Ezer háztartás maradt vezetékes víz nélkül bizonytalan időre a budapesti agglomerációban, a háttérben az egyre melegebb nyarak mellett felsejlik a koronavírus és a rezsicsökkentés is.
HIRDETÉSA 37 fokos kánikulában napok óta mintegy ezer háztartásban nincs vezetékes víz a Pest megyei Solymár magasabban fekvő részein: nem lehet zuhanyozni, mosni, és a vécét is vödörből kell leöblíteni. A hatóságok nem is nagyon kecsegtetik a lakosságot azzal, hogy ez a helyzet egyhamar megszűnne. A történet hátterében ott találjuk a klímaváltozást, a koronavírust és természetesen a rezsicsökkentést is.
- Három napja egy csepp víz sem folyik a csapból, a lajtoskocsi nagyon sokszor üres, olyan, mintha nem egy civilizált világban élnénk - mondta az Euronewsnak Solymár Kerekhegy nevű részén egy középkorú nő. A solymári facebook-csoportokban is sokan panaszkodnak, hogy a vécék eldugultak, mosogatni nem lehet, ami a fertőzés veszélyét is felveti.
A Kerekhegy tipikus kertvárosi utcáin lajtoskocsik állnak, ahonnan kannában viszik haza a vizet a helyiek. A polgárőrök ásványvizet osztogatnak, az emberek kissé ingerültek, de fegyelmezettek. A legtöbben arról beszélnek, hogy ez a probléma már évtizedek óta fennáll, kisebb-nagyobb szünetek előfordultak a vízellátásban, de hogy három napig egyfolytában ne legyen víz, az ritka. A Duna-menti Regionális Vízmű Zrt.-nek van egy tározója a magasan fekvő településrész felett, ahova lentről pumpálják fel a vizet. A helyiek úgy tudják, hogy ez a vízvezetékrendszer, vagy maga a tározó nem bírja el az agglomerációban megnövekedett lakosságszámot.
- A hivatalos szervektől azt az információt kaptuk, hogy erre egész nyáron számíthatunk - mondta a már idézett nő. - Merthogy kicsi a tartály, sok az ember, kevés a víz. Ilyen egyszerű matematika ez.
Bár elsőre úgy tűnik, a probléma kizárólag magasan fekvő településrészeket érint Pest megyében, ez korántsem igaz.
Hallgatag vízművek, beszédes képviselő
A kánikula miatt megnövekedett vízhasználatra hivatkozva a Duna-menti Regionális Vízmű Zrt. már kedden arra kérte tíz agglomerációs település lakosságát, hogy ne öntözzön vezetékes ivóvízzel, ne töltse fel a medencét, ne mossa az autót és ne locsolja a járdát, így elkerülhető lesz a vízhasználat további korlátozása. De nem csak az agglomerációban kényszerültek hasonló intézkedésre a vízművek és az önkormányzatok, hanem országszerte települések tucatjain, például Jászberényben is.
Hogy ténylegesen milyen okok húzódnak a háttérben, arra az egyetlen kompetens válaszadó a térségi vízszolgáltató lenne, Solymár esetében az állami tulajdonban lévő Duna-menti Regionális Vízmű Zrt. Ezt a céget természetesen megkereste az Euronews is, ahonnan a szóvivő a Nemzeti Vízmű Zrt.-hez irányított minket, akik viszont egy kétsoros közleményt küldtek, a részletesebb információt kérő üzenetre pedig már nem is válaszoltak.
A témáról váratlan helyről érkezett tájékoztatás: Menczer Tamás külügyi államtitkártól, a körzet fideszes országgyűlési képviselőjétől, aki az érintetteket csütörtökre hívta össze egy válságtanácskozásra a solymári polgármesteri hivatalba, ahol mindjárt meg is alapították a helyi operatív törzset.
Menczer elmondása szerint a legfontosabb feladatuknak az akut problémák elhárítását, a vízellátás zökkenőmentes megszervezését látták, illetve azt, hogy a lakosság valóban fogja vissza a fogyasztást.
- A szolgáltató állítása szerint amennyiben ott, ahol van víz, azt egyetlen napig csak a legszükségesebbekre használnák - tehát nincs öntözés, nincs autómosás, nincs medencefeltöltés és semmi ilyesmi - akkor egy nap alatt helyreállhat az ellátás - mondta Menczer Tamás az Euronewsnak.
Amikor a helyzet kialakulásának okairól kérdeztük, a képviselő azt mondta, hogy őt kevésbé az okok, mint a megoldások érdeklik, ugyanakkor erős kritikával illette az állami tulajdonban lévő vízműcéget.
- Hosszú órák óta itt vagyunk, folyamatosan ellentmondó híreket kapok a különböző szolgáltatóktól, felettes és alattas szervektől, és ez számomra elfogadhatatlan - szögezte le a képviselő. - Felszólítom a szolgáltatót, hogy a törvényi kötelezettségét lássa el, de legalábbis tegyen meg mindent azért, hogy a feladatát el tudja végezni.
De miért nincs víz a Kerekhegyen?
Régóta ismert tény, hogy míg Budapest lakossága csökken, az agglomeráció lakosságszáma nő. Ez a folyamat újabb lendületet kapott a koronavírus-járvány idején, amikor a lakásokba gyerekekkel beszorult budapestiek egy része a kiköltözésben találta meg a menekülőutat. A folyamatot az infrastuktúra már korábban sem követte le, és a COVID-után a helyzet még tovább romlott. Ezért az agglomeráció polgármesterei régóta kommunikálják, hogy ezekre a településekre ki lehet tenni a megtelt táblát. Menczer Tamás egyébként azt mondta az euronewsnak, hogy a mostani akut helyzet alkalmas arra, hogy felhívja a figyelmet a térség problémáira, és amennyiben a háborús helyzet lehetővé tesz nagyobb beruházásokat, igyekszik elérni, hogy ezek az ügyek - és a szükséges beruházások - ott legyenek a kormány asztalán.
A válaszhoz legközelebb Szente Károly polgármester (FIDESZ) révén jutottunk, aki azt mondta, hogy nem a kapacitásokkal van probléma, hanem azzal, hogy a kialakított, kellő nagyságú tárolóba nem tudja a vízmű felpumpálni a vizet, mert az egész Pilisi-medencében megnövekedett vízhasználat miatt a rendszerben nincs ehhez elég nyomás. A DRMV Zrt. álláspontját Menczerhez hasonlóan érezhető távolságtartással kezelő polgármester ugyanakkor azt is elmondta, hogy megfelelő beruházással mégis meg lehetne oldani a problémát, az ehhez szükséges, tízmilliárd forint nagyságrendű uniós forrást el is nyerte a vízmű.
- De hát sajnos amíg ez megvalósul, megépítik a csővezetéket, a vízkivételi műveket és szivattyúkat, az mostantól kettő év, tehát ilyen vízhiányokra fel kell készülnünk a jövőben is - mondta a Szente Kálmán az Euronewsnak.
Addig is a terv az volt, hogy kocsival hordanak fel vizet a kerekhegyi tárolóba. Péntek reggel a polgármester ugyan bejelentette, hogy éjszaka feltöltötték a tárolót, van víz a Kerekhegyen, azonban az hamar újra elapadt.
Olcsó víznek híg a leve
Ha csak a nyilvánosan elhangzott érveléseket vesszük figyelembe, akkor egyértelmű a kép: a sok kitelepülő és a pazarló vízfogyasztási szokások tehetnek a vízhiányról, de nem azért, mert nincs elég víz, hanem azért, mert a sajátos terepviszonyok között nem lehet azt kellő tempóban hozzájuk eljuttatni, ehhez tízmilliárdos beruházások szükségesek, amelyek már úton vannak, de még időbe telnek.
Az Euronewsnak név nélkül nyilatkozó vízműves szakemberek elbeszéléséből viszont az a kép alakul ki, hogy a rezsicsökkentésnek és a hatósági árak sajátos magyar kezelésének kulcsszerepe van a kialakult helyzetben.
HIRDETÉSA vízművek a Fidesz 2010-es hatalomra kerülése előtt jelentős részben magánkézben voltak. 2013-ban a rezsicsökkentéskor a lakossági vezetékes ivóvíz díját is befagyasztották, és ez azóta változatlan. Mivel ilyen formában nagyon kevés vállalat működhetett nyereségesen, a legtöbb magáncég kiszállt az üzletből, és a vízműveket eladták a magyar államnak. 2013. óta ezeknek a - nagyrészt tehát állami - vállalkozásoknak a költségei jelentős mértékben növekedtek: nem csak bérekről van szó, hiszen például a szivattyúk üzemeltetése rendkívüli energiát igényel. Ez már az újra belendült infláció kezdete előtt is probléma volt, de azóta még súlyosabb gondot okoz, ugyanis ezek a vállalkozások a lakossággal ellentétben piaci áron vásárolják az energiát. Vagyis miközben a lakosság egyre több, rezsicsökkentett vizet vesz a vízműtől, mindezt a vízmű piaci áron kifizetett energiával és munkaerővel állítja elő, ami mellett fejlesztésekre biztosan nem telik, de karbantartásból is csak a tűzoltó munkákra. Ebbe a rendszerbe kódolva van, hogy valahol felborul, miközben az állami tulajdonban lévő vízmű nem képviselheti nyilvánosan azt az álláspontot, hogy a rezsicsökkentés és az infláció kombinációja miatt nem tudja elvégezni a feladatait.
A vízművek hivatalos hallgatása miatt pedig arra a kérdésre végképp nem várhatunk szakmai választ, hogy ha egyre újabb települési kutakat kell fúrni - például Jászberényben és Túrkevén - akkor nem az-e a helyzet mégis, hogy fenntarthatatlan a rezsicsökkentett vízzel való pazarló bánásmód?