Egy hét elég hozzá a háborúban, hogy középkori állapotok alakuljanak ki

HIRDETÉS

Két hét sem kellett hozzá, hogy középkori állapotok alakuljanak ki a háború sújtotta ukrán kikötővárosban, Mariupolban. Nagyjából 400 ezer ember ragadhatott a városban - közülük 50 ezer lehet a gyerekek és 3000 a csecsemők száma. Ők óvóhelyeken, pincékben próbálják átvészelni az állandó bombázást. A civil halottak számát 1300 főre becsülik, de a valós szám ennél jóval magasabb lehet, miután sokad rekedhettek a romok alatt is. A holttesteket nem tudják eltemetni vagy számba venni. Az elmúlt 10 napban egyetlen ember sem tudta elhagyni a települést és egyetlen segélyszállítmányt sem tudtak bejuttatni - miközben nincs áram, fűtés, folyóvíz és étel.

Sokan eljátszhattak a gondolattal az ukrán-orosz háború kezdete óta, ők vajon meddig bírnák ki háborús körülmények között, hogyan viselkednének, élnének túl egy esetleges ostromot. Az ukrán Mariupol városa jól példázza, hogy pár nap alatt évszázadokkal lehet visszacsúszni az időben. Ehhez elég volt leállítani a 350 ezres városban az áramszolgáltatást - márpedig enélkül nincs melegvíz, fűtés, internet, telefonszolgáltatás. Marad a hideg és a sötétség, információt a külvilágról pedig csupán szájról szájra járó információk alapján gyűjthetnek.

"Remegnek az ablakok - pedig még nagyon korán van" - írta hajnali háromkor Angela Timcsenko, aki a bombázást "felhószakadáshoz" hasonlította. - "Megpróbálom kitalálni, honnan szerezhetnék egy kis teát és egy kanál cukrot. Kint fagyos az idő, bent a lakásban borzalmasan hideg, miután nincs fűtés.Már hó sincs, hogy vizet csináljunk belőle. Mondja már meg nekem valaki, lehet-e tojást főzni víz nélkül? Hat darabom van belőlük, talán elég lesz a gyerekeknek reggelire" - olvasható posztjában a facebookon.

A napközbeni hőmérséklet a városban fagypont körül jár, az étel és az üzemanyag kifogyott az AP tudósítása alapján. Állandó a bombázás, így az utcákon heverő holttesteket összegyűjteni sem tudják. Mariupol ugyanis kulcsfontosságú stratégiai célpont Oroszország számára, mivel elfoglalása lehetővé tenné, hogy az oroszok által támogatott kelet-ukrajnai szakadárok egyesítsék erőiket az Oroszország által 2014-ben annektált déli félszigeten, a Krímben állomásozó csapatokkal.

Szerhij Orlov, a város megbízott polgármestere "középkorinak" írja le az állapotokat. Miután nincs folyóvíz, és a havazás is véget ért, sok lakosnak nincs ivóvize, annak ellenére sem, hogy a városi tanács megpróbált palackozott vizet juttatni a város minden részébe. A boltok és gyógyszertárak már napokkal ezelőtt kifogytak - sokat ki is raboltak az éhezők. Egyeseknek vannak tartalékaik, másoknak azonban nincsenek.

"Félóránként jönnek az orosz gépek és bombázzák a lakosságot, civilek halálát okozva - idősek, nők, gyerekek élnek ott" - írta az interneten. Az oroszok támadásai miatt segélyszállítmányokat sem tudnak bejuttatni, így vizet, gyógyszert és élelmet sem - mondta az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij, aki csütörtökön azt mondta, az oroszok tanktámadást indítottak a humanitárius folyosó ellen.

Már nem a félelem, hanem a fáradtság uralja az embereket

A város pusztítása folyamatos. Petro Andrjuscsenko, a városi tanács tagja szerint Mariupol bal oldala, mely 135 ezer ember otthona, gyakorlatilag "nem élhető". A többi városrészben is jelentős károkat szenvedtek. A legtöbb lakóépületet nem lehet többé használni" - írta a Telegramon. Szerdán bombatalálat érte a városközpontban lévő szülészetet és gyermekkórházat - a támadásban hárman vesztették életüket, köztük egy kislány, 17-en pedig megsebesültek.

A Vöröskereszt helyi megbízottja, Szása Volkov ugyanerről számolt be. A földön fekvő holttesteket senki sem gyűjti be, mert túl veszélyes volna, így azonban a halottak pontos száma sem ismert. "Az orosz sereg direkt támadást folytat, vagyis sem a halottakat nem tudjuk összegyűjteni, sem az élőket evakuálni. Minden kórház tele van, összesen 2500 ágy" - mondta. A város határában tömegsírba temetik a holttesteket, tette hozzá.

Az evakuálást zsinórban hatodik napja teszi lehetetlenné az orosz bombázás. Andrjuscsenko szerint az orosz légierő kifejezetten azokat az utakat lövi, ahonnan a buszoknak össze kéne gyűjtenie az embereket, hogy ukrán erők által ellenőrzött területre vigyék őket. "Légicsapás légicsapás után, kora reggel óta. Az egész történelmi városközpont romokban. "A helyzet tarthatatlanná vált - tette hozzá Volkov. - Az emberek egymásra támadnak egy kis ételért vagy feltörik az autókat, hogy kilopják belőle a benzint. A lakosok megbetegednek a hidegtől." A legértékesebb dolog jelenleg a fa, mert azzal főzni is tudnak. Csapatok törnek be elhagyott házakba, hátha ételt találnak, vagy melegíteni tudnak egy kis vizet.

Volkov azt mondta, az épület, melyben lakik, 65 ember otthona volt. Nekik volt generátoruk, amivel napi 3-4 órában áramot tudtak csinálni. A pincékben elsősorban a nők és gyerekek vannak, a többiek a földszinten alszanak. A hús elérhetetlen, de kialakult egyfajta feketepiac a zöldség-gyümölcs számára.

Mások autókban húzzák meg magukat. A 18 éves Tanya, akinek bátyja és anyja a városban vannak, az invázió kitörésekor Németországban volt. Ő a Guardian-nek azt mondta, hogy testvére és édesanyja egy mélygarázsban talált menedéket, a kocsijukban. "Biztonságosabb, mint a lakásukban, ami az ötödik emeleten van. Az autóban alszanak, így egy kis meleghez jutnak és fel tudják tölteni a telefonjukat." A lány szerint 10-12 másik ember lehet velük lent. "A bátyám azt mondta nekem, hogy mindenki próbál segíteni egymásnak. Ha valakinek van valamennyi étele, megosztja a többiekkel. Az anyja még az ostrom elején megfőzött egy óriási adag zabkását, amíg volt áram, és megtöltötte a kádat vízzel. "Elmentek vásárolni is, mikor a háború kitört, de ez még így sem elég."

"Anyukám a telefonban azt mondta, hogy rengeteget fogytak ilyen rövid idő alatt is, annyira stresszesek. Azt mondta: elvagyunk étel nélkül is. Már nem félünk - csak nagyon fáradtak vagyunk, belefáradtunk ebbe a helyzetbe. Nem félünk. Gyorsan megszoktuk az egészet. A lövésekkel sincs baj, a bombázással se. Az éhezés kínja elhalványította mindezt. Csak annyira fáradtak. El akarnak menni, biztos helyre akarnak kerülni" - mondta Tanya.

"Semmit sem tudunk róluk, napok óta nem tudjuk elérni őket"

Másoknak híre sincs a szeretteikről. A Bécsben éló Vikynek március 2-a óta nincs híre a családjáról. A szülei, Orona és Volodimir, a nagymamája, a 88 éves Galyna, a testvére, Julia és az unokahúga Veronika a városban vannak - de hogy élnek-e vagy meghaltak, nem tudni. Mindannyian egy kis pincében húzták meg magukat a város egyik kerületében lévő házukban - azt a városrészt a támadások kezdete óta folyamatosan bombázzák.

Viky férje szerint az információ hiánya az, ami teljesen kikészíti őket. "A csönd egyszerűen kinyír minket. Nem tudjuk, mi történt velük. Élnek vagy meghaltak? Megpróbáltunk kapcsolatba lépni a Telegramon mariupoli csoportokkal és kértük, hogy ha tudnak, adjanak hírt nekünk a rokonainkról, de semmit sem tudunk. Az invázió első napjaiban még tudtunk velük beszélni."

A legnagyobb félelmük az, hogy sosem fogják megtudni, mi történt a családdal. "Összesen nyolc mobiltelefonjuk volt. Mindegyiket folyamatosan próbáljuk hívni, egész nap, reggeltől estig. Az egyetlen pozitív dolog, hogy két nappal ezelőtt az egyik kétszer kicsengett. Senki sem válaszolt, senki sem vette fel a telefont. És az, hogy egyikük sem tudta felvenni, félelmetes gondolat."

Nehéz a kapcsolatot tartani egymás között a városon belül rekedteknek, mert a hagyományos kommunikációs csatornák már nem működnek, az internetes platformok a hálózat bizonytalansága miatt nehézkesen használhatók. Egy fiatal informatikus a BBC-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy legtöbbször ledobja a hálózat, amikor csatlakozni próbál, és amikor sikerül, gyenge a jel, az is rövid időszakokra elérhető. Ő a városon belül maradt családtagjaival próbálja felvenni a kapcsolatot.