Húsz éve nem látta egymást az a két testvér, akiknek furcsa mód a háború hozta meg a lehetőséget, hogy ismét felleljék egymást.
HIRDETÉSKatalóniában, Spanyolországban talált egymásra két ukrán nővér, akiket még gyerekkorukban választottak szét. A két testvérnek furcsa módon épp a háború hozta el a lehetőséget a találkozásra.
"Egyszerre volt boldog és szomorú" - mondta el a találkozásról a 24 éves Angelika Batiai. - Végre itt vagyok, hogy lássam a testvérem, akivel húsz éve nem találkoztunk, de közben a családom és a barátaim mind a háború sújtotta országban maradtak".
A féltestvérek életük első éveit még együtt töltötték Ukrajnában, és miután anyjuk hol feltűnt életükben, hol nem, egymásra is gondot viseltek. A családi problémák végül odáig vezettek, hogy az akkor öt éves Angelikát egy távoli nagynéni vette magához, a hat éves Tatyánát pedig a nagymamájához küldték, ahonnan rövidesen egy árvaházba került. Bár könyörögtek, hogy együtt maradhassanak, Angelika nagynénje nem tudta mindkét kisgyereket vállalni, Tatyánát így nyolc éves korában örökbeadhatónak nyilvánították és egy Gironában élő spanyol családhoz került.
A kislány lassan elfelejtett ukránul beszélni és új családjának nyelvét vette fel - a testvérét azonban sosem felejtette el és kereste a módját, hogy valahogy fellelje. "Mindig azt mondtam, hogy majd elmegyek Ukrajnába és megkeresem őt". Az elhatározást tinédzser korában tett követte, és a közösségi médiában próbálta fellelni a húgát, először a facebookon, majd az orosz VKontakte-on is.
Ukrajnában a húga pont ugyanezt tette és 2019-ben sikerült is megtalálnia facebook-on a nővérét. Heteken belül odáig jutottak, hogy a nyelvi nehézségeket legyőzve már naponta beszéltek egymással. Hamarosan azt is megbeszélték, hogy Spanyolországban találkoznak egymással - terveiket a covid-járvány törte derékba.
2022 elején úgy tűnt, mégis létrejöhet a találkozó, ám ekkor az oroszok lerohanták Ukrajnát. Angelika és a vőlegénye elhagyták a várost, ahol éltek, és vidékre mentek egy unokatestvérhez, aki a pincéjében óvóhelyet alakított ki. "Tatyána minden nap írt nekem, arra kérve, hogy csomagoljak össze, mert várnak rám és aggódnak értem" - mondta Angelika, aki megpróbálta meggyőzni a hozzá legközelebb állókat, hogy tartsanak vele. "Nagyon nehéz volt meghozni a döntést, mert nem akartam elhagyni a családomat, és amiatt is aggódtam, hogy mit fogok csinálni Spanyolországban, egyáltalán hogy jutok oda egyedül."
Végül a nővére nevelőanyjától érkező üzenet győzte meg, hogy mégis elinduljon. Több más ukránnal a lengyel határ felé indult egy járművön, de rettegett, hogy valami közbejön, mielőtt odaér. "Féltem, hogy feltartóztatnak vagy légiriadó lesz. Aztán egész úton azon gondolkoztam, milyen lesz majd viszontlátni a nővéremet és hogy elfogad-e majd." A hírre, hogy átjutott Lengyelországba, nővére megvette neki a Varsóból induló repülőre a jegyet - aztán azon izgult, vajon tényleg a gépen lesz-e a húga. "Még sosem utazott repülőn, nem tudta, hogy kell becsekkolni vagy feladni a poggyászát."
"Mindig is ábrándoztam arról, milyen lesz az a perc, mikor viszontláthatom. Azt gondoltam, lehet, hogy sokkot kapok, vagy nem fogom tudni, mit mondjak, esetleg elsírom magam. De végül csak nem tudtam elhinni, hogy mindez megtörténik"- mondta el Tatyána a Guardiennek.
Angelika érkezése óta egy hónap telt el, a testvérek azóta is együtt élnek Tatyána lakásában. Bár a kommunikáció néha nehézkes, sokszor kézmozdulatokkal vagy google fordítóval beszélgetnek egymással, de mégis boldogok, hogy együtt lehetnek.
Hogy mit hoz a jövő, a fiatalabbik testvér egyáltalán Spanyolországban marad-e és új életet kezd-e, vagy visszatér Ukrajnába a családjához, azt még egyikük sem tudja.