Egy hónappal a szerencsétlenség után még mindig zsákszámra lehet találni a víz felszínén úszkáló műanyag pelleteket az ország észak-nyugati partjainál, Galíciában.
A galíciai partiőrség minden nap hálókkal próbálja begyűjteni az 1-2 centis golyócskákat. Helyi tudósítónk elkísérte a hatóságokat egyik útjukra. Ő arról mesélt, hogy a csomagolóanyagok eredetileg plasztik zsákokban voltak, így még azelőtt meg kell találni őket, mielőtt kiszakadnának, és a millió apró pellet elérné a partokat. A zsákok nem túl nagyok és a hullámok gyorsan sodorják őket, így olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban.
Közben a partokon is éjt nappallá téve folyik a tisztogatás, hogy a madarak ne csipegethessék fel a műanyagszemcséket. A környezetvédőknek azonban nincsen könnyű dolguk, csipesszel kell kiválogatniuk a pelleteket a homokszemek közül.
És ez még csak a jéghegy csúcsa. Európában évente 165 ezer tonna műanyag pellet kerül a természetbe a gyártás vagy szállítás során. Minden másodpercben kétmázsa műanyagot szórunk a tengerekbe.
A Spanyol Oceonográfiai Intézet arra jutott, hogy ezzel nem csak a saját ételünket mérgezzük meg, de segítjük az emberekre veszélyes vírusok és baktériumok elterjedését is.
A galíciai hatóságok mázsaszám fogtak ki halakat, hogy megvizsgálják: valóban műanyag került-e a szervezetükbe.
,,Ha csak néhány állat gyomrában pelleteket találunk, akkor halászati korlátozásokat kell bevezetnünk, a műanyag szemcsék ugyanis veszélyeztetik az élelmiszerbiztonságot" - mondta a nyomozóhatóság feje.
Az Európai Bizottság már kidolgozott egy tervet, amivel negyedére lehetne csökkenteni a környezetbe kerülő műanyag pellet mennyiségét. De a már megtörtént környezetpusztítást így sem lehet visszacsinálni. A szemcsék a tenger mélyén maradnak.