Az ukrán hírszerzés szóvivője is elismeri, hogy ez egy pozitív történet is lehetett volna - hogy miért nem lett, az pedig nem derül ki a magyar kormány kommunikációjából.
HIRDETÉS"Még mindig le vagyok döbbenve, hogy Magyarországon valami idióta arra a következtetésre jutott, hogy jó ötlet lenne tizenegy ukrán hadifoglyot Oroszországból egészen Budapestig hurcolni" – ezt egy jelentős követőtáborral rendelkező nyugati katonai elemző, a Bécsben élő Tom Cooper írta Sarcastosaurus című hírlevelében június 21-én. A véleménye csak azért érdekes, mert ellentétben a Magyarországot rendszeresen kritizáló nyugati véleményformálókkal, ő egyébként vajmi keveset törődik Magyarországgal, hasonlóan Julian Röpckéhez, aki a német Bildnek ír meglehetős alapossággal az ukrán háborúról.
Röpcke a hadifogoly-ügy apropóján azt írta a Twitteren , hogy Magyarországnak már rég nem kellene a NATO és az EU tagjának lennie, a Magyarországnak megrendelésre gyártott Leopard2-es tankokat és Panzerhaubitze 2000 tarackokat pedig Ukrajnának kellene átadni. Mindezt egy olyan másik Twitter-posztra támaszkodva, amely tényként kezeli, hogy Magyarország Kárpátalja visszaszerzése érdekében üzletel – többek között hadifoglyokkal is – Oroszországgal.
Cooper és Röpcke csak újságírók, a véleményük csak jelzés - de az Európai Bizottság is kifejezte nemtetszését. Mindez mutatja, hogy a nemzetközi közösségben az első ránézésre pozitív fejleménynek tűnő fogolyszabadítás nemigen keltett pozitív visszhangot, inkább a Magyarországgal szembeni ellenérzéseket növelte. Hogy miért, azt próbáljuk megérteni a továbbiakban.
Zűrzavaros nyilatkozatok
Az egész ügyről először az Orosz Ortodox Egyház hozott nyilvánosságra információt június 9-én, amit másnap felkapott az ukrán és azután a magyar sajtó. Az orosz ortodox egyház a közleményben azt közölte, hogy Kirill pátriárka áldásával egyházak közti együttműködés keretében Magyarországra szállítottak 11 Kárpátaljáról származó ukrán hadifoglyot, amit a magyar fél kezdeményezett.
Ukrajna válaszul berendelte a külügyminisztériumba a magyar ügyvivőt részletes magyarázatért, sérelmezve, hogy a foglyok átadásáról és elszállításáról nem tájékoztatták. Semjén Zsolt egyházügyekért felelős miniszterelnök-helyettes azt nyilatkozta az atv.hu-nak, hogy egyházi keretek között zajlott folyamatot ő koordinálta, és a hadifoglyok Magyarországra szállítása az orosz ortodox egyház gesztusa volt Magyarország felé. Semjén azt is mondta, hogy emberi és hazafias kötelessége volt, amit tett – amit a legkönnyebb úgy értelmezni, hogy a magánemberi munkássága körébe utalta az akciót.
Ezután viszonylagos csend honolt az ügyben június 19.-ig, amikor az ukrán külügyminiszter, Dmitro Kuleba azt nyilatkozta az Ukrajinszka Pravdának, hogy nem kaptak konzuli hozzáférést a Magyarországra szállított katonákhoz, őket Magyarország mozgásukban korlátozza, hozzátartozóik sem tarthatják velük a kapcsolatot ellenőrzés nélkül, és a "kiszabadításuk" Orbán Viktor politikai céljait szolgálja.
Erre reagálva Szijjártó Péter magyar külügyminiszter rendreutasította ukrán kollégáját, közölte, hogy nem korlátozzák az egykori hadifoglyokat semmiben, illetve azt is állította, hogy a 11 ember kiszabadítása az Orosz Ortodox Egyház és a Máltai Szeretetszolgálat együttműködésében valósult meg, abban a magyar kormány nem vállalt szerepet. Ez egybecsengett Semjén emberi és hazafias kötelességről szóló mondatával.
Alig 24 órával azután, hogy az ukrán külügyi szóvivő szóvá tette, hogy a magyar állam nem biztosítja a lehetőséget, hogy kapcsolatba lépjenek az ukrán katonákkal, Oleg Nikolenko közölte, hogy közülük három már Ukrajnában tartózkodik. Ugyanakkor a szóvivő azt írta, hogy a többiekkel továbbra sem tudnak megfelelő módon kapcsolatba lépni, és ezért a magyar felet hibáztatta. Amire a válasz Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető minisztertől és Szijjártó Péter külügyminisztertől is az volt, hogy az egykori hadifoglyok szabad emberek, és ha akarnak, kapcsolatba lépnek az ukrán konzullal, ha nem akarják, akkor meg nem. Szijjártó Péter ugyanakkor az előző nyilatkozatát némiképp helyesbítve azt mondta, hogy a magyar kormány tudott a fogolycseréről, és azt "nem ellenezte".
De miért ilyen ideges Ukrajna?
– Egy katona az állam hivatalos szereplője, a katona és az állam közti jogviszony mindig kötelességekkel teli jogviszony - magyarázta az Euronewsnak Lattmann Tamás nemzetközi jogász. – Ha ilyen keletkezik mondjuk sorozással, behívással vagy önkéntes szerződéssel, ez azt jelenti hogy a személy a saját államának kiemelt hűséggel tartozik. Erről a jogviszonyról ő maga nem rendelkezhet, más állam nem rendelkezhet, a katonai szolgálatból elengedés mindig az érintett állam hozzájárulásával kell, hogy történjen. A magyar kormány és a fogva tartó orosz kormány nem dönthet úgy, hogy ezek az emberek szabadok, mert ezek az emberek akkor is azalatt a belső jogi kötelezettség alatt állnak, hogy haza kell térniük az egységeikhez. Ez alól semmilyen más állam nem oldhatja el ezeket a személyeket: nem csoda ha Ukrajna megütközik, hogy erről neki nem szóltak.
Az orosz, ukrán és magyar nyilatkozatokból kibontakozó szituációból az a kép látszik kirajzolódni, hogy a kárpátaljai hadifoglyok zárt láncon keresztül jutottak Magyarországra: az orosz hatóságok átadták őket az ortodox egyháznak, azok a Máltai Szeretetszolgálatnak, amely Magyarországra szállította őket. A folyamat több ponton a magyar hatóságok hathatós közreműködését igényelte, amihez a magyar kormány kifejezett hozzájárulása is szükséges volt.
Ha ez egy valóban zárt láncú folyamat volt, ahol az érintettek reálisan nem térhettek ki se jobbra, se balra, akkor ezek az ukrán katonák - legalábbis egy ideig - hadifoglyok voltak, akiket Oroszország Magyarországgal őriztetett. Ennek viselhetetlenül rossz optikája lenne, nem csoda, ha a magyar miniszterek minden második szava az, hogy szabad emberekről van szó, akiket még azelőtt felszabadított Oroszország, hogy átadták volna őket az orosz ortodox egyháznak.
Ebben az esetben viszont ezeknek a katonáknak az lett volna a kötelességük, hogy visszajussanak Ukrajnába. Ha ők - akár saját elhatározásból - nem így tettek, és ehhez a magyar állam segédkezet nyújtott nekik, eltérítette őket ettől a kötelességtől, akkor az nagyon erős olyan látszatot kelt, hogy a magyar állam nem csak szemet hunyt, hanem aktívan segített ukrán katonákat abban, hogy megtagadják a szolgálatot - ami megint olyasmi, amit egyetlen háborúban álló állam sem nézne szívesen. Egy ilyen, legalábbis kényesnek nevezhető szituációt intenzív és nyílt kommunikációval esetleg még lehetett volna menteni - de Ukrajna éppen azt panaszolja, hogy Magyarország ezt is elmulasztotta.
Miért ideges a világ?
Ennek a magyarázata részben a konkrét nemzetközi jogi problémákban keresendő, amelyeket Ukrajna is számon kér Magyarországon. Ezen túl a nyugati közvéleményt eleve idegessé teszik Magyarország teátrális gesztusai, amelyekkel az orosz kapcsolat mellett kiáll. A konkrét ügyektől függetlenül pedig Ukrajna szinte bármilyen konfliktusban több szimpátiára és megértésre számíthat, mint a nyugati konszenzust lépten-nyomon megkérdőjelező Magyarország.
Ezen túl pedig ott van még az Ukrajnából menekülni törekvő katonakorú férfiak problematikája, amiről mind Európának, mind Ukrajnának kellemetlen beszélnie. Nincsenek kézzelfogható adatok arról, hogy ilyen férfiak milyen arányban próbálnak kitérni a szolgálat elől, mindössze egy BBC-riport készült olyan ukrán férfiakról, akik Romániába próbálnak átszökni a határon. De önmagában az a tény, hogy ilyen emberek léteznek, meghasonláshoz vezet a határ mindkét oldalán.
A nyugati világnézet számára emberiességi szempontból érthető, ha valaki nem akar csatában meghalni, ugyanakkor ez ukrán szemszögből dezertálás, ami aláássa a háborús erőfeszítést. A Nyugat Ukrajna szövetségese, ezért nyíltan nem bátoríthatja, nem fogadhatja el az ilyen magatartást. Ennek ellenére nem hallani olyan esetekről, hogy ukrán férfiak Nyugat-Európában emiatt ne kapnának menedékjogot. Olyan esetet sem ismerünk, hogy Ukrajna arra hivatkozva kérte volna férfiak kiadatását Nyugat-Európától, hogy azok nem vették fel a katonai szolgálatot, holott technikai értelemben erre lenne lehetőség.
Ha létezik ebben az ügyben hallgatólagos konszenzus a Nyugat és Ukrajna között, akkor ezt Magyarország éppen nyíltan felrúgja. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az Euronews kérdésére hivatkozva azt mondta, hogy az Oroszországból Magyarországra hozott nem magyar állampolgár ukrán katonák pontosan úgy megkaphatták a menedékjogot, ahogy ukrán állampolgárok tíz és százezrei Európa számos országában.