Bahmut szellemei tényleg láthatatlanok, és a legváratlanabb pillanatban kísértenek. A szellemjárástól azonban csak az ukrán katonáknak nem kell tartaniuk.
HIRDETÉSEddig igazoltan 524 ellenséges katonát likvidált a 20 tagú mesterlövész csapat. A BBC az egység névadójával és parancsnokával készített exkluzív interjút a keleti fronton.
A névtelenséget kért ukrán honvéd fedőneve már az orosz invázió előtt is Szellem volt, így amikor a csapat élére került, a helyzet adta magát: egységére ráragadt a ,,Bahmut szellemei" becenév.
Az egység katonái 6 hónapja bőven az orosz lőtávolságon belül tanyáznak, közel a legvéresebb harcokhoz. A parancsnok szerint azonban csak az ellenségnek van mitől félnie. Úgy tartja:
A katonák mindent nyilvántartanak. A távcsövükbe egy kis számítógép van szerelve, mely minden egyes találatot feljegyez. Szellem például pontosan tudja, hogy 76 orosz katonát iktatott ki. A csapat elsősorban magas beosztású tisztekre, és stratégiailag fontos célpontokra vadászik.
A szalag mellől a frontra
Az esti műszak egyik lövésze, Kuzia azt mondta a BBC riporterének, hogy megpróbálja úgy felfogni, hogy nem embereket öl, hanem ellenséget semmisít meg. A tettére viszont még így sem feltétlenül büszke. KuziA a háború előtt egy gyárban dolgozott, és világ életében utálta a fegyvereket. Az invázió hírére viszont úgy döntött, hogy bármilyen eszközzel meg kell védenie a hazáját.
Egy átlagos este
Bahmut szellemei közel vannak az orosz állásokhoz, de nem elég közel. Esténként hárman autóba ülnek, és az életüket kockáztatva kikocsiznak. Egy sofőr, egy megfigyelő és egy mesterlövész. Mindenkinek megvan a maga feladata.
A kissé magába fordulós Kusch vezet, lehetőleg minél halkabban, és minél közelebb szállítva társait a lőállásokhoz. Nincsen könnyű dolga, hiszen az ösvényen folyamatosak a légi csapások és a kiégett ukrán harckocsikat is kerülgetni kell.
Kusch általában ukrán rapzenét rak be a telefonjáról: egyrészt azért, hogy a katonák hangolódjanak, másrészt, hogy ne hallják a vérfagyasztó robajokat. Hátul ül a csapat legfiatalabb tagja, a Brit.
Neve neki is beszédes, őt az Egyesült Államokban képezték ki úgynevezett Spotternek. Az ő feladata, hogy észrevegye és figyelje a közelgő ellenséget, akit Kuzia célkeresztbe vehet.
Három keréken
A tökéletes lőállást azonban nem lehet autóval megközelíteni, így a három férfi általában 2 kilométert gyalogol a sötétben, természetesen a nehéz felszereléssel együtt.
A veszélyt jól mutatja, hogy a bázisra visszafelé tartó Kusch-hoz annyira közel csapódott be egy orosz töltet, hogy az egyik repesz szétszakította a katonai terepjáró vastag gumiabroncsát. A sofőrnek 3 keréken kellett kilométereket vezetnie, majd hajnalban már büszkén mutogatta társainak a felnibe ragadt, éles vasdarabot.
Idő közben Kuziáék is megérkeztek a BBC stábjával a kiszemelt állásba, egy romos panelház felső emeletére. Az út azonban izgalmasabbnak ígérkezett, mint a cél. A két katona 7 órán keresztül kémlelte az utcákat, de egyetlen ellenséges katona sem tévedt arra. Ők arról meséltek, hogy előző este is csak egy géppuskás oroszt sikerült kilőniük. Szellem végül a központból kiadta az utasítást: visszatérhetnek a bázisra. Kusch már egy új terepjáróval megy értük.
A katonák egyik szeme sír, a másik nevet. Bár ezen a bevetésen egyetlen ellenséges katonával sem tudtak végezni, legalább ők sem haltak meg és ez a legfontosabb. A BBC riporterei az utolsó percekben még hallották, ahogy a rettegett Szellem kedves, apai hangon beszél kislányával egy műholdas telefonon és azt ígéri neki, hogy nemsokára már otthon lesz.
Persze ha még lesz otthona, ahová vissza lehet menni. Szellem a legrosszabb eshetőségre is felkészült, és még a lányát is megtanította puskát használni.
Sokszor hallottuk már, hogy az ukránok szerint a képzettség és az elhivatottság lehet a harctéri előnyük. Nemcsak szedett-vedett katonáik vannak Jakutföldtől Ingusföldig, hanem apák, anyák és gyerekek, akik ha kell, hajlandóak fegyvert ragadni a hazájukért.
