A Fico szlovák kormányfő elleni támadás sokkolta Európát. Az elkövető motivációi homályosak, de fő oka politikai volt. Ám a tapasztalat szerint nem csak ez vezérelheti a politikusok gyilkosait. A merénylők nagyon sokfélék: reményt vesztett amatőr és profi bérgyilkos egyaránt akadt köztük.
HIRDETÉS„Sic semper tyrannis”, így járnak a zsarnokok – ezt kiáltozta a csepűrágó John Wilkes Booth azok után, hogy a washingtoni Ford színház páholyában főbe lőtte Abraham Lincolnt, majd leugrott a színpadra. A merénylőnek eközben ugyan eltört a lába, mégis sikerült elmenekülnie a helyszínről. Egy csaknem két hétig tartó hajtóvadászat végét jelentette, hogy rátaláltak egy virginiai pajtában, ahol egy rosszul irányzott lövés után még három órán át szenvedett.
Booth 1865-ben a déliek polgárháborús vereségét próbálta megtorolni az elnökön, és abban a hitben élt, hogy a merénylettel ugyan kioltja az unionista vezető életét, de ezzel életben tartja a Konföderációt. Tévedett. Viszont majdnem kirobbantott egy újabb polgárháborút.
A latin felkiáltást Brutusnak tulajdonítják, aki állítólag ezzel a fenyegetéssel végzett az egyik legemlékezetesebb merényletben Caesarral. Történészek nem erősítették meg a feltételezést, tény viszont, hogy a sic semper tyrannis Virginia jelmondata, és a mai napig sok merénylő mottója.
Amerikai elnöknek lenni azóta sem életbiztosítás
James Garfieldot 1881-ben azért lőtte le Charles Guiteau, mert az elnök nem ajándékozta meg egy hőn áhított diplomáciai kinevezéssel. Kegyelemben reménykedett, helyette felkötötték.
A William McKinley elleni merénylet 1901-ben nagyban emlékeztetett a Fico-esetre. Az anarchista Leon Czolgosz közelről kétszer is mellkason lőtte, mire az elnök testőre a harmadik golyó kilövése előtt a földre teperte. „Megöltem az elnököt, mert a jó emberek, a dolgozó nép ellensége volt” – ezek voltak utolsó szavai a villamosszékben.
John Hinckley Jr. megszállottan rajongott Jodie Fosterért, akit a Taxisofőr című filmben látott. Ő maga a főszereplővel, Robert De Niróval azonosult, a veterán vietnámi katonával, aki megpróbálja megváltani a világot, a többi között jó útra téríteni a Jodie Foster által alakított fiatal vidéki prostituáltat, illetve megölni egy elnökjelöltet. Hinckley – aki rengeteg levelet írt Fosternek, és telefonon is zaklatta, jóllehet a színésznő közölte: közönyös iránta – eredetileg Jimmy Carterrel akart végezni, akihez egészen közel férkőzött, de végül Ronald Reaganre esett a választása. Abban a téveszmébe ringatta magát, hogy a merénylettel olyan ismeretségre tehet szert, mint a rajongott színésznő.
Az elnököt súlyosan megsebesítette, de nem egy közvetlen találattal, hanem a páncélozott elnöki limuzin oldaláról lepattant lövedék fúrta át Reagan tüdejét, és súlyos belső vérzést okozott. Napokig életveszélyes állapotban kezelték, de felépült. Ugyanakkor súlyosan megsebesült a Fehér Ház sajtófőnöke, a Secret Service ügynöke és egy rendőr. Hinckleyt 35 évig tartó pszichiátriai kezelés után bocsátották el. A merényletkísérlet traumatikus nyomokat hagyott az akkor 18 éves Jodie Foster életében.
A Kennedy-klánt mintha csak átok üldözte volna. Megannyi összeesküvés-elmélet született a John Kennedy elleni végzetes dallasi merényletről 1963-ban. Öccse, Robert próbált a nyomdokaiba lépni, és beszállt az elnökjelölti versenybe, de öt évvel később, 1968-ban Los Angelesben több golyót eresztett bele Sirhan Sirhan. A Bejrútból származó keresztény palesztin bírósági tárgyalásán arra hivatkozott: Robert Kennedy Izrael-párti politikáját kellett megbosszulnia.
Az átok
„Námaszté” – üdvözölte az idegen tisztelettudóan a rezidenciája, a Birla-ház kertjében fohászra igyekvő Mahatma Gandhit, aki barátságosan visszamosolygott, és összezárt tenyereivel kissé meghajolt a férfi előtt. Jellemét ismerve nem kizárt, akkor is így tett volna, ha tudja, hogy gyilkosa várt rá orvul. India nemzetközileg is ünnepelt, köztiszteletben álló szelíd és jámbor vezéralakjára, a függetlenségi mozgalom élharcosára három lövést adtak le közvetlen közelről. A negyediket a merénylő magának szánta, de addigra lefogták.
„Szent”, „óriás az emberek közt”, „pótolhatatlan” – így méltatták Gandhit az államfők és uralkodók. Indiában 13 napos gyászt hirdettek. A lobogókat az egész országban félárbocra engedték, a nyilvános rendezvényeket lemondták.
A feldühödött tömeg botokkal verte, és szinte meglincselte az elkövetőt, Nathuram Godsét, akit a rendőrök menekítettek be egy fogdába. Előkerült a fegyver is, egy Beretta, amelyekből az olasz katonák rengeteget hagytak el Észak-Afrikában, az indiaiak pedig hazacsempészték ezeket.
Kiderült, hogy a hindu nacionalistának cinkosai is voltak, köztük fivére. Tíz nappal korábban ugyanis, 1948. január 20-án egyszer már megkísérelték megölni Gandhit, de az egyik merénylőnek az utolsó pillanatban inába szállt a bátorsága, és nem merte eldobni gránátját. Nyolc hónapig tartott a tárgyalásuk. Összeesküvéssel vádolták őket. Az ügyészség 149 tanút sorakoztatott fel, a védelem egyet sem. Nathuram Godsét és egyik társát kötél általi halálra, hat másik vádlottat életfogytiglanra ítélték, egyet pedig felmentettek.
Mahatma Gandhi testét – az indiai hagyományoknak megfelelően – máglyán égették el. Több mint egymillió ember búcsúztatta Újdelhiben.
A Gandhi nevet ugyanolyan átok sújtotta, mint a Kennedyt.
Indira ugyan a korábbi miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehru lánya volt, nagyapja azonban Mahatma Gandhi korai szövetségesei közé tartozott. A Kongresszus Párt prominens tagja férje révén kapta vezetéknevét, Lal Bahadur Sasztri miniszterelnök váratlan halála után pedig Indira Gandhi lett India első női kormányfője.
Személyesen rendelte el 1984 júniusában a Kék Csillag műveletet, amelyben az indiai katonák próbálták megfékezni a szikh militánsokat Amritsarban. A szikhek kegyhelyén és fővárosában történt beavatkozásban nagyjából ötezer vétlen zarándok is életét vesztette.
Négy hónappal később, október utolsó napján Indira Gandhi egy interjúra indult gyalog. A riporter az akkori évek sztárja, Peter Ustinov színész volt, aki az ír tévé számára készített dokumentumfilmet Indiráról. Az alany soha nem érkezett meg a forgatási helyszínre, a rezidencia melletti épületbe. Két szikh testőre – mindkettőnek természetesen Singh volt a vezetékneve – összesen 30 golyót repített a miniszterelnökbe.
Indira Gandhi ezúttal kivételesen nem viselte a golyóálló mellényét, ami a Kék Csillag művelet óta szinte mindig rajta volt. A testőrök a szikhek elleni támadást bosszulták meg a gyilkossággal.
HIRDETÉSA hazatérés
A szomszédos Pakisztánban – nem sokkal Indira Gandhi után – Benazír Bhutto került hatalomra. Két ciklusban volt kormányfő, a köztes időszakban miniszteri tisztségeket töltött be, majd ellenzékbe vonult. Korrupcióval vádolták hazájában és külföldön egyaránt, ezért nyolcéves önkéntes száműzetést választott Dubajban és Londonban.
Győzelmi reményekkel tért haza, Karacsiba 2007 októberében, ahol azonnal megpróbálták megölni egy bombamerényletben. Ezt az első támadást túlélte. Férjével az elnöktől kértek védelmet, de süket fülekre találtak. Hetekkel a második merénylet előtt a CIA, a Scotland Yard és a Moszad segítségét kérték, a vonakodó döntéshozatal miatt pedig végül profi amerikai biztonsági szakértőket szerződtettek, akik viszont nem kaptak beutazási engedélyt a pakisztáni hatóságoktól.
Decemberben a hívei előtt mondott beszédet Ravalpindiben, amikor detonáció rázta meg a teret. Benazír Bhutto épp távozni készült, hatalmas, fehér, golyóálló terepjárójából integetett a tömegnek a napfénytetőn át kihajolva, amikor lövések is dördültek. A nő visszazuhant az autóba.
Eszméletlen állapotban szállították kórházba, életét nem sikerült megmenteni. Halálának oka a mai napig nem tisztázott. Az első jelentés szerint a nyakát eltaláló lövedék végzett vele, napokkal később azonban a belügyminisztérium azt állította: a nyakát szegte, amikor visszacsuklott az autóba.
Ha ugyanis gyilkosság áldozata volt, akár mártír is lehetett volna belőle.
HIRDETÉSAz egyház
Nakamura Itaru tavalyelőtt augusztusban azonnali hatállyal és visszavonhatatlanul lemondott tisztségéről. A japán rendőrfőnök azután döntött a távozás mellett, hogy az általa vezetett szervezet megállapította: hibát hibára halmoztak az országot leghosszabb ideig vezető miniszterelnök védelmének megszervezésekor.
Abe Sinzótól ugyanis nem tartották távol az embereket. Az ellenzékbe szorult kormányfő Nara városában Liberális Demokrata Pártjának jelöltje, Szato Kej mellett kampányolt.
„Ahelyett, hogy arra gondolnánk, Szato miért nem képes erre...” – mondta Abe, de gondolatát már nem tudta befejezni. Jamagami Tecuja egészen közel férkőzött hozzá, és rálőtt a volt kormányfőre. Az első lövést elvétette, Abe azonban meglepődve megfordult, és ekkor érte a végzetes találat.
Jamagami házilag barkácsolt fegyverével célzott, aminek hangja nagyban különbözött a hagyományos harceszközök hangjától – inkább egy abroncs szétrobbanására vagy a tűzijáték pukkanására emlékeztetett. A szakértők ezzel magyarázták a testőrök kései reakcióját az első lövés után. Azt mondták: ezen a két és fél másodpercen múlott Abe élete.
A büntetlen előéletű Jamagamit a helyszínen letartóztatták. Vallomásában azt állította, hogy az Egységesítés Egyház elleni harag vezérelte. A kétes hírű felekezetet a Dél-Koreából származó Szun Mjung Mun alapította, aki azt állította magáról, hogy egy személyben ő az „Eljövendő, a Visszatért Krisztus és az Igaz Szülő”. Az egyház tömeges esküvőkkel népszerűsítette magát, vagyonát pedig hívei adományából szerezte. Egyik megbabonázott áldozata Jamagami édesanyja volt, aki a családi vagyon nagy részét az Egységesítés Egyházára ruházta át, és ezzel a nincstelenségbe taszította saját hozzátartozóit.
HIRDETÉSJamagami eredetileg Hak Ja Hant, az egyház akkori elnökét tervezte megölni, de a testőröktől nem tudott a közelébe férkőzni. Ekkor döntött úgy, hogy Abéval végez, akiről úgy vélte, hogy az egyház „egyik legbefolyásosabb szimpatizánsa”.
A rivalizálás
Benjámín Netanjáhúnak is szerepe volt Jichák Rabin 1995-ös meggyilkolásában – ezt állította nemrég az izraeli Munkáspárt magyar gyökerekkel rendelkező vezetője, Merav Michaeli azzal érvelve, hogy a jelenlegi miniszterelnök a tüntetésen személyes jelenlétével tüzelte a Rabin-ellenes hangulatot az oslói megállapodás aláírása után. Netanjáhú cáfolt, a súlyos vád megalapozottsága azóta sem tisztázott.
Szerbiában ugyanakkor az egykori elnök, Slobodan Milošević nevéhez kötődik két politikus halála is.
Ivan Stambolić 1978 és 1982 között volt Szerbia elnöke. Slobodan Miloševićhez szoros barátság fűzte. Gyakorlatilag ő volt az öt évvel fiatalabb politikus mentora. Milošević neki köszönheti, hogy a párt, majd az állam élére került. Az utód gyorsan szembefordult elődjével, és egyszerűen száműzte a politikai életből. Stambolić különösebb zokszó nélkül tűrte megaláztatását, bár egy személyesen Miloševićnek címzett, 1991-es levelében azonnali lemondásra szólította fel.
A kulcsfontosságú választások előtt, 2000-ben Stambolić volt az elnökválasztás nagy esélyese. Augusztus 25-én reggel azonban nem tért haza szokásos kocogásáról. A rendőrség csak 24 óra elteltével kezdte keresni... éveken át hiába.
HIRDETÉSAzt, hogy pontosan mi vagy ki vezette holttestének nyomára a rendőröket, a mai napig nem tudni. Csaknem két és fél évvel később, 2003 márciusában a Belgrád és Újvidék között fekvő Fruška Gora lankáin, egy népszerű kirándulóhely közelében találták meg maradványait. Ivan Stambolić életét két golyóval oltották ki, a holttestét pedig egy előre bekészített, égetett mésszel töltött gödörbe vetették.
A gyilkosok a rettegett vörössapkások voltak, a rendőrség Milošević idején létrehozott elit egységének tagjai. Négyet közülük azonnal, az ötödiket valamivel később tartóztatták le. Állítólag az akkori időkben tekintélyesnek számító vérdíj, húszezer német márka, egy közepes autó ára ütötte fejenként a markukat.
Milošević nem sokáig örülhetett riválisa kiiktatásának. Nyolc hónappal Stambolić eltűnése után, 2001. április 1-jén őt is letartóztatták, majd amerikai nyomásra átadták a hágai bíróságnak, ahol háborús bűnökért emeltek vádat ellene. Az ítélethirdetést nem érte meg – 2006 márciusában szívszélhűdés végzett vele. Három hónappal később a szerb legfelsőbb bíróság kimondta: Slobodan Milošević adott parancsot Ivan Stambolić meggyilkolására.
A nagyhatalmú elnök kiadatását az akkori szerb miniszterelnök, Zoran Đinđić hagyta jóvá, és ezzel – tudtán kívül – saját halálos ítéletét is aláírta.
Egy orvlövész végzett vele 2003. március 12-én, a kormányhivatal előtt. A két golyó, amelyet egy közeli utcában levő épületből lőttek ki, gyomron és háton találta. Az 50 éves kormányfőt kórházba szállították, ahol már csak a halál beálltát tudták megállapítani.
HIRDETÉS
A Đinđić-gyilkosság a szerb maffiára és a Miloševićhez közeli körökre terelte a gyanút. Szerbiában sokan a Kennedy-gyilkossággal hasonlították össze a miniszterelnök elleni merényletet.
A rendőrség a gyilkosságot követő hetekben nagyszabású hajtóvadászatot indított, és csaknem tizenkétezer feltételezett bűnözőt fogott el. Mégis csak fél évvel később emeltek vádat tizenhármuk ellen. Egyikük volt az akció kitervelője, Milorad Ulemek vagy Luković, a Legija néven elhíresült bűnöző.
A rendőrség és az ügyészség azóta kitart saját verziója mellett: a merényletet a szervezett bűnözés és a Miloševićhez kötődő nacionalisták követték el. A vádirat szerint „összeesküvést szerveztek azzal a céllal, hogy az ország alkotmányos rendje és biztonsága elleni bűncselekményeket hajtsanak végre nyereség és hatalomszerzés céljából”.