez az árulókkal.
HIRDETÉS
„Nyilvánvaló volt, hogy ezt a bizonyos bálnát arra képezték ki, hogy minden, célpontnak tűnő tárgyhoz odadörgölje az orrát” – állítja a norvég Orca Survey kutatója arra hivatkozva, hogy Hvaldimir minden alkalommal ezt tette.
„Ugyanakkor fogalmunk sincs, hogy milyen létesítményben folyt a kiképzése, így azt sem tudjuk, hogy milyen szándékkal képezték ki” – mondta Eve Jourdain.
A faj egyik szakérője szerint a bálna egykor az orosz sereg kötelékében szolgált, és egy sarkköri haditengerészeti támaszpontról szökött meg. Dr. Olga Spak azonban kételkedik abban, hogy a fehér bálna, a beluga spion volt. Szerinte a bázis őrzésére képezték ki, és egyszerűen azért oldott kereket – vagyis hát inkább uszonyt –, mert szélhámoskodott.
„Ebben száz százalékig biztos vagyok” – jelentette ki a kutató, aki a kilencvenes évektől a tengeri emlősöket vizsgálta Oroszországban, amíg a háború kitörése után vissza nem tért szülőhazájába, Ukrajnába.
A bálnát először 2019 áprilisában észlelték a norvég halászok. Egy hatalmas fehér folt villant el mellettük két sziget, Ingøya és Rolvsøya között. Ez azért volt szokatlan, mert a belugák a legritkább esetben tűnnek fel ennyire délre az Északi-sarktól. Még furcsább volt, hogy a belugára egy hámot rögzítettek.
Úgy tűnt, hogy a bálna segítséget keresett.
Egy aggódó halász, Joar Hesten képeket küldött egy tengerbiológusnak, aki felvette a kapcsolatot a norvég halászati igazgatósággal. Jørgen Ree Wiig tengerészeti felügyelőt bízták meg a vizsgálattal.
A hám
„Amint megláttam a bálnát, tudtam, hogy ez tényleg nem semmi. A helyzet egészen egyedi volt” – idézte fel Ree Wiig a BBC-nek.
Hesten, a halász egy túlélőruhát öltött, beugrott a jeges vízbe, és megszabadította a bálnát a hámtól. Legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy a hámhoz egy kameratartó volt rögzítve.
Equipment St. Petersburg, azaz szentpétervári felszerelés – ezt a felirat szerepelt a hám csatján, angolul. A norvég belföldi hírszerzés vizsgálatot indított, majd utóbb közölte, hogy a „bálna valószínűleg egy orosz kutatási program része volt”.
A képzés
Oroszország a múltban katonai célokra képzett ki tengeri emlősöket. Murmanszk kikötőjétől északnyugatra, három helyszínen is azonosított bálnatelepeket a Barents Observer hírportál.
Ezek a mai napig felfedezhetők a Google Föld alkalmazás segítségével. A műholdas felvételeken jól látszanak a kör alakú ketrecek, amelyekben a bálnákat oktatták.
Az orosz hadsereg – rögzült szokásaihoz híven – sosem ismerte el a ketrecek létezését, sem a bálnák képzését.
A palackorrú delfinek és a belugák kiképzése – legalábbis egy orosz katonai szakértő szerint – újrakezdődött a szevasztopoli delfináriumban, a Krímen, de katonai feladatokra nem vetették be őket. „Oroszország északi részén viszont a tudósok szerint a belugákat polgári információgyűjtésre, nem pedig katonai célokra alkalmazták” – mondta Viktor Baranec.
Hogy a polgári és katonai célú információgyűjtés között mi a különbség, azt az ezredes nem árulta el.
A név
„A bálna a csónakomhoz dörgölőzött” – emlékezett vissza az a norvég halász, aki először találkozott a belugával. „Hallottam olyan, bajba jutott állatokról, amelyek ösztönösen tudták, hogy ha segítségre van szükségük, az emberekhez fordulhatnak” – mondta Joar Hesten, aki „nagyon okosnak” tartotta az emlőst.
Miután eltávolította a hámot, a cet a közeli Hammerfest kikötőjébe úszott, ahol több hónapig szinte koplalt.
Egyedül képtelen volt halat fogni, a kíváncsiskodókat azonban elbűvölte azzal, hogy a fényképezőgépeket bökdöste az orrával, sőt egyszer egy elvesztett mobilt is visszaszolgáltatott.
A bálna története elvarázsolta Norvégiát, ahol a hatóságok nemcsak a megfigyeléséről, hanem az étkeztetéséről is gondoskodtak. Nevet is kapott: a Hvaldimir a "hval"-ból (norvégül bálna), és az orosz elnök, Putyin nevének, a Vlagyimirnak a kereszteződéséből származik.
Miután a beluga felbukkant Norvégiában, a tengeri emlősöket figyelő orosz közösség azonnal a sajátjaként azonosította – mondta dr. Spak, de saját biztonságuk érdekében nem volt hajlandó megnevezni orosz forrásait.
„Eltűnt egy Andrjuha nevű beluga, ez az üzenet érkezett vissza hozzám az állatorvosok és kiképzők láncolatán” – közölte a velük együttműködő kutató. Az Andrjuha magyar megfelelője at Andriska vagy Bandika.
A „huligán”
Andrjuhát/Hvaldimirt dr. Spak szerint 2013-ban fogták be az oroszországi Távol-Keleten, az Ohotszki-tengerben. Egy évvel később egy szentpétervári delfinárium tulajdonában levő létesítményből az orosz sarkvidéki katonai programba költöztették át.
„Amikor a nyílt vízen kezdték meg képzését, abban bízva, hogy nem úszik el, az állat egyszerűen cserbenhagyta őket” – mondta a szakértő, aki a kereskedelmi delfinárium alkalmazottaitól tudta meg, hogy Andrjuha leleményes volt, egyszóval jó választás volt a kiképzés folytatására.
A beluga ugyanakkor dr. Spak elmondása szerint igencsak mozgékony is volt, és úgy viselkedett, mint egy „huligán”. Nem lepne meg, ha bizonyos idő elteltével felhagyott volna a kiképzőhajó követésével, és „oda ment, ahová ő akart” – mondta a kutató.
Baranec mindig is vitatta a beluga kiképzésének célját.
„Ha kémkedésre használtuk volna, tényleg azt hiszik, hogy egy mobil számát csatoltuk volna a hátára azzal a kéréssel: »Kérjük, hívja ezt a számot«?” – vetette fel az orosz ezredes.
A menhely
A bálna felépülése után távozott Hammerfest kikötőjéből. Az etetését irányító Norwegian Orca Survey szerint 2019. július 19. óta Hvaldimir „szabadúszó” lett.
Egy amerikai filmes azonban úgy gondolta, hogy az orosz „fogságból” szabadult beluga még mindig segítségre szorul, ezért kampányt indított védelmére. Regina Crosby kezdeményezésére alakult meg a OneWhale csoport, amely azt szorgalmazta, hogy Hvaldimirt tartsák biztonságos körülmények között mindaddig, amíg nem tartják kockázatmentesnek visszatérését természetes környezetébe.
Az egyik állatvédőnek támadt az az ötlete, hogy a norvég kormány szabadítson fel egy használaton kívüli fjordot, ahol átmeneti menhelyet lehet kialakítani Hvaldimir, és a hozzá hasonló sorsú, veszélyeztetett egyedek számára.
A OneWhale elképzelése szerint egy legalább két kilométer hosszú és egy kilométer széles fjordban „egy hatalmas, nyílt vízi tengeri vadrezervátumot” hoznának létre. A fjord torkolatát egy tenger alatti hálóval zárnák le, a fjordban felállított kabinban pedig a személyzet állomásozhatna.
Nem mindenki lelkesedett az ötletért. Egy tengerbiológus szerint Hvaldimir jó egészségnek örvendett, így semmi szüksége nem volt az oltalmazó fogságra.
„Norvégia szemszögéből ő egy szabadon élő bálna” – jelentette ki a tengerészeti felügyelő, aki szerint a bálna szabadsága a legjobb megoldás. Ree Wiig szerint állatot egy elzárt fjordban tartani „nem norvég eljárás”. A tengeri emlősök szakértője úgy vélte: Hvaldimirt „magára kell hagyni, és lehetőséget teremteni arra, hogy szabad állatként éljen”, ha nem fenyegeti nagy veszély.
A vég
Hvaldimir/Andrjuha évekig élvezte a szabadságot. Tavaly májusban – egy hosszú kirándulás után – Svédország déli partjainál fedezték fel.
A teteme csaknem másfél évvel később, 2024. szeptember 1-jén bukkant fel Risavika közelében, Norvégia délnyugati partjainál.
Sokan tették fel a jogosnak tűnő kérdést: vajon Putyin Oroszországának hosszú karja utolérte az akár árulónak is minősíthető belugát.
A civilek arra gyanakodtak, hogy a bálnával golyó végzett, a rendőrség azonban elvetette ezt a feltételezést. Szerintük semmilyen látható jel nem utalt arra, hogy emberi beavatkozás okozta halálát.
A boncolás során derült ki: Hvaldimir/Andrjuha azután halt meg, hogy egy bot a szájába fúródott. A belugák várható élettartama 35-50 év. A „huligán” boldogan élhetett volna még pár évig.