Az orosz vállalatok egyre sűrűbben használják Közép-Ázsiát a háborús szankciók megkerülésére, ami dilemma elé állítja a Nyugatot. Meg kell találni a módját, hogy megzavarják Oroszország technológiai ellátását, de kereskedelmi háborúba sem akarnak keveredni a feltörekvő volt szovjet köztársaságokkal.
HIRDETÉSMiközben nagyon erőlteti a Közép-Ázsiával való elmélyültebb együttműködést és készülőben is van egy újabb elnöki csúcs, a régió országai óvatosak, és próbálnak távolságot tartani gazdasági téren nagy északi szomszédjuktól, és egykori uralkodójuktól.
Legutóbb például a kirgizisztáni központi bank tiltotta meg az átutalásokat, ha úgy látja, hogy a Kínával való orosz kereskedésre akarják őket fedőszervként felhasználni. Ez igen kellemetlen lépés Moszkva számára. Az RBC üzleti hírportál júliusi jelentése szerint harmadával nőtt az orosz vállalatok közép-ázsiai bankokon keresztüli kifizetéseinek megtagadása.
A szigor előzménye, hogy megsokasodtak a nyugati szankciók egyes közép-ázsiai cégekkel szemben, akik abba a gyanúba estek, hogy hogy segítettek Oroszországnak megkerülni a büntető intézkedéseket. A közép-ázsiaiak nem akarják, hogy országaik egésze is szankciók alá essen, mert fejlődésükhöz nagy szükségük van a nyugati technológiákra és piacokra, de teljesen elszakadni sem tudnak Moszkvától.
David O'Sullivan, az Európai Unió szankciókkal foglalkozó megbízottja nagyra értékelte Kazahsztán együttműködését, de elismeri, hogy az érintett országoknak nincs lehetőségük teljesen hátat fordítani Moszkvának. Ez a kényes egyensúly egyre komolyabb fejtörést okoz a nyugati döntéshozóknak.
Miért van szüksége Oroszországnak Közép-Ázsiára?
Akarva, nem akarva, de Oroszország közép-ázsiai szomszédjai fontos szerepet játszanak abban, hogy Moszkva könnyebben viselje el a nyugati szankciók csapásait és fékezze a külföldi cégek elvándorlását. A közép-ázsiai nemzetek hozzáférést nyújtanak az oroszoknak olyan árukhoz és pénzügyi szolgáltatásokhoz, amelyek otthon már 'kiszáradtak'.
Érdekes új jelenség például, hogy egyre több középosztálybeli orosz utazik Kazahsztánba vagy Kirgizisztánba, hogy ott nyisson bankszámlát, vagy olyan nyugati termékeket vásároljon, melyek odahaza már nem elérhetők.
Az RBC adatai szerint tavaly 143 százalékkal nőtt a Kazahsztánban eladott nyugati gépkocsik száma orosz vevők számára. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az óvatosabb autókereskedők megtagadják az eladást orosz állampolgárok számára, mert félnek nyugati kapcsolataik megszakadásától, beleértve Japánt és Dél-Koreát is.
A Forbes üzleti magazin szerint Grúzia után már Kazahsztán az orosz vállalkozók legnépszerűbb 'hotspotja', ahol tavaly 6 100 új vállalatot alapítottak.
A nyugati stratégiai gondolkodásnak része az is, hogy nem feltétlenül kell erőltetni a büntetőpolitikát, mert például a kazah és üzbég gazdaság javulása és nagyobb biztonsága elszívják az orosz szaktudást és a tőkét Moszkvától, ami felér egy szankciós csapással, és potenciálisan a nyugati szövetség javára válhat, de persze csak nagyon hosszú távon.
Az érem másik oldalán viszont az áll, hogy Oroszország kihasználhatja a közép-ázsiai országokat az Unióból származó termékek "átirányítására", ami tovább bonyolítja a Moszkva elszigetelésére irányuló erőfeszítéseket. Az Unió Oroszországba irányuló exportja 53%-kal csökkent 2021 és 2023 között, Kazahsztán kivitele viszont nőtt, és csak idén torpant meg.
Nem lehet pontosan megállapítani, hogy az export mekkora részét adják a Nyugatról beszerzett termékek, de arányuk jelentős lehet. A legkényesebb tételek azok az áruk, amelyek elősegíthetik az orosz fegyverkezést és a katonai fejlesztéseket, mindenekelőtt a mikroelektronikai termékek és más magas technológiai szintű berendezések.
A kereskedelmi adatok szerint jelentősen megnőtt a kettős felhasználású áruk exportja Közép-Ázsiából Oroszországba, amelyek bevethetők az orosz hadiipari komplexumban javára. Az ENSZ Comtrade adatai szerint 2022-ben 401%-kal nőtt Kazahsztán Oroszországba irányuló exportja ezekből az úgynevezett „harctéri árukból” az előző évhez képest, majd 2023-ban enyhén visszaesett, jórészt a nyugati figyelmeztetések hatására.
Kirgizisztán és Üzbegisztán is többszáz százalékkal növelte hasonló küldeményeit. Kazahsztán továbbra is a „csatatéri áruk” legnagyobb exportőre, 2023-ban közel 300 millió dollár értékben küldött ilyen felszerelést Oroszországba.
Nem lehet titokban csinálni, de a kínai kapcsolat átláthatatlan
Az Oroszországnak 'fű alatt' segítő nemzeteknek fejtörést okoz, hogy a nyugati katonai kutatóintézetek és tényfeltáró újságírók számos olyan esetet dokumentáltak, amikor a kettős felhasználású áruk közép-ázsiai országokon keresztül jutottak Oroszország birtokába.
Az Organised Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) 2024-es jelentése például rávilágított arra a tervre, hogy egy kazah cég segítségével csúcstechnológiás félvezetőgyártó berendezéseket és más technológiai árukat rendeljenek meg Európából - Oroszország szükségleteire. A Kazahsztánból Oroszországba szállított összes árunak mintegy 7%-a kettős felhasználású termék, azaz katonai célokra is használható.
HIRDETÉSA szankciók kijátszása olyan jó üzletnek bizonyult, hogy Kirgizisztán esetében egy teljes százalékponttal növelte az ország GDP-növekedését, állítja Alekszej Jeremenko, a Control Risks tanácsadó cég társigazgatója.
Az oknyomozók elismerik viszont, hogy a közép-ázsiai országok és Kína kereskedelme egyszerűen ellenőrizhetetlen, és még csak elképzeléseik sincsenek a Kínából a "puffer-országokon" keresztül Oroszországba irányuló, oda-vissza szállítások méretéről és összetételéről. Ezeknek vámtételei viszont az érintett országokat gazdagítják, amiről csak vonakodva mondanának le.
Kötelezők-e az Oroszországra kivetett szankciók a közép-ázsiai országokra nézve is?
Nem kötelezők, és eddig egyetlen közép-ázsiai ország sem csatlakozott a Nyugathoz abban, hogy szankcionálja Oroszországot az ukrajnai invázió miatt. Ugyanakkor vállalták, hogy nem segítik Moszkvát a korlátozások kijátszásában.
Tom Keatinge, a Royal United Services Pénzügyi Bűnözési és Biztonsági Központjának igazgatója emlékeztet, hogy az Oroszország elleni szankciókat nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa írta elő, ezért nincs jogi felhatalmazás azokkal a nemzetekkel szemben, amelyek nem vezetnek be olyan egyoldalú szankciókat, mint például a G7-országok és partnereik.
HIRDETÉSEnnek folytán a közép-ázsiai nemzetek jogi eszközökkel nem kötelezhetők a szankciós politika követésére, viszont politikai és gazdasági módszerekkel vissza lehet őket tartani Moszkva teljes támogatásától. A közép-ázsiai államok igyekeznek elkerülni a Nyugattal való ellenségeskedést, hogy megőrizzék hozzáférésüket a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerhez, a nyugati árukhoz és befektetésekhez, valamint a tetemes vám- és adókedvezményekhez.
Ezek olyan értékes tételek a fejlődésük szempontjából, amiket nem szívesen kockáztatnak Vlagyimir Putyin kedvéért, akinek hangot is adtak erről, főként Tokajev kazah elnök többszöri óvatos nyilatkozataiban.
Viszont itt is van az éremnek másik oldala, mert az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok fenntartása továbbra is kulcsfontosságú a számukra. Oroszország adja a három kulcsország kereskedelmi forgalmának 19%-át, Üzbegisztán pedig pimasznak mondható hasznot húz az olcsó orosz gázimportból. Ennek vételára 2023-ban 160 dollár volt 1000 köbméterenként, amit Törökországon keresztül 257-320 dollár közti felárral lehet más piacokra tovább értékesíteni. Ez olyan hatalmas üzlet, amiről nehéz lemondani, vagy kell érte adni valamit cserébe.
Mit tehet a Nyugat? Sokkal nagyobb szigor kellene, még ha kockázatos is? Nem biztos.
Az Unió és az Egyesült Államok eddig főként diplomáciai erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az Oroszországtól való függésük csökkentésére szorítsák őket, miközben megcélozzák azokat a kisebb cégeket, amelyekről azt gyanítják, hogy Moszkvát segítik.
HIRDETÉSAz USA szankciós ügynöksége, az OFAC nyolc kazahsztáni, tizenhárom kirgizisztáni és tizenkét üzbegisztáni vállalatot vett fel a blokkolt személyek és intézmények (SDN) listájára az orosz kapcsolatok miatt. Ez nem mondható soknak és meghatározó súlyúnak. Az Európai Unió szintén feketelistára tett szervezeteket, amelyek tiltott áruk szállításában vesznek részt Oroszországba javára.
Többen azzal érvelnek , hogy a Nyugatnak sokkal szigorúbb megközelítést kellene elfogadnia a jogsértések megfékezésére, mégpedig ágazati szankciók bevezetésével, például az energetikai vagy mikroelektronikai szállítások, gépek és repülésipari alkatrészek teljes tilalmával. Nincs azonban arra utaló jel, hogy a Nyugat olyan mértékű szankciókat tervezne Moszkva szomszédai ellen, mint Fehéroroszország terhére.
A 'puhaságnak' oka az is , hogy a közép-ázsiai kormányok nem feltétlenül szándékosan könnyítik meg a nyugati áruk Oroszországba irányuló szállítását, ahogy azt Lukasenka belarusz vezető teszi. Ezekben az országokban még hiányoznak a szilárd és független felügyeleti mechanizmusok, de a szankciók betartása iránti elkötelezettségük valódinak tűnik.
Már csak azért is, mert félnek attól a lehetőségtől, hogy a távolabbi jövőben ők is az orosz restaurációs törekvések célpontjai lehetnek. Vlagyimir Putyin nem egyszer jelezte, hogy a volt szovjet köztársaságokat az orosz befolyási övezet részének tekinti, és többször is nehezményezte, hogy a bolsevikok állami létet engedélyeztek számukra a Szovjetunió 1923-as megalakításakor, amit történelmi tragédiának nevezett.
HIRDETÉSA közép-ázsiai országokra nehezedő szankciók fokozása viszont azzal járhat, hogy közelebb sodorja őket Oroszországhoz, hiszen továbbra is jelentős vesztenivalójuk van a Moszkvával való együttműködés felszámolásával.
A szankcióknak való alávetés közelebb taszítaná ezeket a nemzeteket Oroszországhoz és Kínához, miközben olyan negatív üzenetet küldene, amely más semleges országokat is elidegenítene, mondja a már idézett Jeremenko elemző. A kisebb vállalatokra nehezedő nyomást lehet növelni és nincs akadálya további személyek büntetésének sem, de a teljeskörű szankciók hatása ellentétes eredményeket szülne.
Hosszabb távon ezért gyümölcsözőbbnek látszik ezeknek az országoknak a bevonása a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe, és érdemesebb vonzó előnyöket felkínálni nekik ahelyett, hogy fenyegetnék őket - a fenyegetés ugyanis aligha vezet eredményre.