Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Kimentheti Ukrajna szorult helyzetéből Joe Bident? Éves beszámoló előtt az amerikai elnök

Access to the comments Kommentek
Írta: SzéF
Pár dolgot nem tűz majd a kalapjára
Pár dolgot nem tűz majd a kalapjára   -   Szerzői jogok  Melina Mara/The Washington Post

Az amerikai alkotmány szerint az elnök „időről időre” beszámol a Kongresszusnak az Unió, vagyis az Egyesült Államok helyzetéről, és kéri a törvényhozás segítségét a nemzeti célok teljesítéséhez. A szokás az, hogy erre a jeles eseményre általában az első hivatali évet követő januárban kerül sor, de Joe Biden kivárt március 1-ig. A halasztás fő oka Ukrajna, hiszen januárban legfeljebb csak találgatni tudott volna, de most már "helyzet van", ami szinte minden egyebet háttérbe tol. Vissza kell szereznie vezetői tekintélyét, és vázolni kell egy Ukrajna-utáni új világrend képét.

Ukrajna és következményei - Kuba óta nem látott súlyú teszt alatt áll az amerikai külpolitika

Noha az éves elnöki jelentések többnyire sikerekről, eredményekről és csillogó tervekről szólnak, Biden 2022-es uniós beszéde drámai szakaszban érkezik: közepes koronavírusjárványkezelési-teljesítménnyel, Afganisztán után, inflációs hullám és Ukrajna közepette. Nehéz felidézni olyan történelmi momentumot, amikor az Egyesült Államok presztízsét ilyen gyorsan követik a megpróbáltatások. Ezt tetézi, hogy – nemzeti egység híján – a hazai ellenoldal kíméletlenül ki is használja a szorult helyzetet.

Az elnök szemére vetik, hogy január 19-én meggondolatlanul és kétértelműen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy "minden attól függ, hogy Oroszország mit lép. Az egy dolog, ha kisebb behatolásról van szó, és utána majd veszekszünk". A megfogalmazás kiváltotta Zelenszkij ukrán elnök haragját is, aki szerint 'kisebb behatolás' nem létezik. A Fehér Ház azóta igyekszik dugdosni vagy kimagyarázni ezt a kijelentést, de kevés sikerrel, mert rendre előkerül, mint olyan fordulópont, ahol az ügyet vakvágányra vitték és felbátorították az orosz elnököt, aki tétovázást érzett mögötte.

Thomas Gift, a University College of London amerikai politikával foglalkozó vezetője úgy fogalmaz, hogy "Biden semmit sem tehet, hogy kivédje a republikánusok kritikáját Oroszországgal kapcsolatban. A régi mondás, hogy a politika megtorpan a medence szélén, már rég nem érvényes, különösen a mai hiper-kétpárti politikában. Mindenre lecsapnak, hát még erre...".

Nikki Haley (Donald Trump ENSZ-nagykövete) azt mondja, hogy ez az egész már nem is Putyinról szól, hanem sokkal távolabbra mutat, mert Ukrajna a nyugati elszántság próbája, hiszen a kínai kommunisták és az iráni dzsihadisták is lesben állnak. Ez egy fontos vezetői pillanat Biden számára, és eddig kudarcot vallott. Ennek most Ukrajna fizeti meg az árát.

A Quinnipiac Egyetem felmérése azt jelzi, hogy a republikánusok sokkal keményebb intézkedéseket várnak el Oroszországgal szemben, mint a demokraták (57-44), mert sok amerikai tart a helyzet nukleáris kiéleződésétől (63-32). Kétharmaduk gondolja úgy, hogy Vlagyimir Putyin ambíciói túlterjednek Ukrajnán, és 70-21 arányban támogatnák, hogy amerikai csapatok is vállaljanak részt a konfliktusban. 70%-ra emelkedett azoknak az aránya, akik támogatják az amerikai haderő telepítésének növelését Kelet-Európában. Ez a szám február 16-án csak 54%-on állt.

Az elnök képességének megítélése a decemberi mélypont után enyhén javult (38%), de még mindig messze elmarad a hivatalba lépésekor mért 54%-tól.

Újra a 'szabad világ vezetője'? - Ezúttal az egész világ árgus szemekkel fog figyelni

Az ukrajnai válság kirobbanása és átfordulása erőszakba extrém terheket fog róni a világgazdaság egészére. Azok az országok, amelyek a régió gazdag energia-, búza-, nikkel- és egyéb alapvető élelmiszer-ellátásától függenek, megtapasztalhatják a súlyos áremelkedések fájdalmát. A legfőbb veszedelem a folyamatok kiszámíthatatlansága, ami káosz-jelenségeket idézhet elő.

Az orosz csapatok közvetlen támadása máris okozott ugrásokat az energia- és élelmiszerárakban, és gerjeszti az inflációtól való félelmet, hűti a befektetési kedvet. A negatív hatások nem lennének azonnaliak, mint a koronavírus okozta hirtelen gazdasági leállások voltak, viszont másfajta és még fájóbb sebeket üthetnek. Még akkor is, ha a puszta adatok alapján Oroszország a globális gazdaság kisebb szereplője, viszont kulcspozíciói vannak az európai energiaellátásban, és egy sor fontos nyersanyag biztosításában. Joe Biden nincs abban a helyzetben, hogy az érintett országok szükségleteit pótolni, vagy nagyobb mértékben enyhíteni tudja.

Olyan frontokon is katasztrófahelyzet állhat elő, mint a globális élelmiszerpiac, ami a Covidot viszonylag jól átvészelte. Főként Afrika és Libanon az érintett, de Ázsia több országa is függ a kelet-európai gabonaimporttól. Most számolni kell azzal, hogy mindkét érintett hadviselő a gabonatermelés főszereplője, és kiesésük tovább srófolná az amúgy is rekordokat döntögető élelmiszerárakat világszerte.

Az ukrajnai krízis legnagyobb kockázata az elnök és az USA számára az, hogy vajon nem következik-e be újabb hitelességi és megbízhatósági válság, mint Afganisztánt követően történt. A kelet-ukrajnai szakadár népköztársaságok elismerése és az orosz csapatok megjelenése után az amerikai elnök csak az 'invázió' kifejezést használta, amit sokan keveselltek. Mások a lehetséges nemzeti és nemzetközi következmények sokkal szélesebb leírását várják tőle, mert nem minden amerikai van meggyőződve arról, hogy Amerikának szerepet kell játszania Ukrajnában.

Ha az Ukrajna és Oroszország közti konfliktus háborúvá szélesedik, az a világ összes lakóját érinteni fogja. Szétveri az ellátási láncokat, a részvénypiacokat, a COVID-19 elleni harc eredményeit és a nemzetközi utazásokat. De főként olyan alaphangot ad a világpolitikának, amit jó ideje sikerült elkerülnünk.
Volodimir Boriszovics Hrojszman, ukrán miniszterelnök 2016/19 között
Newsweek, 2022 február 22.

Az elnök előtt most tág tere nyílik az erő felmutatásának, a kezdeményezés visszaszerzésének. Az elmúlt napokban az USA (szövetségeseivel együtt) nagyon erős lépéseket tett Oroszország ellen, amiket hosszan lehet sorolni, újra hangsúlyozni, és meg lehet jelölni újabbakat is.

Az éves beszéd lesz Biden legjobb esélye, hogy kiemelje az elnök (vezetői) poszt fontosságát egy olyan társadalomban, amit mélyen megosztott a győzelme. Most, hogy Vlagyimir Putyin elnök nukleáris fenyegetést is felvillantott, egyre nő a félelem, hogy a regionális háború kikerül az irányítás alól, így Biden főműsoridőben történő megjelenése valóban történelmi súlyt kap, és egyszerre szólhat a hazai és a nemzetközi közönséghez. (A beszéd helyi idő szerint 21.00.-kor kezdődik, ezért az európai nézőket valószínűleg kisebb arányban fogja elérni.)

Az elnöknek reagálnia kell a robogó napi eseményekre is, ezért a súgószöveg az utolsó pillanatokban is változhat. Ez különösen abban a tekintetben fontos, hogy meg tudja-e jelölni a békés, diplomáciai megoldások lehetőségét, vagy egyelőre még csak a katonai és szankciós lépésekről számol-e be.

Mindenképpen meg kell említenie a hibrid hadviseléssel kapcsolatos aggodalmakat, amelyek már közvetlenebbül érintik és érdekelhetik az amerikaiakat. Az FBI erőteljesen figyelmeztet ezekre a veszélyekre. Messze nem csak az állami szektorra leselkedő fenyegetésekről van szó, hanem a vállalatok, ellátó rendszerek és magánszemélyek kiszolgáltatottságáról is. A jelentés szerint a potenciális kiberveszély megnő az ukrajnai konfliktus szélesedésével. "Orosz APT-támadók számos amerikai és nemzetközi kritikus infrastruktúrát megcéloztak, beleértve a védelemipari bázist, az egészségügyi, energia-, és távközlési létesítményeket. Az orosz befolyásoló szereplők közösségimédia-fiókokat támadnak, rejtett médiakapcsolatokat hoznak létre, valamint üzenethadjáratot alkalmaznak, abból a célból, hogy megbontsák, elszigeteljék vagy elijesszék a velük nem rokonszenvező csoportokat".

A személyes beszámoló nem kötelező, de ajánlatos

Az első 150 évben az elnökök nem törték kezüket-lábukat, hogy tájékoztassák a Kongresszust, és inkább elintézték egy írásos üzenettel, vagy azzal sem. 1823-ban Monroe elnök még ezen alkalommal hirdette meg nevezetes külpolitikai doktrínáját ('Amerika az amerikaiaké'), majd évtizedes csönd állt be. 90 évvel később az első jelentős felszólalás Woodrow Wilsontól hangzott el 1913-ban, majd újabb nagyobb szünet után 1934-ben Franklin D. Roosevelt elnök gondolta úgy, hogy megosztja terveit Amerikával.

Ettől fogva lett szokás SOTU-nak nevezni az eseményt (State of The Union), még akkor is, ha az nem a rendes éves beszámoló volt. Roosevelt 1941-ben a Kongresszus színe előtt üzent hadat Japánnak, John F. Kennedy pedig rendkívüli törvényhozási beszédben ismertette a Hold-utazás tervét. Egyebekben az elnöki jelentések jórészt propagandabeszédek voltak, kidomborítva a kormányzás előző évének sikereit, és legtöbbször diszkréten hallgatva a kudarcokról, vagy lekicsinyelve a nehézségeket és veszélyeket. A beszédek többnyire protokollárisak, taps-szünetekkel megszakítva, ezért nettó idejük nem haladja meg az egy órát. A Legfelsőbb Bíróság sok tagja eltekint a megjelenéstől, mert az államhatalmat ellenőrző szervnek nem dolga a kormányzat megtapsolása. Így történt tavaly is, amikor Joe Biden először lépett a Kongresszus színe elé.

A televíziózás elterjedése óta a beszédek nézettsége többnyire meghaladta a 30 milliót. 1998-ban Bill Clinton elnök 53 millió nézőt vonzott, mert a Lewinsky-botrány napokkal korábban tört ki, és az amerikaiak kíváncsiak voltak, hogy az elnök alkalmas-e még a feladatra. A rekordot G.W. Bush tartja 2003-ból, 62 millió nézővel, amikor a kimagasló érdeklődés oka a 9/11 után beindított Terrorháború, az afganisztáni invázió és a horizonton már felsejlő iraki invázió volt. A negatív csúcs pálmáját Barack Obama vitte el 2016-ban (27 millió). De még így is, a közönnyel figyelt elnöki beszédek nézettsége is meghaladja a vezető hírműsorokét, tehát érdekli az amerikaiakat. A média kedveli az eseményt, mert a beszéd előtt és után is alkalom nyílik vitákra és kommentárokra az elnöki teljesítményről és az ország ügyeiről.

AP
A díszletek azonosak, a szereplők változnakAP

Az amerikai politika állandó hullámzásainak jele, hogy 2008 óta a beszédek leggyakoribb háttérszereplője Nancy Pelosi képviselőházi elnök, aki három elnök idején is ült a pulpituson. (A másik háttérfigura mindig az alelnök – jelenleg Kamala Harris –, aki egyben a Szenátus elnöke is.) Az eseményre az összes kongresszusi tag kapott meghívót Pelositól, de nem tudni, hogy végül sikerül-e a termet feltölteni, hiszen több vírus-korlátozás még érvényben van a Capitoliumon is.

A bizalom visszaszerzése a fő feladat Biden számára

Amíg tehát a beszédnek töretlen erőt kell sugároznia, fennáll a disszonancia veszélye is, mert jelenleg az amerikaiak jókora része kételkedik az elnök alkalmasságában. Egyre többen érzik úgy, hogy az USA nem vezeti, hanem csak követi a folyamatokat. Ennek eddig a pillanatig legélesebb jele, hogy hivatalba lépése óta az elnök támogatottsága a demokraták körében 90 százalékról 78 százalékra, míg a függetleneknél 51 pontról 34-re esett vissza.

Egy jó szónoki teljesítmény tehát közvetlen politikai hatásokkal járhat. Bidennek idén le kell gyűrnie a kísértést, hogy kizárólag eredmény-propagandát folytasson. Azt javasolják neki, hogy olyan reális teljesítményeket emeljen ki, melyeket az amerikaiak még nem értékeltek eléggé, és főként azokat, amiket republikánus támogatás nélkül ért el. Például az American Rescue Plan életmentő kölcsöneit a kisvállalkozásoknak, a csökkentett egészségbiztosítási díjakat, a 90 000 dollárt kereső családok havi adómegtakarításait vagy a gyerekek után járó többféle kedvezményt.

De azt sem hallgathatja el, hogy voltak kétpárti sikerek is, például az infrastrukturális újjáépítési törvény több intézkedése, amiket a történészek nagyra fognak értékelni. Viszont az a baj velük, hogy eredményei csak évekkel később jelentkeznek majd, és közvetlen politikai előnyei még nem láthatók. (Aligha lehet ma egy szavazót megnyerni azzal, hogy 3 év múlva államköltségen fogják kicserélni lakásában az ivóvíz-vezeték ólomcsöveit.)

'Ne hasonlítsanak engem a Mindenhatóhoz, hanem inkább az alternatívákhoz'

Joe Bidennek ez a szólása még a választási kampányból származik, amikor előre jelezte híveinek, hogy elnöksége tele lesz kompromisszumos kényszerekkel. Ez be is jött. Az elmúlt évben megkötött alkui, engedményei és gyakran határozatlan lépései egyre inkább jellemezték működését. A vékony törvényhozási többség miatt nem mindig tehette meg, amit napirendjére tűzött. Ennek tipikus példája volt a pénzügyi törvénycsomagok ügyében vívott emésztő küzdelme a Kongresszussal és saját pártja némely befolyásos tagjával, aminek során a felét sem tudta átvinni annak, amit eredetileg tervezett.

Ez a bizonytalankodás az afganisztáni kivonulás drámája óta lett a kormányzás alapvonása, amire a republikánusok új stratégiája már rá is épül. Ezért is múlhat sok azon, hogy az elnök mit és milyen hangütéssel és súllyal közöl hallgatóságával az éves beszámoló során.

A legfőbb ellenség kódneve: November

Az amerikai alkotmány sűrű próbatételek elé állítja a hatalom csúcsán lévőket, mivel nem csak az elnöki, de a kongresszusi és kormányzói posztokért is rendre meg kell küzdeni. Az idén november 8-ra kitűzött időközi választásokon az összes képviselőházi hely megújul, a Szenátusban pedig 34 székért indul küzdelem. Óriási a jelentősége a 36 államot érintő kormányzóválasztásnak, mivel az utóbbi években a tagállamok önálló törvényhozási aktivitása rendkívül megnőtt például az abortuszjogot, a választási szabályokat vagy a helyi rendőri szerveket illetően. A Zogby Analytics szerint a választók a demokrata párt esélyeit valamivel jobban ítélik meg, mint az elnök személyes teljesítményét, tehát van hova felzárkózni.

A POLITICO felmérése szerint a két fő kérdés az, hogy (1) felhagynak-e a demokraták az őket is lefelé húzó kultúrháborús támadásokkal, illetve (2) ki tudnak-e törni a republikánusok Donald Trump bűvköréből.

Az év során az elemzők rendre figyelmeztettek, hogy a demokrata balszárny, vagyis a progresszivisták nagyon rosszat tesznek Joe Biden népszerűségének, ami az induló kényelmes 54%-ról 39-re süllyedt. Sok választót irritál, hogy miközben a koronavírussal és az inflációval kellene foglalkozni, egyes hangadó demokraták a rendőrség forrásainak megvonásáról, iskolák átnevezéséről vagy emlékművek eltávolításáról beszélnek hozzájuk. Ezt felismerve a republikánusok sikerrel lovagolják meg az ellenérzéseket a balközép, a független és a hispán szavazók körében, ami azt eredményezte, hogy egyes ingadozó (swing) választókerületekben a szokásos 4%-os határkülönbség immár 12-14%-ra ugrott a javukra. A progresszivisták rohamcsapatát alkotó négy alsóházi politikusnő immár számokban is kifejezhető károkat okoz a kormánypártnak.

Lendületben a demokrata rohamosztag

San Franciscóban például, ami az egyik liberális fellegvárnak számít, a feldühödött szülők megszavazták három oktatási biztos visszahívását, akik tavaly az iskolák átnevezésére helyezték a hangsúlyt, nem pedig az újranyitásukra. Még Will Marshall, a progresszivista irányzat egyik alapítója is arra figyelmeztet, hogy miközben a republikánusok kihasználják a társadalom frusztrációit, a demokraták vákuumot hagynak, mert nincs reformprogramjuk. Nem vették észre azt sem, hogy a kultúrharc fő színtere immár az iskola lett, ahol a szülők egyre inkább politikai érzületek alapján várnak oktatást a tanároktól. „Nem lehet folyton csak a fajról, a történelemről vagy az abortuszról szóló jobboldali demagógiára mutogatni, hanem reális ellenajánlatot kell tenni a választóknak.” Ám ez egyelőre késlekedik, mert a politika centruma, vagyis a Fehér Ház nem rukkol elő megvitatható társadalmi ajánlatokkal.

Ami a második kérdést illeti, Joe Bidennek jelenleg nem kell Donald Trumppal foglalkoznia. Főként azért, mert mint saját pártjában, úgy a túloldalon is látszik megosztottság, ahogy közeleg az évvégi újraosztás. Bár a demokrata elnök első éve adatokban valamivel rosszabb, mint Trumpé volt, most van lehetősége korrigálni.

A túloldalon a volt elnök befolyása továbbra is jelentős, és az erős többség még mindig szívesen venné Donald Trump jelölését 2024-re. De ott is egyre többen lázonganak. Elsősorban azért, mert a trumpi politikafelfogás 2020 sérelmeire épül, miközben új problémák jelentkeztek, amik válaszra várnak. A párt centrista szárnyát nem sikerült kiszorítani, aminek példája Mitt Romney szenátor kirohanása Marjorie Taylor Greene képviselőnő ellen, aki Trump legfőbb bástyájának számít a Kongresszusban. Romney szerint az, aki a fehér felsőbbrendűség képviselőivel együtt parádézik, annak nincs ki a négy kereke, és csak kárt okoz saját pártjának.

A Trump-tábor kilátásainak nem tesz jót az sem, hogy a volt elnök feje fölül nem oszlottak el a különféle büntető- és polgári perek felhői. Legújabban az elnöki irattárból visszatartott dokumentumok okoznak fejtörést számára. Glenn Kirschner, az amerikai hadsereg volt ügyésze szerint Donald Trump potenciálisan öt éves börtönbüntetéssel sújtható, amiért titkos nemzetbiztonsági iratokat vitt el a Fehér Házból tavaly januárban. Ezt az állítást a Nemzeti Irattár is megerősítette. Az ügyész szerint ilyen esetben már bárki ellen vádat emeltek volna, és szerinte ez be is fog következni.

A COVID-19 továbbra is fontos téma, miközben nő az ellenkezés is

Február 20-án az elnök közölte, hogy a 2020 elején kihirdetett COVID-19 nemzeti vészhelyzetet március 1-je, tehát az értékelő beszéd után is fenntartják, mivel „a közegészségügyi és közbiztonsági kockázatok nem szűntek meg”. A Nemzeti Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) és a Johns Hopkins Egyetem adatai azt mutatják, hogy a Biden-kormány alatt 60 ezerrel több koronavírus-halálozás történt, mint a Trump-kormány azonos időszakában.

Oltásellenes tüntetés Hollywoodban

Biden intézkedése több állam ellenkezésébe ütközik, és köztük demokrata vezetésűek is egyre többen vannak. Legutóbb New York és Massachusetts kormányzói jelentették be, hogy szűkítik a helyi kötelező maszkviselési szabályokat, követve New Jersey, Kalifornia, Connecticut, Delaware és Oregon hasonló lépéseit. Bár Anthony Fauci, a Fehér Ház Covid-tanácsadója szerint ezek a döntések nem politikai okokból történnek, de az elemzők többsége a kormányzók félelméről beszél, hogy szavazatokat veszítenek az őszi időközi választásokon, ha ragaszkodnak a szigorhoz.

Az ország egésze is ebbe az irányba halad. A választók 49 százaléka azt szeretné, ha a maszkos előírásokat feloldanák, míg 43 százalék szerint ez túl korai lenne. A Monmouth Egyetem januári közvéleménykutatása szerint az amerikaiak 70 százaléka mondja azt, hogy „Itt az ideje, hogy elfogadjuk; a koronavírus itt van, velünk is marad, de folytatnunk kell az életünket”. A felmérés érdekessége, hogy az így vélekedők 78%-a már átesett a fertőzésen.

Ugyanakkor Biden megalapozottan mondhatja el, hogy amerikaiak millióit oltották be, és az oltások és a terápiák kombinációja fokozatosan a visszapillantó tükörbe helyezi a járványt.

Az infláció réme megkerülhetetlen

Bidennek az adásidő jelentős részét a legfőbb választói prioritással, a pénzromlással kell töltenie, mert ezt érzik leginkább az amerikaiak napról napra a benzinkúton és az élelmiszerboltban. Még akkor is, ha a nemzeti jövedelem alakulásával nincs probléma, és a munkaerőpiac is megnyugtatóan alakul. Egyik tanácsadója szerint Bidennek elő kell vennie a „Közép Joe" karakterét, és nem csak a probléma megértését kell mutatnia, hanem meg kell mondania, mit kíván tenni ellene. Ez nagyon erős kihívás, mert a folyamat közepette például a befolyásos milliárdos, Jeffrey Gundlach már 13,4%-os inflációt vizionál, ami katasztrofális méretű lenne.

Ezt a súlyos kérdést ráadásul nemzetközi megvilágításba is el kell helyeznie, mert a főként Oroszországgal, de Kínával is létező konfrontációk felfelé tolják a spirált. Ideje volna szót ejteni arról az 55 nagyvállalatról, akik még mindig megkerülik a szövetségi adót és maximalizálják a profitjukat. Kell valamit mondani a gyógyszergyártók irreális árképzéséről, ami például az inzulint 375 és 1000 dollár közé tolta fel.

Az amerikaiak nem derűlátók az ügyben. A Bloomberg felmérése szerint a többség vesztesnek tartja Bident ezen a fronton, mert bár a 'Vegyél amerikait!' jelszava jól cseng, de miből, ha a pénz romlik? A termelői árindex már az ukrajnai válság előtt közel 10%-kal emelkedett, és egyelőre nem látni a csökkenés jeleit.

A The New York Times vendégszerzője azt javasolja, hogy „elnök úr, óvatosan járjon el. Határozottan fogalmazza meg a jövőre vonatkozó céljait. Adjon reális reményt az előttünk álló napokra. Még mindig a nemzeti trauma szorításában vagyunk, és az embereknek nem lesz türelmük a haladásról szóló pazar kijelentésekhez, amik ellenkeznek a tapasztalataikkal" – írja David Axelrod, aki Obama elnök vezető politikai stratégája volt.

Lesz még egy hazai csatatér, ami említést érdemel

Az elnök büszke arra, hogy adminisztrációja az eddig leginkább diverzifikált az amerikai történelemben, főként ami a nők és a színesbőrűek részvételi arányát illeti (alelnök, védelmi miniszter, nemzetvédelmi és környezetvédelmi hatóságok, és még többen). Jelenleg a kulcsfontosságú Legfelsőbb Bíróság kínál neki lehetőséget, hogy ezt a személyzeti politikát folytassa. A veterán Stephen Breyer nyugdíjba vonulása után Biden most egy színes nőt jelölt a főbírói posztra, ami valóban történelmi súlyú újdonság.

Carolyn Kaster/AP
Jackson és Harris az elnök döntésének bejelentésekor, Washington, 2022 február 25.Carolyn Kaster/AP

A jelölt, Ketanji Brown Jackson bíró szakmai tekintetben minden kívánalomnak megfelel, de kinevezése várhatóan nem lesz elsöprő. A róla folytatandó vita nyilván nem szakmai, hanem politikai jellegű lesz. Bemutatkozó beszédében ezért olyan szóhasználattal élt, ami vonzó lehet a konzervatívok számára is. Köszönetet mondott Istennek, hogy ilyen messzire juttatta szakmai útján, és kijelentette, hogy „csak hittel lehetett ezt teljesíteni”. Megemlítette 54 éves házasságát, valamint hogy testvére és két nagybátyja rendőrként dolgozott és egyikük Miami rendőrfőnökeként is szolgált.

A jelölt kétszer diplomázott a Harvardon. Kinevezése esetén az 51 éves Jackson lenne a második legfiatalabb bíró Amy Coney Barrett bíró mögött, akit még Donald Trump juttatott be a testületbe, elnöksége utolsó heteiben.