Egykori gyarmatosított és gyarmatosító került össze a VB-elődöntőbe, a helyzet pedig sok-sok elfojtott sérelem, a mindennapi együttélést nehezítő előítélet és neheztelés, illetve a "kettészakadok a hazám és a másik hazám" között típusú feszültséget hozhat felszínre.
HIRDETÉSA futball mögött sokszor meghúzódik a politika - derült ki az elmúlt évtizedekben. A 2022-es katari VB-elődöntő sem kivétel ez alól az ökölszabály alól: míg a futballpályán két válogatott csap össze, a háttérben két ország közötti diplomáciai meccs zajlik, méghozzá több szinten is. Milyen háttérindulatok fűtik a szurkolókat? Hogyan próbál politikai tőkét kovácsolni magának a francia szélsőjobb a meccsből? Mi húzódik a két országi közötti feszültség hátterében? Összefoglaló.
A Franciaországba érkező, észak-afrikai bevándorlók egyik fő bázisa a Párizstól északra található külvárosokban található. Saint-Denis, Bobigny, Bondy - csak néhány azon települések közül, ahol nagy számban élnek marokkói, algír és tunéziai származású franciák. A bondy-i piac zöldség-gyümölcs standjai közt így érthető módon nem más a téma eze n a szerdán, mint az esti Franciaország-Marokkó meccs, pontosabban az, hogy ki melyik csapatnak fog drukkolni. Saïd, a 29 éves francia-marokkói zöldséges már döntött: ő Marokkót támogatja, és reméli, hogy bejutnak a döntőbe.
- Franciaország mindig a befogadó hazánk lesz, de a szívem mélyén én mégis a marokkóiakat támogatom. Amit idáig elértek, az hihetetlen - fejtette ki a Le Monde-nak, hozzátéve: kifejezetten boldog, amiért egy afrikai ország bejutott az elődöntőbe. - Jó látni, hogy nem mindig ugyanazok a nemzetek kerülnek be a döntőbe. A közösségi médiában is azt látom, hogy az arab világ, és az afrikai kontinens egésze őket támogatja. Szinte mindenütt látni valakit, aki Marokkónak szurkol, ez pedig megmelengeti az ember szívét.
Daif, a 27 éves francia újságíró azt mondja, szerinte Marokkó történelmi győzelme összehozta az arab világot és Afrikát. Egy esetleges marokkói vb-győzelem pedig igazán kifejező jelképe volna annak, ahogy az egykori gyarmatosított legyőzi gyarmatosítóját. Mások viszont épp hogy nehezen választanak csapatot: Usszama Adref, ifjúsági futballedző Párizsban azt mondja, mindenkit kettészakít ez a helyzet - sokan vannak, akik szerint olyan ez a választás, "mintha az apád vagy az anyád között kéne döntened".
A francia-marokkói meccs évtizedes sebeket szakíthat fel
A szerdai meccsen a Kékek (vagyis a franciák) és az Atlasz oroszlánjai (vagyis a marokkóiak) összecsapása sokak lelkében téphet fel a gyarmatosítás, a hatvanas évekbeli bevándorlás, vagy épp a mai migráció alatt szerzett sebeket. Az identitás kérdése, és ezen belül is legfőképp az első- másod-, vagy harmadgenerációs bevándorlók nemzeti identitása évtizedek óta forró téma a francia politikában.
Franciaország gyarmatosító múltja és a Marokkó történetében játszott szerepe hivatalosan több mint fél évtizedig, 1912-től 1956-ig tartott. Bár a két ország közötti kapcsolat össze sem hasonlítható a szomszédos Algéria és az "anyaország" brutális, véres kapcsolatával, hiszen Marokkó mindig is viszonylagos autonómiát élvezhetett és ötvenes évekbeli függetlenedése is inkább békés, vérontástól mentes volt, mégis bőven maradtak sérelmek mindkét oldalon.
A két ország különválása után, az 1960-as, '70-es években rengeteg marokkói érkezett Franciaországba vendégmunkásként, ahol gyárakban, építkezéseken dolgoztak. A legtöbben maradtak is. Egy 2015-ös parlamenti jelentésből az derül ki, hogy hivatalos nyilvántartás szerint ma Franciaországban legalább 1,5 millió marokkói él, több mint felük pedig kettős állampolgársággal rendelkezik. Ez a sportban is megmutatkozik: a marokkói futballválogatott három tagja - köztük az edző is - francia-marokkói kettős állampolgárok - csakúgy, mint sok, Marokkóban született, de Franciaországban karriert építő író, színész, humorista, sportoló.
Ők sok társukkal együtt abban bíznak, hogy a meccs testvéri hangnemben játszódik majd le - a két nemzet évszázados összefonódása, közös történelme és kultúrája pedig segít felülemelkedni az ellentéteken.
De a gyarmati múltat nehéz lesz a meccs közben elfelejteni. Ha Marokkó győz, akkor ez a harmadik alkalom lesz, hogy volt gyarmattartóit - köztük Spanyolországot és Portugáliát is - legyőzi a focipályán, ami "jelképes értelemben visszaadja a presztízsét egy olyan országnak és népnek, amit elnyomtak az európaiak" - véli például Daif.
A jelenben is sok a sértődés, a kapcsolatok több okból is a mélyponton vannak
A múlt mellett azonban a két ország jelenlegi kapcsolata is konfliktusokkal terhelt. Mindkét oldal neheztel a másikra, mégpedig több okból is - nem véletlen, hogy az előző francia nagykövet megbizatásának lejárta óta hónapok teltek ugyan el, de Franciaország még mindig nem küldött új nagykövetet az országba.
A marokkóiakat leginkább sértő lépés Párizs 2021 szeptemberében bejelentett intézkedése volt, miszerint a marokkóiak számára kiadott vízumok számát a korábbi felére csökkenti - miután a területére belépő marokkóiak egyre nagyobb számban a vízum által megszabott határidő lejárta után sem hagyták el az országot. Az intézkedést Marokkó "megalapozatlannak", emberi jogi szervezetek pedig "megszégyenítőnek" nevezték.
De megszégyenítő volt számukra az a nyomozás is, amit 2014-ben a francia igazságszolgáltatás azért indított, hogy kiderüljön, megalapozottak-e azok a vádak, miszerint a marokkói titkosszolgálat egykori vezetője megkínozta az általa vallatottakat. A Nyugat-Szahara kérdése is örök tüske, és a VI. Mohamed király vezette ország azt sem nézi jó szemmel, hogy Macron a közelmúltban egyre nyíltabban próbál közeledni Algéria irányába - mind Macron, mind miniszterelnöke látogatást tett az országban idén ősszel.
A franciák ezzel szemben azért neheztelnek a marokkóiakra, mert mint kiderült, a marokkói titkosszálgat a Pegasus kémszoftverrel figyelt meg és hallgatott le francia újságíróktól kezdve Emmanuel Macron francia köztársasági elnökig többszáz francia állampolgárt.
A szélsőjobb a kettős érzéseket igyekszik meglovagolni
Ha mindez nem lenne elég, még itt van a francia belpolitika is, ami természetesen az esti meccsből is igyekszik magának tőkét kovácsolni. A szélsőjobb pártok már évek óta igyekeznek felkorbácsolni a muszlim-ellenes érzelmeket, mondván: a bevándorlók és a szokásaik felszakítják a francia élet szövetét.
A volt gyarmatokról érkező bevádorlóknak rasszizmussal, előítételekkel, rendőri túlkapásokkal kell megküzdenie, ami csak tovább erősíti a társadalmon belüli marginalizáltságukat és keserűségüket a franciákkal szemben - véli a nizzai egyetem egyik oktatója, aki attól is tart, hogy bármelyik csapat győz is, Franciaország és észak-afrikai bevándorlóinak kapcsolata tovább jegesedik.
A szélsőjobb narratívája szerint akik Marokkót támogatják a meccsen, azok "nem lojálisak Franciaországgal szemben". Damien Rieu és a tavasszal még elnökjelölt Eric Zemmour az elődöntőt egyenesen "a futballcivilizácók összecsapásának" titulálták, az afrikai kontinens és az arab világ egységes támogatását pedig úgy ítélték meg, ami azt erősíti: ez a meccs valójában "a muzulmán világ és a Nyugat között" játszódik, ahol "Franciaország újra meghódíthatja Marokkót."
A néppártosodó, épp ezért mérsékletebb húrokat pengető Nemzeti Tömörülés, Marine Le Pen pártja szintén beleállt a marokkóiakba, csak éppen más miatt. A december eleji, Belgium elleni marokkói győzelem után Brüsszelben valóságos utcai harc alakult ki. A Kanada elleni győzelem és a spanyolokkal játszott meccs után, mely a negyeddöntőbe jutást hozta el Marokkónak, több országban voltak összecsapások a drukkerek és a rendőrség között.
A Portugália elleni győzelem estéjén Franciaországban is rengeteg marokkói származású drukker sereglett az utcákra, ahol énekelve, dudálva, integetve, zászlókat lengetve és dobokon játszva mutatták ki boldogságukat. Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés pártelnöke erre élesen kritizálta azokat a másodgenerációs bevándorlókat, akik "úgy viselkedtek, mint egy külföldi állampolgárai, folyamatosan kifejezve, hogy ez lesz a bosszú pillanata ami a gyarmati múltunkhoz kapcsolódik".
HIRDETÉS
A párizsi Champs Elysées-t elárasztó, ünneplő marokkói tömeg képei láttán természetesen ismét lábra kapott a "nagy népességcseréről" szóló összeesküvés-elmélet is. És persze az ünneplés ekkor sem maradt mindenütt békés: Franciaországban és Belgiumban több helyen könnygázt vetett be a rendőrség, hogy feloszlassa a tömeget.
A ma esti meccsre ezért intenzív rendőri jelenléttel készülnek: Gérald Darmanin francia belügyminiszter bejelentette, 10 ezer rendőrt állítottak készenlétbe az ország egész területén - felüket a párizsi régióban. Ám a rendőrökkel való összecsapások - akiknek a Bajnokok Ligája döntőjén nyújtott teljesítménye káoszt idézett elő - csak még tovább mélyítheti a helyzetet.