Messze van – legyint sok európai a tajvani konfliktusra. Pedig a globalizált világban a szállítási láncok, piacok és cégek összeérése folytán minden közel van, az európai technológiai szektorra azonnal súlyosan hatna, ha Tajvanból leállna a félvezetők exportja.
HIRDETÉSMessze van – legyint sok európai az ukrajnai háború után most a csendes-óceáni térségben kibontakozó tajvani konfliktusra. Pedig a globalizált világban a szállítási láncok, piacok és cégek összeérése folytán minden közel van, az európai technológiai szektorra azonnal súlyosan hatna, ha Tajvanból leállna a félvezetők exportja.
Az ukrajnai háború, pontosabban az azt követő gazdasági szankciók oda- és visszahatásai az európai gazdaságra és életminőségre a napnál világosabbak, de naivitás azt gondolni, hogy egy földrajzilag távolibb konfliktus kibontakozása már nem lehet befolyással az európaiak életére.
A globalizált világgazdaság megannyi előnye mellett jól ismert, és a mostani válságban egyik sajátossága, hogy egyes termékek gyártására egyes országok egyes vállalatai specializálódnak, hatalmas nemzetközi piacra termelnek, a konkrét termékek beszerzésének diverzifikációja azonban elmaradt, így ha ezek a cégek bármilyen okból bajba kerülnek, a termékutánpótlás a külföldi piacokon azonnal eldugul, komoly károkat okozva az adott ország érintett szektorainak.
Tajvan Európától messze fekszik, éppen a glóbusz más féltekén, de vannak olyan európai ágazatok, amelyek az ázsiai kisállam gyártására épülnek. Tajvan a világ élvonalában van a finommechanikai, az elektronikai és a vegyianyag-gyártásban, a mikroelektronikai termékek, így a számítógépes chipek, az elektronikában használt félvezetők gyártásában pedig egyszerűen megkerülhetetlen partner. Ez utóbbi területeken Európa teljesen a tajvani importra építette technológiai fejlesztéseit – ahogy a gáz- és olajiparban az orosz, úgy a high-tech szektorban a tajvani szállítások elmaradása lehet bénító hatású.
Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnökének múlt heti tajvani látogatása egy eddig nagyjából betartott status quo-t rúgott fel: a harmadik legmagasabb amerikai közjogi méltóság hivatalos vizitje és gesztusai egy szuverén államnak járó diplomáciai jelzések voltak, ezt pedig Kína – amely ma is egyik szakadár tartományának tartja a szigetországot – a kínai belpolitikába való súlyos beavatkozásnak érezte az amerikai lépést.
Éles lőszerrel zajlanak jelenleg Tajvan körül a kínai hadgyakorlatok, a helyzet azzal fenyeget, hogy a nemzeti kínai kisállamot adott esetben a kommunista Kína katonai erővel is elválaszthatja a külvilágtól – ha a tengeri és a légi közlekedését, kereskedelmét blokkolnák, Tajvan gazdaságilag „megfulladna", de exportjának elmaradása azonnal jelentkező bajokat okozna Európában is.
Az európai piacon használt elektronikai chipek túlnyomó többségét a világ legnagyobb félvezető gyárától, a tajvani Taiwan Semiconductor Manufacturing Co (TSMC) vállalattól szerzik be. A félvezetőgyártás globális volumenének felét itt készítik, maga az Apple és a Qualcomm is velük áll kapcsolatban – írja a Politico.
Ha a tajvani chip-utánpótlást a kínaiak megakasztanák, az európai technológiai szektor nem tudná pótolni azt, mivel az évek során ezt a know-how-t, szakértelmet nem sajátították el. Ráadásul az okostelefonok és laptopok gyártásához nélkülözhetetlen alkatrészek egyre kisebbek, az öt nanométernél kisebb, precíziós chipek gyártása pedig egy olyan specializált technológia, amelyet a világon csak két vállalat birtokol: a TSMC és a Samsung.
Ezt Peking is pontosan tudja, nem véletlen, hogy a tajvani konfliktus egyik fő tétje, hogy ezzel ki kit tud jobban zsarolni, mely regionális hatalom tud ezzel stratégiai előnybe kerülni? Az ügy bonyolult, hiszen a tajvani TSMC esetleges kínai einstandolása nem jelentene egyértelmű helyzetet, ugyanis a cég egy hollandi alkatrészgyártó, az ASML gyártásától van függésben. E téren Kína kezét tehát éppen Európa tudja lefogni – egyelőre.