Július végén Izrael Teheránban likvidálta Iszmail Hánije Hamász-vezért, Irán pedig azóta fenyegetőzik, hogy csapást mér a zsidó államra. A fenyegetőzés közepette szóba került a perzsa állam rakétaprogramja, és a kérdés, hogy vajon Irán hadi képességei mekkora veszélyt jelentenek Izraelre.
HIRDETÉSTekerjük vissza az időt április 13-ra, mikor is Irán (bejelentett) drón- és rakétatámadást indított Izrael ellen, amit Jeruzsálem nemzetközi segítséggel karöltve sikeresen kivédett. A támadás okának Irán országának a damaszkuszi nagykövetsége elleni izraeli támadást jelölte meg, melynek során a Forradalmi Gárda két magasrangú vezetője halt meg április 1-én.
Az iráni támadások miatt számos kérdés merült fel az ország harcászati képességeivel és rakétaállományával kapcsolatban, ugyanis a bevetésre szánt eszközöknek - amerikai titkosszolgálati jelentések szerint - közel a felét vagy kilőni sem tudták, vagy repülés közben zuhantak le, vagy Izrael légteret elérve elvesztették a jeladást.
Az AP amerikai hírügynökség kezébe került egy szakértői jelentés, mely szerint Iránnak még a legfejlettebb rakétája sem annyira pontos, mint azt korábban gondolták. Sam Lair, a James Martin Center for Nonproliferation Studies kutatója, egyben a jelentés egyik szerzője azt mondta, hogy az áprilisi támadás „olyan képességeket mutatott, miszerint Irán lecsaphat Izraelre”, de hozzátette, hogy „ha én lennék a legfelsőbb vezető, akkor valószínűleg csalódott lennék.” Lair szerint amennyiben az iráni rakéták ennyit tudnak, akkor hagyományos katonai műveletek végrehajtására alkalmatlanok, terrorfegyverként viszont értékesek lehetnek.
A támadást az ország felső köreiből is érte finom kritika: Ali Hámenei ajatollah áprilisban hallgatólagosan elismerte, hogy Teherén nem talált el semmilyen fontos célpontot Izraelben, de propagandaszövegre váltva hozzátette, hogy ez másodlagos, és az a lényeg, hogy
A támadásról számos videó keringett az interneten, az iráni állami televízió pedig élőben közvetítette, hogy az április 13-i attak úgy kezdődött, hogy a Forradalmi Gárda parancsnoka, Hossein Salami tábornok telefonon megparancsolta Amir Ali Hajizadeh tábornoknak, hogy "indítsa el a (True Promise névre keresztelt) hadműveletet a cionista rezsim bázisai ellen.”
Drónok, cirkáló- és ballisztikus rakéták az égbolton
Ahogy a rakéták az ég felé tartottak, az irániak számos videót készítettek róluk. Az AP által elemzett felvételek szerint a kilövési helyszínek közt volt Arak, Hamadan, Iszfahán, sőt Teherán külvárosa is.
A jelentés részletezi a bevetett fegyvertípusokat és azt is, hogy mobil kilövőkről vagy támaszpontokról indították őket. A teljesség igénye nélkül, a támadás során bevetettek
az oroszok által az ukrán harctéren használt Shahed drónokat,
Paveh cirkáló rakétákat,
illetve különböző típusú ballisztikus rakétákat.
Izraeli tisztviselők becslései szerint Irán 170 drónt, 30 cirkálórakétát és 120 ballisztikus rakétát lőtt az égbe, az AP jordániai újságírója például megosztott egy felvételt, melyen az látható, hogy egy izraeli rakéta elfog egy iráni ballisztikus rakétát Jordánia légterében.
Fabian Hinz, a Institute for Strategic Studies rakétaszakértője szerint az iráni támadás a közhiedelemmel ellentétben távolról sem volt szimbolikus, és kárt akartak vele okozni a zsidó államnak, csak éppen nem sikerült. A bevetésre szánt fegyverek pontosságával és az iráni rakétaállomány minőségével kapcsolatban a James Martin Center for Nonproliferation Studies elemzői számos esetet kivizsgáltak, az egyik ezek közül az izraeli Nevatim légibázis elleni támadás, melynek során legalább négy iráni rakéta érte el a bázis környékét. Elemzők szerint a területen talált törmelék arra utalt, hogy Teherán Emad rakétákat vetette be, viszont a maradék alapján azt is megállapították, hogy a rakéta nem képes a korábban (Irán által rögzített) 50 méteres sugarú hibakörön belül célt találni, a törmeléket ugyanis kilométerekre találták meg a bázistól.
Nukleáris fegyver a láthatáron?
Irán hosszú ideje fenyegeti Izraelt, de áprilisig közvetlenül nem, csak az általuk pénzelt terrorszervezeteken keresztül támadták meg a zsidó államot. A közvetlen katonai támadás földrajzilag is nehézkes, hiszen a két ország határai között a legrövidebb távolság is majdnem 1000 kilométer.
Irán légiflottája öregszik, az F-14-es és a MiG-29-es vadászgépek is a hidegháborúból “maradtak ott”, és aligha van esélyük az izraeli haderő által használt F-35-ösök és az izraeli légvédelem ellen. Egy újabb támadás esetén ismét a drón- és rakétaparkot kell bevetni, de azt már tudjuk, hogy áprilisban sem teljesített jól. Izrael ellenében Irán a jövőben is támaszkodni fog a Teheránnal szövetséges és azáltal pénzelt terrorszervezetekre, így a libanoni Hezbollahra vagy a jemeni húszikra.
Mindeközben állandó a veszély, hogy Teherán nukleáris fegyvert fejleszt, noha a kormányzat mindezt cáfolja, és rendre azt ismételgetik, hogy az iráni atomprogram békés szándékú. A nyugati hírszerző ügynökségek és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint Teheránnak egészen 2003-ig biztosan volt katonai nukleáris programja, ami valószínűleg véget sem ért, de megjegyzik: egy nukleáris fegyver elkészítése évekbe telhet. Ami biztos, hogy jelenleg is Iránnak van a legtöbb ballisztikus rakétája a régióban, és továbbra is azt hajtogatják, hogy a rendszer pontos, még ha el is ismerik, hogy szükség van némi finomhangolásra. Szakértők szerint az áprilisi támadás kudarca Iránt arra sarkallja, hogy pontosabbá formálja a rendszereit, és megbízhatóbb rakétákat és drónokat gyártson.