Az izraeli hadsereg továbbra is nyomást gyakorol az ENSZ békefenntartóira, hogy hagyják el Dél-Libanont. A nemzetközi közösség látszólag tétován reagál.
HIRDETÉS
Miközben az amerikai diplomácia az utolsó pillanatban megoldást keres a libanoni tűzszünetre közvetlenül az elnökválasztás előtt, az izraeli hadsereg (IDF) fokozta a nyomást a Hezbollah állítólagos dél-libanoni és bejrúti rejtekhelyei ellen.
Vasárnap az IDF buldózere lerombolta az ENSZ békefenntartó kontingensének, az UNIFIL-nek az egyik őrtornyát Marvahinban, ami arra késztette a G7-ek védelmi minisztereit, hogy aggodalmukat fejezzék ki "a biztonságát fenyegető valamennyi veszély miatt", és megújítsák támogatásukat a missziónak "Libanon stabilitásának biztosítása érdekében".
"Az IDF valószínűleg megpróbálja kikényszeríteni az ENSZ-erők kivonását. A kéksisakosok kivonulása megnyitja az utat a terület visszafoglalásához olyan harmadik elemek jelenléte nélkül, mint az ENSZ-erők" - mondta az Euronewsnak Enzo Moavero Milanesi, volt olasz külügyminiszter, a római LUISS Egyetem uniós jogászprofesszora.
Az európai országok közül Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország a legnagyobb támogatói az ENSZ békefenntartó missziójának.
Múlt csütörtökön egy német korvett hajója lelőtt egy tolakodó drónt. Ezért az UNIFIL továbbra is fontos eleme Európa közel-keleti jelenlétének, és ezért az európai fővárosok úgy érzik, hogy további nyomás nehezedik rájuk annak alapján, hogy miként alakul a folytatás.
"Az UNIFIL bukása súlyos kudarccá válhat az ENSZ számára. És bizonyos fokig Európa számára is riasztó kudarcot jelenthet, mert ez egy újabb konfliktus kiéleződését jelentené, nagyon közel a határaihoz" - mondta Milanesi.
Bevetési szabályok: A politikai tűzfal
Az 1978 óta jelen lévő kisebb helyőrségek megerősítése, az UNIFIL kontingens nagy részét a 2006-os nyári háború után telepítették Izrael és a Hezbollah közé.
Feladatuk az izraeli hadsereg kivonulásának megfigyelése és a Libanoni Fegyveres Erők Hezbollah lefegyverzésének koordinálása volt a kék vonal - az Izrael és Libanon közötti határ - és a Litani folyó közötti térségben.
Izrael szerint egyértelmű, hogy a kéksisakosok az elmúlt 18 évben nem végezték megfelelően a munkájukat, és nem akadályozták meg a Hezbollahot abban, hogy rakétaarzenálját összeállítsa.
Az ENSZ-erők is többször kerültek a Hezbollah tűz alá, különösen akkor, amikor megpróbálták megakadályozni törvénytelen katonai tevékenységüket Dél-Libanonban.
Miként kellene viselkedniük a békefenntartóknak, ha őket éri támadás?
Az ENSZ katonai békefenntartó misszióinak jellemzően meg kell birkózniuk a mandátumuk ellentmondásaival, amelyek az úgynevezett bevetési szabályok révén drasztikusan korlátozzák az erő alkalmazását - mondta Olivier Passot francia tábornok az Euronewsnak.
"Az UNIFIL nem harci erő, 1978 óta nem vett részt harcban. Ebben az esetben szükségképp visszalőtt" - mondta Passot, aki tapasztalt, szabadságon lévő volt UNIFIL-tiszt, és a francia katonai stratégiai tanulmányok iskolájának (IRSEM) munkatársa.
Passot szerint egy erősebb reakció ebben a konkrét esetben nyílt katonai összecsapáshoz vezethetett volna az ENSZ katonái és az IDF, azaz a Tsahal között.
"Az UNIFIL katonáinak még a fegyverzetük sincs meg egy komolyabb és hosszabb harchoz, csak könnyűfegyverekkel rendelkeznek. Az pedig nem tartozik a megbízatásukhoz, hogy páncéltörő rakétákat lőjenek egy Merkava harckocsi hernyói ellen" - magyarázta Passot.
A korlátozott megtorló erejük ellenére a békefenntartóknak van mozgásterük, amikor a jogos védelemről van szó: "A jogos védelem a bevetési szabályok velejárója, és lehetővé teszi, hogy azonnal reagáljunk a tűzre. A döntést a helyi szakaszvezetői szinten hozzák meg. Ez a szabály" - - mondta Passot.
"Mégis, valójában a szakaszvezetőnek kell gondolkodnia. Hezitálni, hiszen félnek attól, hogy politikai incidenst provokálnak. Elkerülik, hogy lőjenek, még akkor is, ha elméletileg jogos lenne" - tette hozzá.
Az UNIFIL egy multinacionális koalíció, amely a világ 50 országának katonáiból áll
Mégis, amikor szárazföldi műveletekről van szó, a parancsnoki vonal nemzeti, mivel a katonai tevékenységeket általában zászlóaljszinten végzik, amelyet a zászlóaljparancsnok felügyel, egy olyan ezredes, aki ugyanazzal a nemzeti és katonai jelvénnyel rendelkezik, mint az incidensben részt vevő helyőrség.
"Ha a helyzet bonyolultabb, a parancsnoknak jelentést kell tennie a vezérkari főnöknek, amely néhány kilométerre van a tűzváltás helyszínétől. És nagyon valószínű, hogy a vezérkari főnök és az UNIFIL főparancsnoka az ENSZ főtitkárának fog jelentést tenni New Yorkban. Végső soron ez az eljárás nagyon korlátozott kezdeményezést hagy a helyi taktikai parancsnoknak" - mondta Passot.
Az UNIFIL-ben részt vevő valamennyi uniós ország szívélyes vagy kiváló kapcsolatokat ápol Izraellel. Így az IDF-re való tűznyitásnak nem kívánt politikai következményei lehetnek.
Mégis, a hadviselési gyakorlat néha arra kényszeríti a katonákat, hogy bármilyen akadályt elhárítsanak. Bizonyos esetekben az UNIFIL pozícióit az izraeliek a Hezbollah milíciák tevékenységének egyfajta akaratlan fedezékének tekinthetik.
A Tsahal parancsnoksága szerint a Hezbollah alagutakat, rejtekhelyeket és rakétakilövő állásokat épített az UNIFIL előőrseitől alig néhány méterre.
"A kéksisakosok megtámadása olyan cselekedet, amely ellentétes az ENSZ rendelkezéseinek szellemével és betűjével. Ha minden bizonyítékot összegyűjtenek, amely szükséges a nem önkéntes vagy szándékos cselekmények (az UNIFIL elleni támadások) bizonyításához, akkor ezek a cselekmények nem felelnek meg az ENSZ szabályainak. Ebben az esetben az ENSZ a Nemzetközi Bíróság joghatóságára hivatkozhat" - hangsúlyozta Milanesi.
Egy életképtelen ENSZ-határozat?
A kéksisakosok és az IDF közötti kölcsönös vádaskodások már régóta tartanak, és jóval túlmutatnak a harctéren.
Izrael szerint az 1701-es határozat nem nyújtott biztonságot Izraelnek a Hezbollah katonai tevékenységével szemben, és egyfajta vízben halott jogi dokumentum lett, amely megfosztja az UNIFIL-t minden nemzetközi jogi legitimációtól, hogy Dél-Libanonban tevékenykedjen.
A szakértők azonban nem értenek egyet.
"A konkrét szárazföldi akciókat esetről esetre kell értékelni. Meg kell vizsgálni a békefenntartók konkrét alkalmazási szabályait és a küldetésük tárgyát. Ezt pedig csak egy harmadik fél teheti meg, nem a konfliktusban közvetlenül érintett frakciók" - mondta Milanesi, aki szerint nincs olyan, hogy életképtelen határozat.
Az ENSZ-határozatok akkor is kötelező érvényűek maradnak, ha nem alkalmazzák őket. Az UNIFIL-nek azért kell folytatnia a küldetését, mert ez egy beavatkozó erő. Csak az ENSZ és/vagy a nemzeti kormányok dönthetnek a csapatok kivonásáról.
A békefenntartók szerepe nem csak az ellenséggel való közvetlen harc elkerülése. A terepről jelentést tesznek a nemzetközi közösségnek és az ENSZ főtitkárának is, így küldetésük nagyrészt információgyűjtő jellegű.
"Még ha formálisan nincs is leírva az 1701-es határozatban, valamiféle helyi, korlátozott információs tevékenység implicit módon benne van a szövegében. Ettől eltekintve a határozat részben nem teljesült, és ez indokolja Izrael beavatkozását" - nyilatkozta az Euronewsnak Javier Gonzalo Vega, az Oviedói Egyetem nemzetközi jogi professzora.
"A libanoni hatóságoknak meg kellene szerezniük a teljes ellenőrzést a területük felett, hogy teljes mértékben eleget tegyenek a kötelezettségvállalásoknak. De ez nem történt meg. A Hezbollah ott maradt" - magyarázta Vega.
Az összekötő ág diszkrét szerepe
Az UNIFIL másik, meglehetősen fontos funkciója egy meglehetősen ismeretlen funkció, hangsúlyozta Passot: "Az összekötő ág biztosítja a kommunikációt a két fél, a libanoniak és az izraeliek között. Nem beszélnek közvetlenül egymással. Ez a funkció rendkívül fontos a konfliktus alacsony intenzitású szakaszaiban. Több százszor elkerülte a konfliktus úgynevezett akaratlan eszkalálódását."
"Néha a két fél kis járőrei akaratlanul is átlépték a kék vonalat. A libanoni oldalon pedig rengeteg civil kóborolt nagyon közel a kontaktvonalhoz. Az UNIFIL katonái odaérnek, megállítják ezeket az embereket, és kapcsolatba lépnek a kollégáikkal, hogy jelentsék, hogy nincs közvetlen veszély" - tette érthetőbbé a francia tábornok.
Nem ez az első eset, hogy az ENSZ katonai misszióit kritikával illetik a konfliktusokban való állítólagos eredménytelenségük miatt.
Az 1992-1995-ös boszniai háború idején az UNPROFOR-kontingens - amely francia, spanyol és brit katonákat is magában foglalt - a hadviselő felek különböző támadások célpontjává vált, anélkül, hogy a bevetési szabályok miatt megtorlásra lett volna lehetőségük-
"Azt akarták elhitetni velünk, hogy az ellenfél az, aki minket vesz célba. Beszivárogtak az ellenséges vonalakba, hogy lőjenek ellenünk. A francia csapatokat a szarajevói repülőtéren szisztematikusan tűz alá vették. Az 1990-es években nehezebb volt felderíteni a támadások forrásait. Néha mesterlövészek voltak, néha nehéz automata fegyverek, néha kis rakétavetők" - mondta Passot.