Ben Bernanke, Douglas W. Diamond és Philip Dybvig kapta a közgazdasági Nobel-díjat.
Ben Bernanke, Douglas W. Diamond és Philip Dybvig kapta a közgazdasági Nobel-díjat. A Svéd Tudományos Akadémia a három közgazdász nyolcvanas években indult kutatásait díjazta a bankok működéséről.
A tudósokat az foglalkoztatta, hogy miért van szükség bankokra, mi a funkciójuk, miért instabilak mégis a bankrendszerek, és mit tehetnek az államok azért, hogy a bankrendszerből kiinduló gazdasági válságokat megakadályozzák. A kutatásaik alapjaiban járultak hozzá ahhoz, ahogy jelenleg a bankrendszerekről gondolkodunk.
A bankok egyfajta közvetítőként működnek a megtakarításokkal rendelkező emberek és a hitelt igénylők között, így a megtakarítással rendelkezők úgy tudnak kölcsönt adni, hogy a pénzüket megbízhatóan visszakaphatják, amikor szükségük van rá. De a bankok részletes nyilvántartást vezetnek a poitenciális hitelfelvevők hitelképességéről is. A rendszer azonban sérülékeny, különösen veszélyezteti az úgynevezett bankpánik (bank run) amikor a betétesek a bank fizetőképességét kétségbe vonva egyszerre akarják kivenni a betétjeiket.
A kutatók azt is vizsgálták, hogy mi a bankcsődök következménye: Bernanke például az 1930-as évek nagy válságának vizsgálata során arra jutott, hogy a válságot hosszú időre elmélyítette, hogy az összeomló bankok nyomán elvesztek az egyének hitelképességére vonatkozó kimutatások, ami hosszú évekre visszavetette a gazdaságot. Diamond és Dybvig azt is kutatta, hogyan kell az államnak ezt a sérülékeny rendszert szabályoznia ahhoz, hogy kiküszöbölje az anomáliákat.
Ben Bernanke 2006-14 között, vagyis a 2008-as hitelválság alatt is az Egyesült Államok jegybankjának szerepét ellátó FED elnöke volt.