NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Elveszítik a háborút Ukrajna ellen, de ellenem is - mondja a lázadó orosz politikus-újságíró

Színes és kalandos életút
Színes és kalandos életút Szerzői jogok Narodna-Pravda.ua
Írta: SzéF
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Nyevzorov már tíz éve súlyos szavakkal figyelmeztetett az Ukrajnára váró sorsra. A Donbászba beszivárgott orosz zsoldosokat egyszerűen „szemétnek” nevezte és jelezte, hogy az orosz és ukrán nép között mesterségesen és tudatosan szított gyűlölet tragikus végeredményhez fog vezetni.

HIRDETÉS

Nem olyan nehéz befejezni ezt a háborút. Csak le kell venni a cipőt, felölteni a szőrcsuhát, elzarándokolni Kijevbe és bocsánatot kérni – tartja Alekszandr G. Nyevzorov, egy komancs indiántól származó szovjet-orosz politikus, televíziós újságíró, filmrendező, aki hosszú ideig az orosz parlament képviselője is volt. Karcos személyisége és cinikus hangvétele már az ukrajnai válság előtt ismertté tette. Márciusban büntetőeljárás indult ellene, de sikerült időben lelépnie Oroszországból. Azóta 'kalóztévéjében' rendre elemzi az orosz politikai valóságot és a háborús válságot. Ukrajna barátjának és hősének tekinti őt, amit nemrég állampolgársággal is jutalmazott, noha saját magát továbbra is orosz nacionalistának sorolja be.

Dundi tábornok-ujjacskák kalimpálnak a levegőben, de ha betolnak alájuk egy zongorát, akkor már baj van

Nyevzorov egyik legismertebb teljesítménye az volt, amikor már egy évvel az ukrajnai invázió előtt – bűvésznek vagy konferansziénak öltözve – egy minimalista videóklipet tett közzé, amiben részletes jóslattal szolgált egy esetleges háború lefolyásáról és következményeiről Ukrajnában. Ezzel a klipjével hímnemű Kasszandrának bizonyult. 

A 11 perces töretlen monológban olyan kijelentéseket tesz, mint hogy:

• a Védelmi Minisztérium és a hadsereg propagandájának súlya alatt igen sokan szilárdan hisznek Oroszország katonai erejében és legyőzhetetlenségében,

• de ez csak egy képzeletbeli zongorán előadott mutatvány, amit mindenki lenyűgözve figyel, ahogy a zongorista ujjai kalimpálnak az üres levegőben.

• ám ez csak addig mehet, amíg valami szemét alak be nem tol egy igazi zongorát a színpadra. Egy zongorát még túl lehet élni, mint szégyent. De mi van akkor, ha mindez egy igazi háborúban történik? Mi van akkor, ha egy lenézett és szegény ország megszégyeníti a túlerőben lévő erőset? Megtörtént ez Vietnámban, Afganisztánban vagy Csecsenföldön. 

• Mindez azért fenyeget, mert az úgynevezett ’katonai szakértők’ elhitetik, hogy a brutális katonai fölény garantálja a győzelmet. Nyevzorov szerint ez egy szimpla és elavult hülyeség, amit csak hadgyakorlatokon lehet eljátszani. A katonai tervezőknek fogalmuk sincs az ukrán valóságról, mert az ellenállás vadabb lesz, mint a csecseneké volt. De a kitüntetésekkel teleaggatott konyakpusztító tehetségtelenek csak ceruzákkal mutogatnak mindenféle térképeken. Egy ilyen kalandnak a vége nem csak Ukrajnára, de Oroszországra nézve is tragikus lesz.

Egy komancs indián fia, akit KGB-s nagyapja formált szovjethívővé. De igaz ez?

A 64 esztendős Nyevzorov életrajza átláthatatlan zűrzavar. Azt mondja, hogy sosem ismerte vér szerinti apját, aki az oklahomai Lawton városából származó komancs indián volt. Az illető 1957-ben pár napra Moszkvába jött a Világifjúsági Találkozóra, és itt keveredett futó viszonyba Nyevzorov anyjával. Az apáról annyit tudott meg, hogy végül drogdíler lett belőle, és a rendőrséggel vívott tűzharcban halt meg.

Ellenségei szerint Nyevzorov ezzel a romantikus sztorival csak valódi származását akarja leplezni, mert valódi apja egy Gleb Sergeevich Bogomolov nevű zsidó absztrakt művész volt. Megint mások azt állítják, hogy a zsidó-vonal becsempészése a litván titkosszolgálat műve, hogy ezzel diszkreditálják az újságírót. A lejáratási kísérlet állítólagos oka az, hogy Nyevzorov KGB-s nagyapja volt az egyik eltiprója az "Erdei testvérek" nevű litván-lett-észt ellenállási mozgalomnak még a világháború során, majd az azt követő tisztogatások idején, melyek egészen 1950-ig elhúzódtak.

Ember legyen tehát a talpán, aki a Nyevzorov-család történetében rendet vág. Az újságíró-politikus nagyapja eszmei befolyásával magyarázza a szovjet rendszer iránti gyermekkori imádatát. De az anyának és a nagymamának is volt szerepe a neveltetésében, akik összevissza íratták be a gyereket a francia nyelvű iskolától kezdve a kaszkadőr-képzésen és irodalmi tanfolyamokon át egészen az ikonfestésig és az egyházi kollégiumig, ahol még a kórusban is énekelt. 

Ugyanakkor megtörtént, hogy huligánbandák társaságában csípte fülön a rendőrség, máskor temetői kriptákban vodkázott társaival éjnek évadján. Egyszer denevéreket engedett el a villamoson és leste a tömeghatást. Ilyenkor befolyásos nagyapja mentette ki a hatóság karmaiból.

Egy vadállat rontott be a szovjet televíziózás posványos életébe

Televíziós pályája a leningrádi adónál kezdődött, a nyolcvanas évek közepén. Azt mondták róla, hogy zabolátlan vadállatként érkezett a szakmába, készen bármilyen szabály és korlát átlépésére azért, hogy exkluzív információkat szerezzen és bejusson védett helyekre is. Ez korábban nem volt elvárás a szakmában, és a közönség nagyon ráharapott. Egy ízben például felnyitott egy hamvasztásra váró koporsót, hogy lefilmezhessék a holttestet, amit a krematórium munkatársai dülledt szemmel figyeltek, de mire észbe kaptak, a felvétel elkészült, és adásba is került. 

Tényfeltáró műsora a ’600 másodperc’ volt, amit szerte a Szovjetunióban átvettek a helyi adók, és hamarosan a kor legnépszerűbb tévés celebjei közé emelkedett. Riportjai olykor naturálisak és vértől tocsogók voltak, kegyetlen realitásokkal. A piszkos bűnügyek és bulvársztorik mellett rendszeres témája volt az állami szintű korrupció, a hatóságok inkompetenciája, és a titkosszolgálatok és a szovjet hadsereg megalázó kudarca Afganisztánban.

Egy korai tévészereplés

A legtöbb ellenséget ez utóbbiakkal szerezte magának. Mint mondja, ma sem bocsátják meg neki, hogy a megaláztatás hónapjaiban verbális korbácsával keserítette életüket, és járatta le őket a szovjet polgárok millióinak a szemében. 

Manapság már kilátástalannak látja az orosz televíziózás állapotait, mert lehetetlen volna kritikus műsorokat megjelentetni. Az elmúlt 10-12 évben nem akad semmi a szövetségi programokban, ami ellentmondana az elnök erősödő politikai doktrínáinak, a győzelmi szándékoknak, a revansvágynak és a moszkvai politika bírálóival szembeni rosszindulatnak.

A népszerűség életveszélyes, és olykor pisztolygolyók képében érkezik

Nyevzorovot országos népszerűsége és a korszak viharos politikai hullámzása szinte törvényszerűen helyezte a kegyetlen kritikák, majd a fizikai támadások célkeresztjébe. Előbb a KGB akarta beszervezni, majd amikor ez nem sikerült, fegyvert emeltek rá. 1990 decemberében egy provokátor azzal csalta lépre, hogy ’robbanó erejű’ leleplező dokumentumokat akar vele megosztani, majd a találkozón háromszor is rálőtt az újságíróra. Két lövés célt tévesztett, de a harmadik a szíve fölött találta el Nyevzorovot, akit nyolcórás műtéttel hoztak vissza a halál torkából.

A körülötte kavargó legendárium szerint terveztek ellene egy második merényletet is, de azt már az ifjú Vlagyimir Putyin akadályozta meg, aki akkoriban a városi tanács biztonsági felelőse volt. 

A Szovjetunió agóniájának vége felé, 1991 januárjában csatlakozott a szovjet különleges erőkhöz egy erőszakos, de eredménytelen küldetésben, hogy megakadályozzák Litvánia kiszakadását a szövetségből. Fegyverrel a kezében vett részt a vilniusi tévéadó ostromában, majd feltűnt Moldovában is, hogy támogassa a helyi orosz kisebbség autonómia-törekvéseit. Később megbánást tanúsított a litván néppel szemben, amiért a szabadságukra támadt. Akkori agresszivitásának okaként a sistergő haragot és a sokkhatások sorozatát említi, amit Gorbacsov politikája nyomán érzett, látva a Szovjetunió lebontási folyamatát. 

HIRDETÉS

Már egy kötelünk sincs, amire felakasszuk magunkat...?

Nem véletlen tehát, hogy 1991 augusztusában lelkesen üdvözölte a moszkvai (visszarendezési) puccsot, és műsoraiban az elnök eltávolítását követelte. Ebben a vágyában csalódnia kellett, mert a szövetség végül egy tollvonással széthullott. Dühödten számolt be arról, hogy a Szovjetunió feloszlatásának aláírásakor Gorbacsovnak még egy rendes toll sem volt a keze ügyében, és a CNN moszkvai irodavezetőjétől, Stuart Loorytól kellett hirtelen kölcsönkérnie. (A történet igaz.)

Youtube
Stuart Loory és a történelmi töltőtollYoutube

Nyevzorov a műsorában úgy kommentálta az esetet, hogy „Íme, egy kötelünk se maradt, amire felakasszuk magunkat. Már azt is az amerikaiaktól kell kölcsön kérni. Szégyen, szégyen, szégyen!" Később is számtalanszor emlegette, hogy az oroszokat olyan megszégyenítések érték a széthullás éveiben, melyek sokakban még ma is a bosszú és a revans vágyát táplálják, amit olykor meg is tud érteni, mert maga is átélte.  

Akkori érzületei szinte teljesen azonosak voltak azzal, amit ma Vlagyimir Putyin hirdet és képvisel. Viszont mára már egykori önmagát is önkritikusan értékeli, és figyelmezteti az orosz nacionalisták új generációját, hogy „ne csábuljanak el a mérgező gyümölcstől és a birodalmi fantáziától, ahogy én akkor tettem. Átlagos szovjet gyerek voltam, akit annak a birodalomnak az eszményein neveltek fel. Most hideg fejjel át kell gondolni és túl kell lépni rajta. Immunitást kell szerezni a csábító, de szörnyű világuralmi vágyakkal szemben” – mondja.

Ekkoriban dolgozott tudósítóként a délszláv és a csecsen háborúkban, ahol forgatásainak költségeit Borisz Berezovszkij médiamágnás állta. Ez az oligarcha lett később Vlagyimir Putyin egyik legádázabb ellensége, akit az elnök 'önkéntes száműzetésbe' kényszerített, és ott is halt meg.

Csecsenföldi lehangoló tapasztalatai után Párizsba utazott, és ráébredt, hogy „milyen lyuk is az én országom, és mennyire távol esik attól, amire minket idomítottak”. Innentől formálódik benne egy nemzeti alapú, de polgári Oroszország képzete.

HIRDETÉS

Amikor Moszkvában új szelek kezdtek fújni Mihail Gorbacsov távozása után, Nyevzorov műsorait kezdték sarabolni, ritkítani, végül teljesen ki is irtották a programból. Ekkor alapítja meg a Nási (A Mieink) nevű antisoviniszta mozgalmat, ami Borisz Jelcin egyre erőszakosabb és korrumpálódó politikájával szállt szembe. Később ugyanezzel a névvel jött létre egy Putyin-barát ifjúsági szervezet is.

Meglepő sikerrel és gyorsasággal tört be a politika világába, és 1993-ban már az Orosz Föderáció parlamenti képviselőjeként látjuk, ahová még háromszor újraválasztották. Mégsem sorolt be a hiperaktív politikusok közé, nem tett fel mindent a politikai lapra, noha egy ideig még az Állami Duma alelnöke is volt. 

Ezekben az években ide-oda ugrált a politika és a média között, és a reformistaként ismert Anatolij Szobcsak pétervári polgármesternek is dolgozott kommunikációs tanácsadóként. Szobcsak volt az, aki elindította Vlagyimir Putyint a politikai pályán és egyengette útját az elnöki szék felé. Tehát Nyevzorov és Putyin egyazon időben egyazon főnököt szolgált, és az EURONEWS-nak adott interjújában egy futó megjegyzéséből kiderül, hogy egy ideig tanácsadója is volt az új elnöknek. 

Az biztos, hogy 2012-ben még bizalmas volt a viszonyuk, mert Putyin pártjának egyik támogatottjaként vett részt a választási kampányban. Mint mondja, akkor még szilárdan hitte, hogy az elnök alkalmas és kész az orosz rendszer kézben tartására és a jelcini káosz visszatérésének kivédésére. 

Ki lesz a felelős a legvégén?

Nem Putyin a személyes ellensége, hanem a rendszer, amit működtet

Bár aligha kap majd ilyen felkérést, valamilyen tanácsadói vagy kijózanító szerepet akár most is elvállalna, ám csak súlyos feltételekkel. Az egyik az lenne, hogy azonnal be kell fejezni a katonai agressziót és meg kell békélni Ukrajnával, különben Oroszország is drámai következmények elé néz. További elvárása lenne a cenzori hivatal, azaz a Roszkomnadzor szétkergetése, ami megítélése szerint írástudatlan és névtelen csinovnyikok bizarr gyülekezete, akik végtelenül élvezik hatalmukat, és megszabják, mely szavakat lehet kiejteni, és melyeket nem. Mint mondja, nagy feladat lesz majd „kigyomlálni a Gonosz gyökereit, az agresszió és a vadság megnyilvánulásait, vagy hogy bárki örömöt érezzen halott ukrán gyerekek láttán”. 

HIRDETÉS

Teljes felülvizsgálatra szorul a televíziózás és a hírközlés rendszere, mert egy modern társadalom nem fogyaszthat kizárólag propagandát. Mielőbb fel kell kínálni az embereknek más nézőpontokat is, és helyre kell állítani a társadalmon belüli véleménycsere lehetőségét, ami nagyon jól alakult az 1980/90-es években, amikor az orosz sajtó valóban színvonalas vitákat és bátor elemzéseket kínált a fogyasztóknak.

A cenzúrahivatal kiemelkedő és befolyásoló szerephez jutott az ukrajnai háború során, és még külföldön működő újságírókat és médiaszervezeteket is korlátozni kíván. A hivatal nyomására függesztette fel kiadói tevékenységét a háború végéig a tekintélyes Novaja Gazeta című moszkvai újság, aminek vezető szerepe volt a gorbacsovi átalakulás idején. Ennél a lapnál dolgozott a később meggyilkolt Anna Politkovszkaja oknyomozó újságírónő is, és ez a szerkesztőség volt az – soraiban Dmitrij Muratov Nobel-békedíjassal –, amely fegyveres biztonsági őrök védelmére szorult a tömeges fenyegetések és merényletkísérletek miatt. 

Lovak, lovak, lovak, és a zombik

A 2000-es években Nyevzorov bedolgozott az ORT tévécsatornának (a mai orosz köztévé elődje), és sűrűn szerepelt az akkor még igen befolyásos szombat esti hírösszefoglaló műsorban. Emellett szánt időt könyvek írására a lovakról és lovaglásról. ’A Ló: a Megfeszített és a Feltámadott’ című könyvéből dokumentumfilmet is készített, saját műsorvezetésével. Saját lovasiskolája, a Nevzorov Haute École díjnyertes lovak sorozatát tenyésztette és képezte ki.

Mint mondja, kérdezték tőle sokszor, hogy a lovak fontosabbak-e számára, mint a politika, de ismerve ez utóbbi szereplőit, természetesen a lovakat helyezi mindenek elé.  

Nyevzorov és a lovak - odaadó és türelmes szeretet

Politikai krédóját nehéz meghatározni és ő maga sem teszi, hanem mindössze hazafinak tartja magát. Az Izvesztyija korábban nacionalista szélsőségesnek titulálta, mások szerint liberális parlamenter (rövid ideig az is volt), de manapság leginkább az autoriter rendszerek kritikusaként jellemezhető. Ezzel kivívta a Repülő Spagettiszörny egyház szentjének címét is.

HIRDETÉS

2019-ben interjút adott a The New York Timesnak, amiben a birodalmi nacionalizmust jelölte meg a 21. század legveszélyesebb mérgeként. A nemzeti érzések és az identitástudat továbbra is fontos számára, de nem tudja támogatni ennek összekapcsolását más nemzetek elleni agresszióval. Ha ez mégis megtörténik és ez valakinek kedvére van, ahhoz teljesen zombinak vagy elmebetegnek kell lennie, mondta.

„Ma extrém nacionalistának, ortodox kereszténynek és egy erős állam támogatójának lenni azért népszerű, mert jó üzlet és nagyon nyereséges” – mondja. Mégis, akik a Szovjetunió után vágyakoznak és folyton arról regélnek, hogy az milyen csodálatos volt, azok szerinte hazugok és gyávák.

Noha már rég nem tekinti magát liberálisnak, de tiszteleg a 90-es és 2000-es évek orosz szabadelvű mozgalmai előtt, akik nélkül újra lennének Gulágok és egyházi terror uralná az országot. Szerencsének tartja, hogy az orosz egyházakat gyávák és szélhámosok irányítják, ezért egy normalizált társadalomban nem jelentenének veszélyt Oroszországra. Nem kíván liberális rendszert Oroszországnak, hanem inkább egy minőségi és korrupciótól megtisztított nemzeti-polgári szisztémát támogat, ami képes a barátságra más népekkel. „Nem tartozom sem táborhoz, sem párthoz, sem mozgalomhoz. Csak azt mondom és teszem, amit gondolok, de nem kötelezem már el magam semmilyen szekértábor mellett."

Mi lesz a háborúval? Oroszország van a legnagyobb veszélyben?

Nyevzorov szerint minden nap, ami ellenségeskedéssel eltelik, lassan ható méreg Oroszország szervezetében. Most mindent áthelyeznek a Donbász régióba, ahol az aktív harcok egy idő után véget érnek. Az ukrán fél megtorpan, mert a mai háborúk jellege miatt csak a városok lerombolásával lehetne ezeket visszaszerezni, és ebbe valószínűleg bele kell törődnie, mert ilyen határt Zelenszkij nem léphet át. 

Ám ezzel egyáltalán nem lesz vége a konfliktusnak, mondja. Hatalmas számú katonaság és felszerelés fog koncentrálódni Donyeck területén hónapokig, amíg a helyi lakosság körében lázadás nem támad, főként az erőszakosságok és az ellátási zavarok miatt. Nem volt rá példa, hogy megszálló csapatok elhúzódó jelenléte ne okozzon fokozódó viszolygást és ellenállást. Ezt Vietnámban, Afganisztánban, Irakban jól lehetett látni, de fel lehet idézni a hitleri megszállás éveit is, akár a Szovjetunióban, akár Nyugat-Európában. 

HIRDETÉS

„Az első napokban lehet, hogy sokan felszabadítóknak látják őket, de a hetek múlásával morogni kezdenek, majd hamarosan cselekedni fognak.” Nyevzorov szerint a Donbászban valószínűleg felkelés tör ki, és bekövetkezhet az orosz hadsereg kiszorítása Ukrajna földrajzi határain túlra. Mint mondja, ez is persze csak jóslat, de realitásokon nyugszik. A rendszer összeomlását viszont elkerülhetetlennek gondolja. Azért, mert egy autoriter vezető vagy diktátor nagyon sok mindent megtehet, kivéve egyet. Nem szabad háborúkat veszítenie, és szerinte Putyin már veszített.

Mi a vád ellene?

Idén márciusban, az Ukrajna elleni inváziót követően vádat emeltek ellene a „hamis információkról” szóló törvény alapján, de elfogni nem tudták. A vádhatóság szerint tőle származott a híresztelés, mely szerint orosz erők ágyúztak rommá egy szülészeti kórházat Mariupolban, és öltek meg egy anyát és kisbabáját.

Állítólag Nyevzorov készítette a felvételeket

Nyevzorov már tíz éve súlyos szavakkal figyelmeztetett az Ukrajnára váró sorsra. A Donbászba beszivárgott orosz zsoldosokat egyszerűen „szemétnek” nevezte, és jelezte, hogy az orosz és ukrán nép között mesterségesen és tudatosan szított gyűlölet tragikus végeredményhez fog vezetni. 2017-ben a 'VOT' (Íme) című tévéműsorban a köztársasági rendszer és eszme szisztematikus leépítéséről beszélt. 

A háborúra szabott új büntető rendelkezések szerint Nyevzorovot akár 15 év börtönre is ítélhetik, ha a hatóság kezére kerül. Legutolsó hírek szerint Izraelben keresett menedéket, ahol azt nyilatkozta, hogy „Vlagyimir Putyin rezsimje sem őt, sem más kritikust nem fog megkímélni”. Felesége, Lidia, aki szintén tévés újságíró volt korábban, hivatalosan a lovasiskola ügyeit és kiadványait viszi tovább. 

Mint mondja, akár vissza is térhetne Oroszországba, de akkor nem csak a munka és a szólás lehetőségétől fosztanák meg, de börtönre is számítania kellene. „Törtem a fejem ezen, de az elhallgattatásom túl nagy ajándék lenne a számukra. Töprengtem, hogy adjam-e meg magam, de végül úgy döntöttem, hogy kívülről folytatom”.

HIRDETÉS

Az ellene folyó nyomozati eljárásban nem vesz részt, és nem is veszi komolyan. Mint mondja, számára a hatóság és az ügyészség egyenruhás lakájok gyülekezete, akiknek semmi közük a joghoz. Nem tud együttműködni olyan szervezetekkel, akik őt vegzálják, miközben elsiklanak az olyan nyilvános felhívások felett, mint Adam Delimhanov parlamenti képviselőé, aki szerint az ellenség fejét le kell vágni. Az illető az elnök pártjának, az Egységes Oroszországnak a tagja, aki nem hogy bírságban, de még csak figyelmeztetésben sem részesült. 

Nehéz megállapítani, hogy ront vagy javít Nyevzorov biztonsági feltételein, hogy Zelenszkij elnök rendeletével nemrég ukrán állampolgárságot szerzett. Ezzel kiterjed rá az ukrán titkosszolgálat védelme, másrészt viszont egyértelmű lett, hogy nem csak sértődött morgolódóként, de immár Oroszország ellenségeként fognak rá tekinteni.

Nyevzorov a megtiszteltetést úgy kommentálta, hogy „én az áldozat oldalán állok. Átkozottul hálás vagyok azoknak a meggyötört, kétségbeesett, megsebzett ukrán embereknek, akik lehetővé tették nekem, hogy elfoglaljam a helyem közöttük”.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Hazaszállították az Ukrajnában életét vesztett francia újságíró holttestét

Több mint 7000 nyugati katona gyakorlatozik a Baltikumban

Ukrajna: megoldás kell a drámai lőszerhiányra