Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Tíz perc alatt szabadult 9 év után egy kurd férfi az ausztrál menekültügyi őrizetből

Access to the comments Kommentek
Írta: Gábor Ács
A hírhedt melbourne-i menekültszállás, amire jogvédők rendszeresen írnak tiltakozó feliratokat
A hírhedt melbourne-i menekültszállás, amire jogvédők rendszeresen írnak tiltakozó feliratokat   -   Szerzői jogok  AP Photo/Mark Baker

Kínzókamra! - hirdeti a felirat a jogvédők üzenetét azon a melbourne-i szállodán, amire akkor figyelt fel a világ, amikor a szerb teniszezőt, Novak Djokovicsot vízumproblémái miatt a menedékkérők között szállásolták el. A Park Hotelben olyanok laknak, akik hosszú évek óta bennragadtak az ausztrált menekültügyi rendszer zárt őrizetében. Djokovics elutazása óta ismét felfigyelt a nemzetközi közvélemény a problémára, ugyanis sikerült kiszabadulnia egy 9 éve őrizetben tartott kurd menekülőnek, aki elmesélte, hogy mi történt vele és társaival odabenn.

Farhad Bandesh annak köszönheti szabadulását, hogy egészségi állapota megromlott a bezártság éveiben, kialakult betegségei miatt most megkönyörültek rajta az ausztrál hatóságok, és kilenc év elteltével kiengedték.

"Kilenc év nagyon hosszú idő" - mondja az Iránból elmenekült kurd származású férfi, aki most negyven éves. Az üldöztetés miatt kényszerült otthona elhagyására, de ma már az életét romba döntő hibának gondolja, hogy az Ausztráliához tartozó Karácsony-sziget felé vette az irányt hajója.

Euronews
Farhad Bandesh a Park Hotel előtt Melbourne-benEuronews

Alig múlt harminc éves, amikor bezárult mögötte a hírhedt manusi tábor kapuja, most negyven, tehát életének egyik legszebb évtizedét, a harmincas éveit vették el tőle a hatóságok.

Úgy érezte, mintha élve temették volna el

A fogság első hat évét töltötte a túlzsúfolt táborban, amit a pápua-új-guineai szigeten működtet Ausztrália. A férfi elmondása szerint bár a kis helyre kényszerített nagy tömeg önmagában is elviselhetetlen, a leggyötrelmesebb a szándékosan megalázó bánásmód volt:

"Több mint ezer emberrel voltunk összezárva. Mindenhol nagy volt a nyüzsgés, tele voltunk emberekkel, nem volt magánélet. Megalázó volt számomra ez a kegyetlen politika. Megtagadták tőlem az emberi jogaimat. Az egész rendszer, beleértve a személyzet és az őrök viselkedését is, kifejezetten kegyetlenkedő, a menedékkérőket megalázó. Úgy éreztem, mintha élve temettek volna el mindannyiunkat, és azt akarták, hogy így érezzük magunkat."

Az ausztrál menekültügyi rendszert a hosszú őrizet és az embertelen körülmények miatt élesen bírálja az ausztrál és a nemzetközi közvélemény egy része is. Melbourne számára kínos az is, hogy Ausztrália évtizedek óta kihelyezi a táborokat - és ezzel a problémát - távoli szigetekre, esélyt sem adva a menedékkérőknek, hogy az ország kontinentális területén intézzék menedékkérelmüket.

Egy kutya és a gitár

Farhad Bandesh mellé azonnal odaszegődött egy kutya, amint kiszabadult a menekültügyi őrizetből. A lelkileg meggyötört férfi számára nagy megnyugvást jelent az állat szeretete és a ragaszkodás.

"A melbourne-i menekültszállás, a Park Hotel ránézésre szép épületnek tűnik, de odabenn élni börtön. Még az ablakokat sem lehet kinyitni. Úgy zárják be az embereket, mintha bűnözők lennének, pedig nem követtek el semmit, ahogy én sem vagyok bűnöző" - magyarázta Farhad.

Euronews
Farhad Bandesh szabadulása utánEuronews

Szabadulása előtt sikerült egy gitárhoz hozzájutnia, az utolsó években a zenélés jelentette számára az egyetlen vigaszt a bizonytalanságban. Ilyen hosszú időn át a bizonytalanság örökkévalóságnak tűnik.

"Ennek a dalnak a címe A nagy száműzetés. Az a lényege, hogy ki kell szabaduljunk a ketreceinkből, hogy szabadok legyünk, mint mások. Azokról az emberekről szól, akik fogságban vannak, de nem követtek el bűncselekményt." - értelmezi saját dalának szövegét Farhad, miközben keze még mindig a gitáron, ujjaik tovább pengetik a húrokat, miközben beszél.

Tíz perce volt, hogy összepakoljon

Szabadulását születésnapi ajándékként éli meg, 39. születésnapján értesült róla, hogy visszakapja szabadságát. Ezt egyben egy második élet kezdetének, egy újjászületésnek is tekinti.

"Azt mondták, hogy tíz percem van összecsomagolni a holmimat. Ezután néhány hónapig nagyon boldog voltam, és vártam, hogy kezemben legyen az új vízum. Azóta kiderült, hogy szigorú megszorításokkal érvényes vízumot kaptam csak, így gyakorlatilag még mindig lebegek a menedékkérők és a befogadottak státusza között" - mondja Farhad.

A férfi vízumkorlátozása az élet több területén jelent nehézséget, így a munkavállalás vagy a tanulás terén. A kurd származású iráni férfi nem csak zenészként, hanem festőként is művész volt hazájában, és a hosszú menekültügyi őrizet után tanulni szeretne, hogy saját erejéből megállhassa a helyét a mindennapokban.

Korábbi videónk a melbourne-i szálloda előtt tüntetésről

A jogfosztottság általános az aktivisták szerint

Farhad Bandesh a bezártságban és az őrizetből szabadulva is úgy érzi, hogy nehéz érvényesítenie jogait. A táborokban és menekültszállásokon teljességgel kizárt volt, hogy ügyvéddel vagy bármilyen jogi képviselővel felvegye a kapcsolatot, most pedig folyamatosan újabb és újabb adminisztrációs nehézségeket tapasztal.

A menedékkérők jogaiért küzdő ausztrál aktivisták szeretnék, ha Djokovics távozása után is figyelne a világ az ausztrál menekültügyi rendszer visszásságaira. A Park Hotelnél rendszeresen demonstrálnak, szinte minden nap tiltakozó feliratokat írnak krétával az épület falára. Ezeket persze könnyen lemossák az üzemeltetők, de a jogvédők kitartóan tüntetnek.

Egy melborune-i emberi jogi ügyvéd, Alison Battison határozottan állítja, hogy Ausztrália megfosztja a szabadsághoz és a jogi képviselethez való joguktól a menedékkérőket, és hozzáteszi, hogy az őrizetből nagyon nehéz kiszabadulni: "Amit Farhad Bandesh megélt, az nem egyedi eset, hanem általános, a legtöbb menedékkérő sorsa hasonló, éveken át tartó embertelen szenvedés" - teszi hozzá az ügyvéd.