V4 helyett V mennyi? – interjú a botladozó Visegrádi Együttműködésről

Orbán Viktor, Petr Fiala, Ódor Lajos és Mateusz Morawiecki a visegrádi országok kormányfőinek csúcstalálkozóján Pozsonyban 2023. június 26-án
Orbán Viktor, Petr Fiala, Ódor Lajos és Mateusz Morawiecki a visegrádi országok kormányfőinek csúcstalálkozóján Pozsonyban 2023. június 26-án Szerzői jogok Miniszterelnoki Sajtoiroda/Benko Vivien Cher/MTI - MTI
Írta: Kiss Gábor
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A lengyel és a szlovák választások után változik Magyarország kapcsolata az új kormányokkal, és ez a V4-es, illetve EU-s viszonyokra is kihat. Mely országok fűzhetik szorosabbra az együttműködést? Mekkora a mozgástere Magyarországnak? Interjú Berkes Rudolffal, a Political Capital elemzőjével.

HIRDETÉS

– Hogyan változott az utóbbi években a Visegrádi Csoport helyzete az Európai Unióban?

– Az elmúlt két-három évben azt láthattuk, hogy a Visegrádi Csoport uniós pozíciója és befolyása gyengülni kezdett. A tagországok közötti törésvonalak több fontos kérdésben (pl. biztonságpolitika, Oroszországhoz és Kínához való viszony) is mélyültek, és emiatt az egyes országok a V4-en kívüli nemzetközi társulásokban keresik az érdekérvényesítés lehetőségét. A V4 így ma sokkal inkább tekinthető konzultációs fórumnak, semmint egy befolyásos regionális szövetségnek. Szakpolitikai munka persze jelenleg is zajlik a V4 keretében, de jelentős, az európai politika befolyásolására alkalmas közös álláspontok kialakítására ez az országcsoport most aligha képes. A régiós együttműködés jövőjének biztosítása érdekében a V4 működése újragondolást igényel, amit annak vezetői is elismernek.

– Melyek a fő törésvonalak?

– A törésvonalak közül a legfontosabb az Ukrajna elleni orosz agresszióhoz való viszony. Az orosz-ukrán háború 2022-es eszkalálódása után elsősorban az Orbán-kormány Kreml-barát külön utassága törte meg a V4 kohézióját. Az elmúlt két év első látványos szakítása 2022 márciusában történt, amikor a magyar V4-elnökség idején a védelmi miniszterek budapesti találkozóját a cseh és a lengyel kormány lemondta, nem titkoltan az Orbán-kormány Kreml-barát politikája miatt. A tagok közötti feszültség nem ma kezdődött. A magyar kormány Kreml-barát irányvonala miatt Lengyelország már 2015 óta a Visegrádi Együttműködés alternatíváit keresi a régióban.

– A másik fontos törésvonal az Európai Unióhoz való viszonyrendszer. Milyen változást hozhat az új lengyel és szlovák kormány?

– A szlovák és a lengyel választás minden bizonnyal egy átfogó változás elejét jelzi. Korábban EU-n belül elsősorban a lengyel és a magyar kormány politikája tépázta a V4 márkanevet. Prága és Pozsony ezért az utóbbi években a Béccsel való együttműködéssel igyekezett megvédeni a nemzetközi presztízsét. Az új lengyel kormány Donald Tusk vezetésével várhatón sokkal jobb viszonyra törekszik majd az európai intézményekkel. A V4-en belül Lengyelország és Csehország alkothat majd egy eddiginél jóval konstruktívabb tandemet az Európai Tanácsban. A magyar kormány pedig legfeljebb az új szlovák kormánnyal tud eseti alapon együttműködni, de ez a szövetség nem pótolja a lengyel szövetséges elvesztését. A szintén inkább Oroszországhoz húzó Fico-kormány megalakulása a megosztottságot erősítheti tovább, tekintve, hogy Csehország és Lengyelország kifejezetten keményvonalas politikát képvisel Oroszországgal szemben. Szlovákia ugyanakkor nyolcszor kisebb, mint Lengyelország, ezáltal politikai súlya is elenyészőbb a Tanácsban, ráadásul tagja az eurózónának, vagyis teljesen más gazdaságpolitikai preferenciákkal rendelkezik, mint Magyarország.

– Lengyelország politikája döntően meghatározza az egész V4 működését?

– Középhatalomként és a régió egyik legerősebb államaként Lengyelország számos olyan regionális együttműködés középpontjában áll, amely a NATO és az EU keleti szárnyának Oroszországgal szembeni megerősítését és Ukrajna támogatása tűzte ki célul, ezek kiemelt helyet foglalnak el a lengyel stratégiai gondolkodásban. Ezek közül a legfontosabb a Három Tenger Kezdeményezés, amelyben az Adriai- a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő 12 ország vesz részt. Lengyelország vezérletével erősítik az energetikai és infrastrukturális együttműködést annak érdekében, hogy csökkentsék a függőséget Oroszországtól.

– Donald Tusk a tavalyi választás előtt a magyar ellenzék oldalán kampányolt. Tusk és Orbán Viktor személyes viszonya mennyiben hátráltathatja az együttműködést?

– Ha jó lenne köztük a viszony, akkor sem várhatnánk a két ország között szorosabb együttműködést, mert a stratégiai és a biztonságpolitikai kérdésekben nagy ellentétek vannak köztük az ukrajnai háború kirobbanása óta.

– Mi az oka a magyar kormány elszigeteltségének?

– Ennek fő oka a saját elhibázott külpolitikájában rejlik. Jelenleg úgy tűnik, a magyar kormányfő egyre inkább egyedül marad a nézeteivel, külpolitikai mozgástere pedig mind inkább beszűkül, a V4-csoporton belül is. Az, hogy Magyarország számára nincs igazán alternatívája a V4-nek, nagyban köszönhető annak, hogy a magyar kormány továbbra is szoros kapcsolatot ápol Moszkvával, és mellette hangosan kritizálja az Európai Uniót és a nyugati szövetségi rendszert. Emiatt nincs egy olyan pozitív ügy, amellyel Budapest maga köré tudná terelni a környező országokat. Amennyiben a magyar kormányzat képtelen vagy nem hajlandó változtatni az Ukrajnához, valamint az uniós intézményekhez fűződő viszonyán, úgy nem valószínű, hogy a V4 újjáéledhet a közeljövőben.

– Milyen lépésekre lenne szükség a helyzet megváltoztatásához?

– Az Oroszországhoz fűződő baráti és az Ukrajnával szembeni ellenséges viszony átalakításához jelentős, akár személyi változtatásokra is szükség lehetne a külügyi kormányzatban, ahogy az ország orosz függését is csökkenteni kellene. Ukrajna uniós csatlakozásának támogatása vagy a kisebbségi jogok körüli vita rendezése, mind jó irányba tett, jelzésértékű lépések lehetnének. Ha ez elmarad, akkor az V4 végképp jelentéktelenné válhat. Mivel a magyar külpolitika számára a régióban nincs alternatívája a Visegrádi Együttműködésnek, a további elszigetelődés Magyarország uniós érdekérvényesítő képességét is gyengítheti.

– A V4-es helyett inkább kétoldalú projektek várhatóak?

– Igen. Ad-hoc együttműködések jöhetnek létre olyan kérdésekben, mint például az ukrán gabona behozatalának korlátozása. A teljes mellszélességgel folytatott kooperáció azonban már nem valósítható meg. A legutóbbi V4-es csúcson is csak minimális dolgokban tudtak megállapodni.

– Hátráltatja-e a V4-ek együttműködését, hogy a magyar kormány a Türk Tanács tagjaival, illetve Szerbiával barátkozik?

– Furcsán tekintenek a közeledésre a Türk Tanács tagjaihoz, de bizonyos mértékben megértik a térség energetikai fontossága miatt. Szerbiával pedig a migrációs helyzet kezelése miatt is szükség van együttműködésre. Ez nem jelent törésvonalat a V4-es kapcsolatokban.

HIRDETÉS

– Az augusztus 20-i ünnepségre meg sem hívták a visegrádi országok vezetőit. Az efféle szimbolikus dolgok is befolyásolják a kapcsolatokat?

– Bizonyára nem használnak. Ez főként azt jelzi, hogy az Orbán-kormány az informális kapcsolatokra alapoz, nem az intézményesekre. Az ünnepségre meghívták például a bukott cseh és szlovén kormányfőt. Lehet, hogy el sem jöttek volna a visegrádi országok vezetői, látván, hogy kik szerepeltek a meghívottak között.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

A lengyel és a cseh elnök szerint Ukrajnának az EU-ban és a NATO-ban a helye

Feszült hangulatú V4-csúcs Prágában, több mint egy év szünet után

Durván kifütyülték Orbánt és Ficót Prágában