A „Putyin séfjeként” is emlegetett Wagner-vezérnek különlegesen bizalmas kapcsolata volt Putyinnal, most pedig hirtelen tankokkal indult meg a Kreml irányába. Korábban az Euronews által megkérdezett szakértők sem zárták ki, hogy Prigozsinnak vannak politikai ambíciói, és talán még egy puccsra képes.
HIRDETÉSA Wagner-csoport nem adja meg magát - közölte Jevgenyij Prigozsin azután, hogy Vlagyimir Putyin árulásnak minősítette a Wagner-vezér akcióját, amely gyakorlatilag belső háborút indított az orosz hadsereg és a zsoldosok között.
Prigozsin eddig Putyin egyik legfőbb bizalmasának számított. A Wagner zsoldoshadsereg már régóta dolgozik a Kremlnek, az orosz konfliktusok nagy részében szerepet kapott a világ számos pontján.
Egészen tavalyig tagadta, hogy közel lenne a Wagner zsoldosokhoz, míg végül bevallotta, hogy ő alapította a hadsereget 2014-ben, hogy segítsen Oroszországnak a kelet-ukrajnai háborúban.
Az utóbbi hónapokban a Wagner-főnök sokat bírálta az orosz katonai vezetést, amiért nem kapnak elég lőszert, legutóbb pedig már azt állította, hogy az orosz hadsereg a Wagner állásait támadta.
„Rettentően rossz híre van”
Nem túlzás, hogy a zsoldosokból álló Wagner-csoport hírhedt vezetője, Jevgenyij Prigozsin naponta kerül címlapra az ukrajnai háború harctéri történései, vagy a háborúval kapcsolatos pikáns megjegyzései miatt. Úgy hírlik, politikai karrierre és hatalomra pályázik, sőt: egyesek szerint elnök akar lenni. Kérdés, hogy van-e erre esélye.
„Prigozsinnak rettentően rossz híre van – mondta még áprilisban az Euronewsnak Mark Galeotti politikai elemző, az orosz politika szakértője. – Személyében egy olyan emberről beszélünk, aki Vlagyimir Putyin és a Kreml döntéseit végrehajtva emelkedett fel, és közben a saját malmára hajtotta a vizet. Jól is járt vele."
Putyin séfje mindenbe belekóstolt
Prigozsin karriere szövevényes. Vendéglátósként kezdte, majd a Kreml rendezvényein felelt az ételekért (innen a „Putyin séfje" becenév). Később megalapította a Wagner-csoportot, melynek katonái többször is megjárták Afrikát, ahol számos kétes bevetésen vettek részt.
Az ukrajnai invázió előtt Prigozsin egy egy trollhálózatot működtetett, mellyel az amerikai választásokba próbált beavatkozni, és eközben még az FBI-t is magára haragította. A hírek szerint most „bevenne” egy orosz politikai pártot, ami az Insitute for the Study of War elemzőinek figyelmeztetése szerint „frakciószakadást idézhet elő a Kreml falain belül.”
Mark Beissinger, a Princeton Egyetem politikai tanszékének professzora szerint „egyértelmű, hogy Prigozsin megpróbálja magát úgy pozicionálni, hogy szerepet játsszon az orosz politikában, különösen, hogy van egy kérdés, ami folyton ott lebeg az orosz politikai élet felett: mi lesz Putyin után?" Beissinger szerint Putyint nem fenyegeti annak a veszélye, hogy megbuktassák, de ettől még öregszik, az öregedő diktátorok környékén pedig mindig feltűnnek olyan, ambiciózus emberek, akik megpróbálnak úgy helyezkedni, hogy a diktátor halála után betöltsék az általa hagyott űrt.
Ha elnök akarna lenni, ahhoz puccs kellene
A jelen jogi kereteket Prigozsin nem törheti át, csakis katonai puccsal, ilyesmire pedig állítása szerint nem készül. De ha mégis készülne, messze nincs meg a kellő ereje és támogatottsága az orosz haderő legszélsőségesebb köreiben sem. Az újabb jelentések azt is tartalmazzák, hogy a csoport extrém halálozási aránya és rossz híre miatt már a börtönökből sem képes jelentős utánpótlást toborozni, és Prigozsin már meg sem jelenik a kiszemelt elítéltek előtt.
Számolnia kell emellett az államot működtető erős emberek (szilovikok) ellenállásával is, beleértve a titkosszolgálatok, a rendőrség, az igazságszolgáltatás és a gazdaság kulcsembereit. Az ő megnyerésükre semmilyen erőforrás vagy befolyás nem áll a rendelkezésére.
Személyes akadályként pedig Dmitrij Medvegyev, korábbi orosz elnök és miniszterelnök tornyosulna, aki a realitásokat tekintve jelenleg még mindig a második legbefolyásosabb személy az orosz vezetésben, és nemzetközi kapcsolatai sem koptak el teljesen. Prigozsin kapcsolatai viszont soha nem is léteztek, mert ő páriának számít a globális politikában.
Barátok és szövetségesek nélkül
Beissinger szerint Prigozsin politikai hatalma a Wagner-csoporton nyugszik, rajta kívül nincs más orosz politikus, aki ekkora katonai erővel bírna. Vagyonát úgy szerezte, hogy katonái gyenge afrikai rezsimeket védtek, cserébe pedig aranybányákkal fizettek. Beissinger áprilisban még erősen kételkedett abban, hogy Prigozsin bármikor is nyíltan szembeszállna Putyinnal, de azt már akkor is kétségtelennek nevezte, hogy állítólagos ukrajnai sikereinek köszönhetően megzavarta az orosz belpolitikai életet.
Kezdte úgy, hogy összeveszett a szentpétervári kormányzóval, majd olyan kijelentéseket tett a háborúval kapcsolatban, amiért más oroszok börtönbe kerültek. Idén márciusban már nyíltan szembeszállt a Kreml narratívájával, miszerint Ukrajnában nácik ellen harcolnak (előtte ennek többször az ellenkezőjét hangoztatta, csak hogy igazolja az inváziót), később pedig látszólag a harcok beszüntetésére szólított fel.
Beissinger szerint Prigozsin az a típusú ember, aki átlátja, hogyan működik a rendszer, de bizonyos mértékig mindig a rendszer peremén helyezkedik el, és feszegeti annak határait.
– szögezi le Beissinger, aki szerint Prigozsint azért tűrik meg, mert hasznos Putyin számára, és mert olyan szolgáltatásokat nyújt az államnak a háború folyamán, melyeket a hadsereg nem tudna, azaz: bevetéseik során megsértik az emberi jogokat, amit egy kormány sem vállalna magára a hadseregével kapcsolatban.
Beissinger úgy véli, hogy Prigozsin karriere épp olyan gyorsan omolhat össze, mint amilyen könnyedén további befolyást szerezhet, noha utóbbihoz meg kell találnia a megfelelő szövetségeseket.
Hobbija a bosszú
Beissninger véleményéhez képest Galeotti szkeptikusabban nyilatkozott, ő nem látta jelét annak, hogy Prigozsinnak politikai ambíciói lennének. „Badarság, hogy ő lehet a következő elnök vagy védelmi miniszter. Abszolút badarság, ennek egyszerűen nincs valóságalapja” – vélekedik. Galeotti szerint még mielőtt a Wagnert bevetették volna Bahmutban, a Wagner-zsoldosok száma 30 ezer volt, szemben az orosz hadsereg mintegy 800 ezer fős aktív állományával. A Wagner pedig lőszer tekintetében erősen függ az orosz hadseregtől.
HIRDETÉS„Pont ez teszi őt kispályássá" – mutatott rá Galeotti, utalva arra, hogy Prigozsin nagy mértékben függ a kormányzati szerződésektől, és eleve Putyin engedélyére van szüksége ahhoz, hogy zsoldosbrigádját működtesse, ugyanis az orosz törvények szerint ők technikailag illegálisak. „Még ha nagyobb hatalmat kapna, akkor is a Kreml eszköze lenne, nem pedig valódi autonómiával rendelkező politikai szereplő" – közölte Galeotti, de hozzátette, hogy nem szabad elfelejteni a nevét, mivel egy
Galeotti mindemellett megjegyzi, hogy Prigozsin nem értékeli, hogy magas körökbe került, és nem látja át, hogy itt nem működik a „fegyences keménykedés", ami anno, közel kilenc éves börtönbüntetése során működött. Egyesek úgy vélik, hogy Vlagyimir Tatarszkij katonai blogger megölése részben figyelmeztetés volt Prigozsin számára.
A két ember egymás szövetségese volt, a gyilkosság pedig egy olyan kávézóban történt, melynek egykor Prigozsin volt a tulajdonosa. Mindez persze csak teória, más elméletek szerint Ukrajna áll a robbantás mögött.
Honnan a pletyka?
Galeotti szerint azért kezdtek el találgatni Prigozsin politikai karrierjével kapcsolatban, mert a média minden egyes kijelentését felkapja, és mert a Wagner főnökének egyes politikai ellenfelei eleve szívesen adják alá a lovat, hogy éket verjenek közé és Putyin közé.
Az ukrajnai invázió kezdete óta számos oligarchát és Putyin-kritikust találtak holtan, és felmerül a kérdés, hogy ezek az esetek nem túl gyakoriak-e ahhoz, hogy véletlenek legyenek. Az orosz hírügynökségek jelentései szerint egyesek véletlenül zuhantak ki kórházak ablakából, mások pedig megbotlottak a lépcsőn.
HIRDETÉSGaleotti szerint a Prigozsinnal kapcsolatos teóriák eközben aggasztó dolgot tükröznek: a vonzalmat a zsoldosbrigád irányába, azaz egy olyan csoport irányába, mely képes figyelmen kívül hagyni a civilizált viselkedés alapvető normáit.
– mondta Galeotti. A Wagner zsoldosokat már többször megvádolták nemi erőszakkal, az interneten pedig olyan videók keringenek róluk, melyeken szökevényeket végeznek ki kalapáccsal.
Galeotti úgy véli, Prigozsinba „bármit bele lehet látni, mint a Rorschach-teszt egy ábrájába. Ha akarják, ő egy szabadelvű zsoldosbajnok, ha akarják, akkor Putyin egyik véreskezű végrehajtója. Személyes döntés, hogy minek látjuk."
Szombatra virradóra pedig már különösen zavaros lett a kép, hogy hogyan lássuk Jevgenyij Prigozsint: vajon Putyin legfőbb bizalmasából hirtelen a legnagyobb ellenségévé vált-e?