Az államfő újraválasztása elég valószínű annak ellenére, hogy az elmúlt években gyakorlatilag felszámolta a hatalmi struktúrának mindazt a vívmányát, amire csak büszke lehetett Tunézia az Arab Tavasz után.
Elnökválasztást tartanak Tunéziában vasárnap. Várhatóan a hivatalban lévő államfő, Kaisz Szaíd lesz a befutó annak ellenére, hogy sokak szerint felér egy államcsínnyel, ahogy átszervezte a hatalmi struktúrát a covid-járvány idején, majd egy referendumon keresztülvitte az arab világban - főleg az arab tavasz után - egyedülálló 2014-es alkotmány módosítását.
A tunéziai Munkáspárt szóvivője, Hamma Hammami azt magyarázta egy tüntetésen, hogy nagyon sok fiatal van közöttük, akik még nem éltek Ben Ali diktatúrájának idején. Fogalmuk sincs, mi az a diktatúra, az elnyomás, a kínzás, a bebörtönzés. Nem éltek rendőrállamban, mégis hangosan nemet mondanak erre az egészre, és ezt nagy örömmel hallja ezen a tuniszi demonstráción - tette hozzá.
Ben Ali 1987-től egészen az Arab Tavaszig, 2011-ig volt Tunézia elnöke, akkor a forradalom megfosztotta pozíciójától. Kaisz Szaíd 2019 októberében került az ország élére azzal az ígérettel, hogy felszámolja a korrupciót, és több lehetőséghez juttatja a fiatal generációkat. Ehhez képest elsősorban az iszlám jogrendnek és saját magának igyekezett minél nagyobb befolyást szerezni.
Tunézia az egyetlen állam az arab világban, ahol a 2011-es forradalmi hullám után - ha nagy nehezen is, de - sikerült összeállnia egy működőképes kormánynak, a törvényhozás pedig képes volt tető alá hozni egy kimondottan felvilágosult alkotmányt.
Az EU beépítette Tunéziát is migrációs stratégiájába
Miután nagyon sok afrikai menekül elsősorban a kontinens középső és déli része felől a polgárháborúk, törzsi harcok vagy a szegénység elől Európába, túlnyomó többségük Líbiában vagy Tunéziában próbál feljutni egy bárkára, akármilyen kockázatos és drága. Éppen ezért az Európai Unió sorra köti a sok milliós támogatási szerződéseket Észak-Afrikában, a többi között Tunéziával is, és a migrációs hullám megfékezését kéri cserébe.
Jogvédő szervezetek azonban arra figyemeztetnek, hogy így olyan országokba is ömlik az uniós pénz, ahol egyértelműen sérülnek az emberi jogok és a demokratikus értékrend. Arról nem beszélve, hogy milyen körülmények közé kényszerülnek a líbiai és a tunéziai menekülttáborokban azok, akik illegális migránsnak minősülnek.