A 8 méter magas alkotás több éves, és hosszú utat járt be, amíg Velikije Luki városa engedélyezte a felállítását. Az eseményt egy ortodox pap szentelte meg, aki emiatt egyházi vizsgálat elé néz.
Sztálin rossz volt, de…
HIRDETÉSA szobrot az Orosz Lovagok Kulturális Emlékvédő Alapítványa rendelte meg Mihail Krasilnyikov szobrásztól, és az alapítvány finanszírozta a szállítás és az elhelyezés kiadásait is. A társaság szerint Sztálin nagy humanista és gondolkodó volt, aki méltó a megemlékezésre.
Három éven át próbálkoztak, miután először Volgográdban tört bele a bicskájuk a kezdeményezésbe. Úgy gondolták, hogy a város emblematikus színtér, hiszen korábban Sztálin nevét viselte, a 2. világháborút döntően megfordító 1942/43-as véres csatára emlékeztetve, de döbbenetükre az önkormányzat nem engedélyezte az elhelyezést.
Ezután Voronyezsben, egy másik történelmi helyszínen próbálták felállítani a szobrot, de a helyi hatóságok ott is blokkolták az ötletet. (Ezen a hadszíntéren zajlott 1943 januárjában az a szovjet áttörés, ami elpusztította a 2. Magyar Hadsereget.)
Végül bele kellett törődniük abba, hogy az emlékmű a mindössze 86 ezer lakosú Velikije Luki egyik üzemének kijáratánál kap helyet, 440 kilométerre Moszkvától. A Mikron gyár előtt rendezett avatáson augusztus közepén a munkásokon és a meghívott veteránokon kívül az Orosz Ortodox Egyház papjai is részt vettek.
A végső színhely alig száz méterre van a sztálini elnyomás áldozatainak emlékművétől
Az alkotást Vlagyimir Parsikov dokumentumfilm-rendező, a lovagi alapítvány egyik vezetője avatta fel, aki szerint megtiszteltetés részt venni a Nagy Oroszország újjáélesztésében.
Ezután következett Anton Tatarincev ortodox főpap felszentelő szertartása és beszéde. Ebben elismerte, hogy Joszif Sztálin uralma alatt az egyházat üldözték, de hozzátette, hogy „ugyanakkor ennek folytán sok új mártírunk is lett.”
A pap szereplése és Sztálin ilyen méltatása vihart kavart, mert a diktátor borzalmas pusztítást végzett az egyház soraiban
A klérus hivatalos kifogása az, hogy „a rendezvényen elmondott áldás az egyházmegyei adminisztrációval való egyeztetés nélkül történt. Ezért ellenőrzés folyik az ügyben” – jelentette a területileg illetékes egyházmegye.
Egyben hangsúlyozták, hogy a Sztálin-emlékműnél szertartást végző papok cselekedete személyes nézeteiket és meggyőződésüket tükrözi, és nem azonos az egyház hivatalos véleményével, ami a terror korszakát illeti.
Nem volt ilyen köntörfalazó Szava zelenográdi püspök, aki egyenesen istenkáromlásnak nevezte a szertartást vezető pap szavait, miszerint Sztálinnak köszönhetően sok új vértanú jelent meg.
Azt még nem tudni, hogy mi lesz Tatarincev további sorsa, de a történelmi előzmények ilyen értelmezése valóban elfogadhatatlan az egyház számára.
Borzalmas évtizedeket élt át az egyház a bolsevikok és Sztálin idején
Az extrém ateizmus talaján álló bolsevikok kezdettől támadták a hívő oroszokat és egyházukat, majd a hatalom megszerzése után fizikailag is szinte teljesen felszámolták a templomokat. Az erőszakhullám elől menekülve nem csak nagypolgárok és értelmiségiek, de tömegével emigráltak orosz főpapok is, többnyire Nyugat-Európába, sorsukra hagyva nyájukat, mint Jevlogij metropolita.
Bosszúvágyukat növelte, hogy a polgárháborús években az egyház az antibolsevik politikai és katonai erőket támogatta. Ezért államosították az ortodox szentségi szervezet teljes vagyonát, és több templomot és kolostort leromboltak, vagy világi célokra használtak. A korábban mintegy 25 ezerre becsült egyházi ingatlanból alig 600 maradt a klérus birtokában.
A terrort fokozta, hogy a papokat és egyházi alkalmazottakat népellenségnek nyilvánították, és közülük ezernél is többet meggyilkoltak. Százezer fölé tehető azoknak a papoknak a száma, akiket a Gulágra hurcoltak kényszermunkára, ahol kétharmaduk meghalt.
1925-ig az egyházat a radikálisan antikommunista Tyihon pátriárka vezette (felugró kép), és halála után a szovjethatalom megtiltotta új vezető megválasztását.
1943-ban enyhült a helyzet, amikor Sztálin felismerte, hogy az egyházi személyiségek befolyása az egyszerű falusi katonák lelkére továbbra is igen jelentős. Ekkor rendkívüli tanácskozásra hívta a még élő metropolitákat, Szergijt, Alekszijt és Nyikolajt, és arra kérte őket, hogy enyhítésekért cserébe vállaljanak szerepet a náci agresszióval szemben a hadsereg körében. Egyben utasította Lavrentyij Beriját, a KGB vezetőjét, hogy fejezzék be a papok elleni kényszerintézkedéseket.
Az egyezség megszületett, és az egyház újra választhatott vezetőt Szergij személyében, valamint sor került több ingatlan visszaadására és a papképzés újbóli engedélyezésére. Mindez túlélést biztosított az egyház számára, és ki is tartott a háború végéig, majd a rá következő években is.
Az enyhítés azonban nem feledtethette a korábban végzett pusztítást, ezért a mai ortodox vezetés szemében Sztálin súlyosan negatív megítélése az uralkodó.
Maga Vlagyimir Putyin elnök, Kirill pátriárka legfőbb politikai patrónusa sem lelkesedik Sztálin történelmi szerepéért
Az elnök több nyilatkozatában és esszéjében fejtegette, hogy Oroszország legnagyobb bajának és a mai nehézségek okozójának a bolsevikok hagyatékát tartja, elsősorban azért, mert feldarabolták a cári Oroszországot, és a helyén egy hosszú távon életképtelen, alig 70 éves államjogi tákolmányt hoztak létre. Amikor ez darabokra esett, akkor keletkeztek azok a konfliktusok, melyek máig hatnak, és háborús helyzeteket idéznek elő.
HIRDETÉSAz elnök szerint ebben a rombolásban Sztálin vezető szerepet játszott, ezért történelmileg nem rehabilitálható. Egyik megjegyzése szerint például Lengyelország puszta léte „Sztálin ajándéka” volt a Nyugatnak.
Ennek ellenére Oroszországban és a volt tagköztársaságokban több tucat Sztálin-emlékmű áll mindmáig. A Levada Központ néhány évvel ezelőtti felmérése szerint az oroszok 70%-a elfogadja Sztálin szerepét a történelemben, fele részük pedig egyenesen pozitívnak ítéli meg. Ez a nagyarányú növekedés éppen az elmúlt 20 évben, Putyin elnök uralma alatt következett be.
Kapcsolódó hivatkozások:
A lovagi alapítvány közleménye
Kommerszant
Telegram
Fontanka
Putyin egyik nyilatkozata Sztálinról
Sztálin népszerűsége Oroszországban