Miért gondolták az oroszok, hogy elfoglalhatják Kijevet, megérte-e az ukránok mariupoli véráldozata? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ Demkó Attilával, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetőjével.
HIRDETÉSEgy éve, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, még az amerikai hírszerzés is gyors előretörésre számított – és a háború folyamán nem ez volt az egyetlen meglepetés. A háború fordulópontjait Demkó Attilával, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetőjével tekintettük át.
1. A háború kezdete: az ukrán állam és a hadsereg nem omlott össze
Euronews: – Az orosz hadsereg hat nap alatt Kijevnél lehet – az amerikai hírszerzésnek ez az értékelése terjedt a nemzetközi sajtóban közvetlenül a február 24.-én indult orosz támadás előtt. Volt egy olyan várakozás, hogy az ukrán hadsereg tagjai tömegesen átállhatnak vagy elmenekülhetnek, a kormány elmenekülhet vagy a tagjait kommandós akcióban megölhetik, a lakosság túlnyomó többsége pedig beletörődhet az orosz megszállásba. Ezek egyike sem következett be. De vajon mennyiben lepte meg az elemzőket?
Demkó Attila, MCC: – Engem meglepett az a fejlemény is, hogy Oroszország ennyi katonával megtámadta Ukrajnát. Nagyon kicsi volt ez az orosz erő, én személy szerint végig úgy gondoltam, hogy Nyugat-Ukrajnát nem tudják bevenni. A legtöbb ember tényleg azt várta, hogy Kelet-Ukrajna gyorsan orosz kézbe kerül. Az mindenképpen meglepetés volt, hogy még a Donbaszt sem sikerült gyorsan lerohanni, és ekkora kudarcot szenvedtek el az oroszok Kijevnél.
– A háború elejének egyik ikonikus képsora a hosztomeli repülőtér elleni helikoptertámadás. Azóta tudjuk, hogy az orosz különleges erők jelentős veszteségeket szenvedtek el a háború első szakaszában, miközben a kitűzött célokat többnyire nem tudták elérni. Ön is többször utalt rá, hogy csalódás volt az orosz hadsereg teljesítménye, ez már a háborúnak ebben a kezdeti szakaszában megmutatkozott?
Demkó Attila: – Hosztomelben nem ez mutatkozott meg, hanem az, hogy az ukránok készültek. Alapvetően várható volt, hogy az oroszok meg fogják támadni a repülőtereket. Az orosz légideszant, a tengerészgyalogság jól teljesített, ők kőkeményen harcoltak. Nem Hosztomel, inkább a gépesített egységek, meg a légierő viszonylagos gyenge szereplése volt csalódást keltő a kezdetektől fogva, hogy nem sikerült az ukrán légvédelmet kiiktatni az első pár napban. Jelentős veszteségei voltak az orosz légierőnek – ugyanakkor voltak győzelmei is. Herszon mellett egy teljes 10 kilométeres ukrán menetoszlopot lőttek szét orosz helikopterek, erről kevés szó esik. De a csapatok támogatása terén a légierő nem szerepelt túl jól, meg a gépesített erők. A tüzérség és a különleges műveletiek, a légideszant, meg a tengerészgyalogság, az alapvetően jól teljesített – de ez utóbbiak (a tüzérség kivételével) egy pici magja az orosz haderőnek. És azt is hozzá kell tenni, hogy aki valamennyit foglalkozott ezzel a kérdéssel, az tudta, hogy az ukrán hadsereg sokkal erősebb és sokkal jobb állapotban van, mint nyolc évvel korábban.
2. Herszon orosz kézre kerül
– Herszonról szólva gyakran elhangzik, hogy ezt a várost az ukránoknak nem kellett volna elveszteniük a háború elején.
Demkó Attila: – Az orosz csapatok annak ellenére sikeresen törtek ki a Krímből, hogy a Krímet három ponton le lehet zárni, és a legszélesebb szakasz, amit védeni kell, mindössze 7 kilométer. Ezeket én be is jártam annak idején, ezért engem megdöbbentett, hogy hogyan jöttek ki az oroszok a Krímből. A partraszállás is egy opció, de az mindig egy logisztikai rémálom, és ha megnézi, a Krímből kivezető hidak épen maradtak. Az egyik támadási ponton 6 vagy 7 különböző hídon kell átmenni, mire a szárazföldig elér az ember a félszigetről, de a többi szakasz is nagyon jól védhető lett volna. Ott szinte biztos, hogy az ukrán csapattisztek – valószínűleg árulásból – nem tettek meg mindent a védelemért, ezért nagyon gyors volt a kitörés Herszon felé.
3. Kijev ostroma kudarcba fullad
– Miközben Herszon viszonylag gyorsan elesett, Kijev ostroma kudarcot vallott. Mi ment itt félre orosz részről?
Demkó Attila: – Valószínűleg irreális volt az orosz elképzelés, hogy az ukrán erők nem állnak ellen, vagy nem állnak erőteljesen ellen. Ha Kijevet komolyan védik az ukránok – és úgy tűnik, hogy azért már készültek Kijev védelmére – akkor gyakorlatilag az egész inváziós erőt is oda koncentrálhatták volna az oroszok, és akkor se biztos a siker. Egy ekkora városhoz százezres nagyságrendű katona kell minimum, akkor is, ha nincs kiépített védelem. Nagyon nagyok a veszteségek még akkor is, ha csak a polgári lakosság lövöldözik ki kalasnyikovval az ablakokon.
Kijevben az egyetlen esélyük az lett volna, ha az árulások meg az átállítások sikeresek. Ez az, amiről nem tudunk. Az oroszok terveztek azzal, hogy “átáll a parancsnok, megfizetjük”. Kap egy dácsát, teszem azt, a Krímben. “Egész életedben semmit nem kell már csinálnod, ezredes úr, hogyha itt szemet hunysz.” Az orosz meg az ukrán katonatisztek közül sokan együtt szolgáltak, együtt tanultak. A Krímben is ez történt 2014-ben, ezeket a sztorikat ukrán tisztektől hallottam.
Régi barátok keresték meg a krími parancsnokokat, hogy “figyelj, átállsz, négyszeres fizetést kapsz, a feleséged itt fog dolgozni, a gyerekeid ebbe az iskolába fognak járni”, és így tovább. Tehát valószínűleg ilyen szinten próbálkoztak az oroszok, csak most már nem ment, valószínűleg azért, mert a titkosszolgálatok jobban figyeltek. A jéghegynek az apró kis csúcsát látjuk ebből az egészből, hogy milyen háttérküzdelem zajlott ott a háború előtt. Az oroszok nem őrültek meg teljesen, hittek abban, hogy kevés harccal elérik az eredményt, mert egyébként alkalmatlan volt ez az erő egy ekkora ország ellen.
4. Mariupol és az Azovsztal – megérte az ukrán áldozat?
– Mariupol nem tűnik fordulópontnak, hiszen lehetett tudni, hogy a város el fog esni. Csakhogy ez az Azovsztal erőműben harcoló ukrán csapatoknak köszönhetően nagyon lassan történt meg. Ez a hősies ukrán ellenállás példájaként él a legtöbb ember fejében, de van egy másik olvasat is: hogy az ukrán hadvezetés tapasztalt csapatokat hagyott bekeríteni és kvázi feláldozta őket. Hiba volt-e ez, és volt-e haszna, végülis ki nyert azon a cserén?
Demkó Attila: – Ez az, amit nehéz eldönteni. Az ukránok időt nyertek azzal, hogy egy jól erődített ponton védekeztek, még akkor is, ha ezzel bent hagytak a katlanban több ezer embert. Nagy kérdés, hogy ha azok az orosz csapatok, amik ebben az egy hónapnál hosszabb ostromban kivéreztek, az a rengeteg lőszer, amit elhasználtak – ha mindez mondjuk Donyecknek a délről való megtámadására megy, akkor mi történik. Mehettek volna tovább akár Zaporizzsja, akár Odessza, főleg persze Pokrovszke felé. Lehet, hogy akkor most nem Vuhledarnál kellene próbálkozniuk az oroszoknak, és már sokkal közelebb lennének Szlovjanszkhoz. Ez még nem eldöntött kérdés, de én hajlok arra, hogy megérte az ukránoknak. Arányaiban egy ilyen városharcban azért jóval nagyobbak a támadók veszteségei, de biztosat nem tudunk.
5. Kivonulás a liszicsanszki katlanból
– 2022 nyara a laikus megfigyelő számára meglehetősen egyhangú volt a harctéri események szempontjából. Ekkorra az oroszok minden erejüket a keleti frontra koncentrálták, brutális tüzérségi henger mögött lassan nyomultak előre.
Demkó Attila: – Akkor is volt egy komoly fordulópont: az, hogy az oroszoknak nem sikerült a liszicsanszki ukrán csoportosítást bekeríteni és katlanba zárni, kijöttek onnan, viszonylag kis veszteséggel. Ez egy második Mariupol lehetett volna. Előtte az ukránok Szeverodonyecknél nagyon kivéreztették az oroszokat. Itt az váltott volna ki jelentős reakciót morálban – de katonailag is jelentős győzelem lett volna – ha az oroszok több ezer ukrán foglyot föl tudnak mutatni. És nem tudtak. Tehát ez egy ukrán győzelem, annak ellenére, hogy elvesztettek két fontos várost. Ami egyébként megnyithatta volna az utat a Szlovjanszk elleni támadáshoz, csak az oroszok elvéreztek, ezért Sziverszket már nem tudták bevenni. Azóta is ott áll a front, egyébként.
6. Ukrán visszatérés Herszonba
– A következő időszak, amikor látványosan új irányt látszott venni a háború, az a herszoni ukrán offenzíva kezdete volt. Ugyanakkor ez mégsem volt akkora meglepetés: tudni lehetett, hogy a Dnyeper miatt az orosz csapatok ellátása nehézkes a városban, hiszen mindent át kell szállítani a folyón.
Demkó Attila: – A herszoni offenzíváról már nagyon régen beszéltek az ukránok, és ott volt egy óriási előny, a három híd. De nekem az is óriási meglepetés volt, hogy az orosz légvédelem – a legnagyobb mítosza az orosz légvédelmi eszközöknek volt – nem tudta megvédeni azt a három hidat a HIMARS-októl meg az egyéb ukrán tűzcsapásoktól. Ha volt olyan időszak a háború alatt, amikor az amerikai technológia döntőnek bizonyult, akkor ez volt az.
– Kívülről úgy tűnt, hogy csak idő kérdése, mikor vonulnak ki az oroszok Herszonból, a város visszafoglalását lehet fordulatként értékelni?
HIRDETÉSDemkó Attila: – Volt egy nagyon furcsa dolog Herszonnál: hogy semmilyen csapás nem érte az oroszokat, miközben kivonultak a városból. Gondolja el, hogy pontonhídon, kompokon kivonult 20-30 ezer katona felszereléssel együtt. Mennyi a valószínűsége, hogy ezalatt egyetlenegy HIMARS-csapás se érje őket? Egyetlen ilyen felvétel sincs. Pedig kit a legkönnyebb megölni? Az oszlopban visszavonuló katonát. A nagy mészárlás a hagyományos csatákban nem feltétlenül csak akkor van, amikor küzdenek egymással. Hanem amikor visszavonul az ellenség konvojokban, és a másiké a légifölény, vagy tüzérséggel tudja lőni a visszavonuló konvojokat, az rettenetes gyilkolás tud lenni. Mert egy konvojban vannak, vagy egy hajón ülnek, remek célpontot nyújtanak. Tehát ez egy csoda, és ukrán részről nem nevezném egyértelmű győzelemnek. Az oroszok szempontjából mindenképpen óriási presztízsveszteség, de akkor gyengébbek voltak, kevesebb katonával, és kevés emberveszteséggel átmentek egy nagyon rossz védelmi vonalból egy nagyon jóba – mert most a Dnyeper védelmét élvezik hosszú szakaszon.
7. A harkivi offenzíva
– A harkivi offenzívát tartja talán a legnagyobb ukrán győzelemnek a közvélemény. Ugyanakkor az oroszok itt is kimenekültek a bekerítésből.
Demkó Attila: – Nem nagyon volt ott jelentős orosz haderő. Óriási területet vettek vissza az ukránok, de azt a területet nagyon gyengén védték. Ha egy tíz kilométeres frontszakaszt 1000 gyengén felszerelt katona vagy rendőr sem véd, és nincs kiépített mélységi védelem, azt nem nehéz áttörni. A csapatsűrűség alacsony volt, nem voltak védelmi vonalak. Herszonnál kiépített védelmi vonalak voltak, és ott jó orosz alakulatok védték a herszoni hídfőjüket. Harkiv mindenképpen egy ügyes dolog volt, egy nagy ukrán győzelem, csak ott könnyű volt a terep.
8. A krími híd felrobbantása és az orosz rakétaháború
– A krími híd felrobbantása nagyjából egybeesett a herszoni és harkivi ukrán offenzívák végével, ennek csak a morálra gyakorolt hatása volt nagy, vagy volt gyakorlati jelentősége is?
Demkó Attila: – A hatásnak a nagyobbik fele PR, ami óriásit szólt, de ez nem jelenti, hogy ez csak szimbolikus eredmény volt. Az oroszoknak megint megmutatta azt, hogy milyen trehányak, mert azt a kamiont – most már nagyon úgy tűnik, hogy tényleg a kamion volt – ráengedték a hídra. Komolyan megsérült a vasút, ami logisztikailag komoly probléma, és nem látjuk, hogy mennyi kárt okozott ez pontosan az oroszoknak. Lehet, hogy első ránézésre ez csak egy híd, és az se teljesen lett elvágva. De hány szerelvény nem ment át? Hány szerelvénynek kellett más utat választani, amit szintén bombáztak a szárazföldi úton? Mennyivel kevesebb lövedék jutott el a frontra eddig? És azt se felejtsük el, milyen rendkívül megalázó volt ez az oroszoknak. Moszkvában talán '17-ben láttam, hogy a krími híd hatalmas modellje kint volt a Vörös tér mellett a GUM áruházban. Putyin ott volt az átadásnál, ez volt Oroszország büszkesége. Az ukránok ezzel nagyon megalázták az oroszokat, és annak is van haszna.
HIRDETÉS– Oroszország a herszoni és harkivi ukrán offenzívák után rakétaháborút indított az ukrán energetikai infrastruktúra, a civil lakosság és a katonai infrastruktúra ellen. Elérte-e ez a rakétaháború a célját, annak fényében is, hogy mennyi hadianyagot használt el Oroszország?
Demkó Attila: – Nem sikerült az ukrán energia-infrastruktúrát teljesen a földre vinni, de az oroszok a befektetett rakétamennyiséghez képest szerintem nagyon komoly rombolást végeztek. A tudásunk itt is korlátozott: nem tudjuk, hogy mi nem valósult meg, mennyi ukrán hadművelet csúszott emiatt. Melyik az a harckocsi, ami nem tudott eljutni a szervizbe, mert nem tudták egy vasúti szerelvényre fölpakolni, mert éppen nem ment a villanymozdony? Vagy dízelolajat kellett a dízelmozdonyhoz használni, ami nem mehetett bele a harckocsiba. Ezt nem tudjuk számszerűsíteni, de szerintem biztosan nagy a hatása, ahhoz képest, hogy az oroszoknak egyetlenegy halottjába sem került. Ezen kívül ott van a demoralizáló hatás a lakosságra. Amikor sötétben ül az ember hetekig, nem feltétlenül nő a háborús lelkesedés. Azt sem tudjuk, hány ember menekült el vagy nem tért vissza, aki egyébként mondjuk hadiüzemekben vagy a logisztikában dolgozott volna.
– Volt olyan vélemény is, hogy Oroszország ezzel elhasználta a rakétáit, amiből nagyon sokat lelőttek az ukránok.
Demkó Attila: – Azt sem tudjuk, hogy hány ukrán rakétába került. Biztos vagyok benne, hogy az ukránok nem mondanak igazat, hogy az orosz rakéták 70-80 százalékát lelőtték. Egy jelentős részét lelőtték, de hány rakétával? 100 darab orosz rakétára vajon hány ellenrakétát lőttek ki? Szerintem ezek biztosan nagyon nagy számok. Nem csak az oroszoknak fogyatkoztak meg a készletei, de az ukránoknak is a légvédelmi rakétái.
+1 Lesz-e még fordulat?
– A herszoni és a harkivi offenzíva után egy hosszú állóháború következett, amiben ismét az oroszok mentek előre, kezdetben meglehetős lassúsággal, az elmúlt időszakban egy kicsit nagyobb lendülettel.
HIRDETÉSDemkó Attila: – A oroszoknak volt egy megrendülési pillanata Harkiv után, meg Herszon után is. Egy hadsereg mindig akkor a legsebezhetőbb, amikor morálisan is megrendül, és visszavonul. Ezt nem tudták az ukránok kihasználni. Itt jön be, amiről már beszéltünk: ekkor indult a Szurovikin-féle infrastruktúra-háború, és az ukránok nem tudták Harkivból átdobni a csapataikat, mondjuk délre, hogy Melitopol felé esetleg elinduljanak. Nem tudtak átmenni egy harmadik offenzívába még úgy se, hogy a krími hidat kilőtték. Pedig sokan úgy gondolták, hogy akkor van értelme a krími hidat kilőni, amikor indul egy ukrán offenzíva Melitopol ellen.
– A most zajló szakaszról mi a véleménye?
Demkó Attila: – Az én személyes érzésem az, hogy egész egyszerűen nagyobbak az oroszok. Az alakulatokat alapvetően a veteránok tartják életben, és ezek nagyon fogynak az ukránoknál. Ha csupa zöldfülű már a végén egy alakulat, az hogy fog harcolni? Kell valaki, aki betanítja őket, aki elmondja, hogy “na, ez a bejövő, akkor most szépen hasra”, “emiatt ne aggódjál, mert ez három kilométerre van”. Előbb-utóbb elvásik a legjobb hadsereg is. Van olyan, amikor a kisebb hadsereg annyival jobban szervezett, mint a másik, hogy képes legyőzni, például 1940-ben a német hadsereg a franciák és angolok ellen, ahol annyival jobb volt a német hadvezetés és a katonai doktrína. Az ukrán hadsereg motiváltabb, mint az orosz, mert a hazáját védi, de egyebekben nem jobb, nem sokkal jobb az orosznál. Az amerikai hírszerzési támogatás is sokat jelent, de végső soron hasonló minőségű hadseregeknél a háború oda fut ki, hogy kinek van több katonája. Én úgy érzem, hogy az ukrán törzsterületeket és Kijevet meg tudják védeni, sőt az oroszok Odesszáról is lemondtak, ami sokkal fájdalmasabb nekik. Arra kevés esélyt látok, hogy a február 24.-e előtti határokig visszanyomják az oroszokat, arra pedig szinte semmit, hogy a Krímet is visszafoglalják.