37 évvel Csernobil után az atomenergia ugyanolyan félelmetes, de nehezen nélkülözhető

Atomerőmű hűtőtornyai
Atomerőmű hűtőtornyai Szerzői jogok Photo by Johannes Plenio
Írta: Teresa BizarroBruno Sousa
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Az 1986-os baleset után most is egy Ukrajnában álló atomerőműre figyel elsősorban a világ.

HIRDETÉS

Harminchét évvel ezelőtt, 1986 április 26.-án a hajnali órákban robbanás történt a csernobili atomerőmű négyes reaktorában, amelyet a történelem legsúlyosabb nukleáris baleseteként tartanak számon.  Az emlékek 37 évvel később is élénken élnek, és az ukrajnai háború kitörése óta még jobban tartanak egy újabb balesettől.

Az országnak 15 atomreaktora van, négy erőműben, de a figyelem középpontjában Zaporizzsja áll. Az erőmű orosz ellenőrzés alatt áll, és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) felhívásai ellenére naponta érkeznek jelentések a térségben történt támadásokról. Bár a harcoló felek egymást vádolják a támadásokkal, de mivel az erőmű orosz kézen van, az a reális elképzelés, hogy az oroszok pajzsként használják az erőművet, a veszélyes támadásokat viszont az ukránok hajtják végre.

Az Euronewsnak adott interjúban a NAÜ egy korábbi vezetője úgy véli, hogy ma nagyobb veszélynek vagyunk kitéve, mint 1986-ban:

- A helyzet bizonyos szempontból rosszabb, mert ez egy szándékos, ember okozta támadás, és nagyon nehéz megvédeni egy atomerőművet, ha a lőszerek vagy rakéták rossz helyen csapódnak be" - mondja Olli Heinonen, a NAÜ korábbi főigazgató-helyettese.

Ennél optimistább Johnatan Cobb, a Nukleáris Világszövetség (WNA) kommunikációs igazgatója. Úgy véli, hogy "ami 1986-ban történt, az elsősorban a csernobili erőmű gyenge biztonsági kultúrájának volt köszönhető". "Nem azért történt, mert megszegték a szabályokat. Valójában nem kaptak szabályokat, amelyeket követniük kellett volna" - mondja, hozzátéve, hogy az iparág és az ágazat szabályozói "megtanulták a leckét".

Zaporizzsja a félelmek középpontjában

Európa legnagyobb atomerőműve volt Oroszország egyik első célpontja. Tavaly március 4-én, nyolc nappal az ukrajnai invázió kezdete után orosz csapatok vették át az ellenőrzést a létesítmény felett. Az erőművet azonban továbbra is ukrán dolgozók üzemeltették.

A hónapokig tartó bizonytalanság után, 2022 szeptemberében leállították az utolsó reaktort is. Az erőmű a működés egy másik, kevésbé érzékeny, de nem kevésbé veszélyes szakaszába lépett.

"A valóságban a helyzet egyre romlik" - figyelmeztet Heinonen. "Ha elolvassa Grossi úr múlt heti jelentését, akkor azt találja, hogy a karbantartó személyzetnek csak körülbelül a negyede van jelen. Egynegyed nem elég, mert az atomerőművekben rendszeres karbantartási rendszer, rendszeres hatósági biztonsági ellenőrzések vannak.

"A bombázások az erőmű körül történnek, és volt egy-két eset, amikor egy lövedék a telephely egyes részeit találta el, nem magukat a reaktorokat" - állítja Heinonen.

Cobb úgy véli, hogy a kockázatot a szerkezet robusztussága csökkenti. "Maguk a reaktorok nagyon robusztusak. Egy méter vastag betonfalakkal és acélburkolattal rendelkeznek. Tehát nagyon robusztus épületekről van szó, amelyek védelme várhatóan elegendő lesz az ilyen jellegű véletlenszerű, nem szándékosan ellenük irányuló becsapódásokhoz"."

A nukleáris fenyegetés nem korlátozódik Zaporizzsjára

Az atomerőművek infrastruktúrájának robusztussága körüli érvek nem győzik meg Olli Heinonent, aki hangsúlyozza, hogy az erőművek biztonsága a reaktorok hűtéséért felelős egyéb áramforrásoktól is függ. Ha ezt az infrastruktúrát találják el, akár szándékosan, akár véletlenül, "nem lesz Csernobilhoz hasonló baleset, de a következmények súlyosak lehetnek".

Heinonen emlékeztet arra, hogy Zaporizzsja áramellátását már eddig is veszélyeztette a térség bombázása, sőt, a hat reaktor hűtésének biztosítása érdekében dízelgenerátorokhoz kellett folyamodni.

A nemzetközi közösség reflektorfénye Európa legnagyobb atomerőművére irányul, de az aggodalom kiterjed Ukrajna négy atomerőművére is, amelyekben összesen 15 reaktor üzemel.

Az ország északi részén, a fehérorosz határhoz közeli Rivne és Hmelnyickij elég messze van a frontvonaltól , de a déli Pivdennoukrainszk kevesebb mint 200 km-re van Odesszától vagy Mikolajivtól, két olyan várostól ahol bombázások folytak és folynak.

Ha bármelyik erőművet találat éri, Heinonen szerint "rövid távon tudjuk, hogy a radioaktivitás túljuthat Ukrajna határain", és a széljárástól függően Nyugat-Európát is érintheti.

Úgy véli továbbá, hogy ha a radioaktivitás nagyobb mértékben szabadulna fel, annak az ukrán mezőgazdaságra gyakorolt hatása pusztító lehet, mivel a vetőmagok és a gabona szennyeződne, ami súlyos következményekkel járna a gazdaságra és az emberek életére nézve.

A kockázat nem akadályozza meg az atomenergia iránti érdeklődés újraéledését

Az atomenergiát övező félelmek ellenére az ukrajnai háború okozta energiaválság új életre keltette a halálra ítéltnek tűnő iparágat. A hosszú ideje az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól függő Európa kénytelen volt más energiaforrások után nézni, és az atomenergia ismét napirendre került.

Jelenleg 11 atomreaktor épül az európai kontinensen, négy orosz területen, míg Spanyolország, Svájc, Finnország és Svédország a meglévő erőművek termelési kapacitását növeli.

HIRDETÉS

Az Euronews által megkeresett mindkét szakértő szerint ez a helyes út. Olli Heinonen szerint "Európa számára fontos, hogy több atomenergiával rendelkezzen", hogy kevésbé függjön az olajtól és a széntől, és hozzáteszi, hogy "ez a környezetnek is jót tesz". Az atomenergiával kapcsolatos kockázatokkal kapcsolatban úgy érvel, hogy "az atomenergia biztonságos felhasználása tekintetében az 1960 óta elért európai eredmények meglehetősen jók".

Johathan Cobb eközben emlékeztet arra, hogy az atomenergia iránti érdeklődés az ukrajnai háború előtt éledt fel újra, és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások felé fordulás szükségessége motiválta. A WMA igazgatója hangsúlyozza, hogy az atomenergia "együtt tud működni a szél-, nap-, víz- és egyéb megújuló energiákkal" annak érdekében, hogy 2050-re szén-dioxid-mentes legyen az energiatermelés.

Franciaország az atomenergia-termelés vitathatatlan bajnoka Európában, 2021-ben a teljes energiatermelés több mint felét (52%-át) biztosítja. Emmanuel Macron határozottan támogatja az atomenergiát, és jelenleg folyamatban van egy program az ország meglévő erőműveinek felújítására és új reaktorok építésére.

Ezzel ellentétes irányba halad Németország. Berlin már régen bejelentette a termelés befejezését az országban, és az utolsó erőművek bezárására ebben a hónapban került sor. Az ukrajnai háború némileg késleltette, de nem állította meg a folyamatot.

Jonathan Cobb keményen bírálja ezt a lehetőséget: "Ez valójában eléggé elítélendő lépés, amikor még mindig annyira függnek a fosszilis tüzelőanyagoktól (...) Európa számos országa most új atomreaktorok építése felé fordul, és a meglévő reaktorok üzemidejének meghosszabbítását is tervezik. Németország egyedül áll ebben a kérdésben (...) Úgy gondolom, hogy a nukleáris termelés megszüntetése a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség fenntartása mellett nagyon rossz döntés Németország részéről".

HIRDETÉS
A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Sikeresen terjeszkedik nukleáris know-how-jával Oroszország

Nemzetközi Atomenergia-ügynökség: meg kell akadályozni a további tragédiát Ukrajnában

Borzalmas állapotban vannak az ukrajnai atomreaktorok a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint